A kárpátaljai színmagyar falvak lakói talán fel sem tudják fogni, mit jelent magyaroknak lenni olyan településeken, ahol az utcára lépve alig hall magyar szót az ember. Ahol az üzletben, a kávézóban, a községházán a legtöbb esetben csak ukránul érthet szót az ott dolgozókkal. Ahol a munkahelyén többnyire csak ukránul érintkezhet munkatársaival. Ahol a párválasztó fiatal sok esetben csak ukrán ajkú fiatallal kötheti össze életét, s az asszimiláció belép az otthonokba. Ők, a szórványban élő magyarok hatványozott mértékben ki vannak téve a beolvadás veszélyének – s ezért hatványozott mértékben rá vannak utalva a tömb- és a szigetmagyarság támogatására.
November 24-én a Viski Kölcsey Ferenc Középiskola énekkara, citerazenekara és Szivárvány tánccsoportja kulturális műsorral lépett fel a Gyertyánligeti Művelődési Házban, a magyar kultúra gyöngyszemeivel ajándékozva meg a helybeli magyarokat. Mivel a rendezvényre a mesterségesen előidézett 1932–1933-as ukrajnai éhínség, a "holodomor" emléknapján került sor, ezért a műsor előtt a résztvevők a kultúrház mellett gyertyát gyújtottak az áldozatok emlékére. Ifj. Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke kifejtette, az éhen halasztott több millió ukrán ugyanannak a kegyetlen kornak és ugyanannak az embertelen sztálini rendszernek volt az áldozata, mint az 1944 őszén elhurcolt és a deportálások során, illetve a Gulag lágereiben életét vesztett sok ezer magyar, német kárpátaljai lakos. Kötelességünk, hogy sohase felejtsük el őket. A felszólalás után a résztvevők egyperces néma főhajtással rótták le tiszteletüket az ártatlanul meghurcolt, elpusztított emberek előtt.
Ezt követően a művelődési ház nagytermében ifj. Sari József a rendezvény másik apropója, a Bethlen-év kapcsán Bethlen Gáborról, Erdély legnagyobb fejedelméről beszélt, akinek az országához a történelmi Máramaros vármegye, így a mai Huszti, Técsői és Rahói járások területe is hozzátartozott, s a ma itt élő magyarok ősei is fejedelmüket tisztelték a nagy uralkodóban. Kifejtette: Bethlen Gábor tizenhét évig ült a trónon, s ezalatt kulturális és gazdasági téren egyaránt felvirágoztatta Erdélyt. S tette mindezt akkor, amikor Magyarország tekintélyes része – a fővárossal, Budával együtt – török rabigában élt, az ország északi és nyugati része pedig Habsburg-uralom alatt állt. Hatalmas dolgot vitt végbe, s az egész magyarság büszke lehet a kiemelkedő képességű államférfira. Az elnök idézte a fejedelem híres és megszívlelendő jelmondatát: "Nem mindig lehet megtenni azt, amit kell, de mindig meg kell tenni azt, amit lehet." Nekünk is meg kell ragadnunk minden lehetőséget a kárpátaljai magyarság helyzetének a megjobbítására. Végezetül pedig a nagy erdélyi költő, Áprily Lajos A fejedelemhez c. költeményét idézte, melyben a poéta lírai szavakban emlékezett meg az országát valóban tündérkertté tevő Bethlen Gáborról.
