A KMKSZ 1989 áprilisában az elsők között megalakult Tiszakeresztúri Alapszervezetének február elején lezajlott tisztújító közgyűlésén a jelenlévők Dobsa Istvánt választották meg az alapszervezet elnökévé. A pedagógusként tevékenykedő új elnökkel eddigi tevékenységéről, terveiről, elképzeléseiről beszélgettem.
– 1988-ban születtem Tiszakeresztúron. A helyi általános iskola elvégzése után a Nagyszőlősi 3. Sz. Perényi Zsigmond Középiskolában érettségiztem. 2005-ben sikeresen felvételiztem a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára, biológia–földrajz szakpárosítással. 2010-ben diplomáztam, s abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy rögtön utána munkába is állhattam szakmámban, pedagógusként. A Tiszakeresztúri Általános Iskolában kezdtem tanítani, majd a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumban, mindkét helyen biológiatanárként. Közben Tiszakeresztúron osztályt is kaptam, aminek nagyon örültem, hiszen új kihívások, próbatételek elé kerültem. Úgy gondolom, ezeket sikerült meg is oldanom, s arra az osztályra nagyon büszke is vagyok.
– Mióta tevékenykedsz az alapszervezetben?
– Amióta az eszemet tudom. Már fiatalként is eljártam a közgyűlésekre, mert egyetértettem a KMKSZ ideológiájával. Sőt, a KMKSZ Ifjúsági Szervezete helyi alapszervezetének megalakulásakor is jelen voltam, s igyekeztem támogatni annak tevékenységét. Általános iskolásként próbáltam aktívabban is jelen lenni, s minél inkább betekintést nyerni a szervezet tevékenységébe, ezért gyakran beszélgettem el emberekkel arról, hogy én miért tartom fontosnak a KMKSZ ideológiáját, s azt, hogy ez a szervezet a jövőben is megmaradjon. Igyekeztem kivenni a részem a munkából is, amennyire csak tudtam. Erre főképp kampányidőszakban volt alkalmam, többek között szórólapok, különböző sajtóanyagok szórásával, vagy épp az emberekkel való beszélgetéssel.
– Ilyen korú fiatalok nem valami gyakran járnak közgyűlésekre...
– Igen, a szüleim sem tudták megmagyarázni, miért jártam el. Tulajdonképpen én sem tudom. Nem beszélt rá engem senki sem erre. Magamtól mentem el ezekre az alkalmakra, mert mindig is érdekelt közösségünk élete, sorsa, és úgy gondoltam, hogy közösségépítő tényezőként nem lehet kikerülni a KMKSZ-t. Szerintem ezért vonzottak már fiatalon is a közgyűlések, az ott elhangzott vélemények, tapasztalatok.
A tényleges szerepvállalás 2011-ben kezdődött meg, amikor alelnöknek választottak. Alapszervezetünk járási és megyei szinten is egy igen jól működő alapszervezet, s ez az előző elnök, Gerendely Béla munkásságának köszönhető. Szívvel-lélekkel végezte munkáját a szervezetért, s ez a választási eredményeken mindig meg is látszott. Mondhatjuk, hogy a Nagyszőlősi Középszintű Szervezet egyik bázisa a mi alapszervezetünk. Alelnökként igyekeztem azokban a dolgokban segíteni, azokat a területeket lefedni, amelyek Béla bácsinak esetleg újak, idegenek voltak. Ilyen például a pályázatírás. Legfőképpen tehát pályázatok kiaknázásával, lehívásával foglalkoztam. Hál'Istennek, eddig három sikeres pályázati projektet könyvelhetünk el. Közben pedig kampányszervezésben és kulturális rendezvények szervezésében is segítettem.
– Akkor nyilván tudtad, mire számíthatsz majd elnökként. Esetleg változtatsz, újítasz valamin?
– Szerencsés helyzetben vagyok, mert Gerendely Bélától egy dinamikusan működő szervezetet vehettem át, aminek ismerem a tagságát is, így a stratégiai célokat meghagynám, azokon nem kívánok változtatni. Amivel színesíteni tudom az alapszervezet életét, az a fiatalok bevonása. Úgy hiszem, hogy ők ma még csak fiatalok, de holnap ők lesznek a jövő, akik a KMKSZ-t is építeni fogják majd. Alapszervezeti és megyei szinten is azt látom, hogy inkább a középkorú réteg képviselői aktívak, a fiatalok elég kis számban képviseltetik magukat. Ezen szeretnék változtatni, s kicsit "kiszélesíteni" a tagság palettáját. Emellett szeretnék továbbra is aktívan pályázni, hiszen az államtól nem sokat várhatunk, míg a KMKSZ-en és a különböző pályázatokon keresztül képesek lehetünk szépíteni, erősíteni a helyi közösséget.
– A fiatalok bevonzása nem egyszerű feladat.
– Nagyon nehéz megszólítani őket. Nem elég annyit mondani nekik, hogy szeretettel várjuk őket egy közgyűlésre, rendezvényre. Jómagam filmklubokkal készülök mostanság számukra. Magyar filmeket szoktunk megnézni. Filmnézés előtt és után beszélgetünk, s közben próbálom a fiataloknak ezzel is bemutatni, hogy milyen jó dolog a közösség, s hogy a közösség ügyeiért nem egyedül, hanem csapatban tudunk csak igazán küzdeni. A terveim között vannak különböző sportrendezvények, például asztalitenisz-bajnokság megszervezése is. A mi alapszervezetünk lenne ennek kezdeményezője, de a bajnokság már a környező falvak bevonásával történne. Fiatalos, lendületes programokon keresztül lehet megszólítani a fiatalságot. Szeretném némiképp felemelni a tagok létszámát is. Ilyen rendezvényekkel lehet megmutatni az embereknek, hogy a szervezet tényleg aktív és igazán működőképes. A legtöbb kritika azért éri a KMKSZ-t, mert az emberek szerint nem ad számukra semmit. Mi nem fogunk kolbászt meg pálinkát osztogatni, de egy család el tud menni például egy hétvégén valamilyen kulturális vagy sportrendezvényre, ahol közösségben tudja megélni a magyarságát. S ha pályázati úton sikerül sporteszközöket vásárolni vagy emlékparkot létrehozni, akkor ez fizikálisan is látható lesz majd. Hosszú távon kell gondolkodni. S azt veszem észre, egyre több embernek nyílik fel a szeme, s látja, hogy valójában mit kap a csúszópénzért cserébe, s mit tesz érte a KMKSZ, ha valóban együtt dolgozunk.