Majd ifj. Sari József rátért a rendezvény harmadik apropójára: a szórványban élő magyarság napjára. A Magyar Állandó Értekezlet szórványbizottsága ugyanis a közelmúltban e nemzetrész napjává nyilvánította november 15-ét, Bethlen Gábor fejedelemmé választásának a napját. A felszólaló a kárpátaljai magyarság végvárainak nevezte a vidékünkön élő szórványmagyarság közösségeit, melyek nélkül szegényebb lenne Visk, Técső, Beregszász, a Bereg-vidék, szegényebbek lennénk mi, mindnyájan. Közös felelősségünk, hogy segítsük megőrizni nemzeti öntudatukat, és ne várjuk, hogy ők jöjjenek el hozzánk, tömbben vagy legalább nyelvszigetben élő magyarokhoz, hanem mi vigyük el hozzájuk kultúránk alkotásait. Ezért utaztak most fel Gyertyánligetre a Viski Kölcsey Ferenc Középiskola műkedvelő csoportjai. December 1-jén a most Gyertyánligetre ellátogató középiskolai műkedvelő csoportok, a Viski Művészeti Iskola növendékei, valamint az Aknaszlatinai Bolyai János Középiskola műkedvelő csoportjai hasonló kulturális programmal keresik majd fel Rahót. A későbbiekben pedig minden egyes szórványban élő magyar közösséghez ellátogatnak, ezzel is elősegítve megmaradásukat. "Ehhez (a fennmaradáshoz) Isten mindnyájatoknak vitathatatlan jogot ád" – fordult az elnök a hallgatósághoz, idézve a kisebbségi magyar sorsot megverselő erdélyi költőt, Reményik Sándort. Majd kifejtette: a magyar közösségeknek össze kell fogniuk a szórványok érdekében, foglalkozni kell velük, hogy ők itt, a végeken el ne vesszenek. S megőrzésük fontosságát hangsúlyozva, leszögezte: a nyelvhatár egyúttal nemzetünk etnikai határa is, s ha ez a szórványok felszívódásával összébb szűkülne, akkor mindnyájan vesztesek lennénk, mert az egész Kárpát-medencei magyarság nyelvi-etnikai határa zsugorodna összébb.
A felszólalást követően színpadra léptek a Gyertyánligeti Páduai Szent Antal Római Katolikus Egyházi Óvoda apróságai, magyar dalokat és táncokat adva elő. A közönség ütemes tapssal kísérte a csöppségek éneklését. Megmelengette az ember szívét, hogy ezek a kisgyermekek, akik közül sokan csak a nagyszüleiktől hallottak először magyar szót, milyen szépen, akcentus nélkül énekeltek. Nem "biccent a szó a száj szögletén..." Az óvodások műsora után pedig magyar néptáncokat mutatott be – igen ügyesen – a fakultatív magyar nyelvoktatásban részt vevő gyertyánligeti iskolások Sarkantyú tánccsoportja.
A helybeli műkedvelők fellépése után a termet betöltötte Erkel Ferenc Hunyadi László c. operájának csodaszép zenéje, amint a Viski Kölcsey Ferenc Középiskola Szivárvány tánccsoportja (művészeti vezetők: Szeles Viktória és Takács Zsuzsanna) gyakorlottan, gyönyörűen koreografáltan mutatta be a dalmű egyik legszebb részletét, a palotás táncot. A zenei kíséretet a tanintézet Keresztúri József által vezetett vonószenekara szolgáltatta. Majd szatmári táncokkal szórakoztatták a nagyérdeműt. Czébely Éva viski középiskolás diák előadásában magyar népdalokat, iskolatársa, Szeles Evelin tolmácsolásában pedig A bujdosó imája c. Wass Albert-verset hallgathattuk meg. Tisztán csengő hangon, tiszta forrásból vett magyar népdalokkal örvendeztette meg a közönséget az iskolai énekkar (vezetője Keresztúri József). Ügyes játékkal mutatkozott be a tanintézet citerazenekara. A középiskolát már elvégzett, a nyilvánosság előtt először fellépő viski fiatalember, Poncz István bravúrosan adta elő a kalotaszegi legényest, majd – a műsor zárószámaként – az ugyancsak viski Becske Richárddal együtt a magyar verbunkost.
Az est végén Eiben Éva, a KMKSZ Gyertyánligeti Alapszervezetének elnöke mondott köszönetet a fellépőknek.
A szórványmagyarság vitathatatlanul veszélyben van, hiszen sok családban már csak a nagyszülők beszélik nyelvünket. Ám semmiképp sem szabad "leírni" ezt az asszimilációnak kitett nemzetrészt, nem szabad sorsukra hagyni a hatalmas ukrán–ruszin tengerben élő kis magyar közösségeket, hanem a Bethlen Gábor-i jelmondat szellemében a végsőkig el kell menni megőrzésükért.