Azt kérjük az ukrán államtól, hogy értékelje a kárpátaljai magyar áldozatok sztálinizmus alatti szenvedéseit – mondta Kövér László, az Országgyűlés elnöke a sztálini terror kárpátaljai magyar áldozatairól tartott megemlékezést megnyitó beszédében múlt pénteken az Országházban. Az eseményen felszólalt Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke is.
Amikor tiszteletet és bántatlanságot kérünk emlékműveinknek, nem kérünk semmi olyasmit, ami ne illetne meg minden népet és nemzetet bárhol a világon. Amikor magyar nyelvű tankerületet kérünk a kárpátaljai magyaroknak, nem kérünk olyasmit, ami ne járna minden szabad embernek. Tiszteletet adni és erkölcsi elégtételt nyújtani sohasem a gyengeség, hanem az erő jele – mondta a házelnök. Úgy fogalmazott: "kérjük az ukrán állam vezetőit, legyenek erősek, és nyújtsanak erkölcsi elégtételt a kommunista népirtások kárpátaljai magyar áldozataiért".
Mint mondta, a benesi dekrétumok jogi hatályának fenntartásával a kollektív bűnösség elvét fenntartó Európai Unióval kapcsolatban "erkölcsi értelemben nekünk, magyaroknak már nincsenek illúzióink". Ezért tartja Ukrajna számára elsősorban józan önérdek és önbecsülés kérdésének a kárpátaljai magyarság megkövetését, mert "nem lehet erős gazdaságilag és politikailag egy állam, amely morálisan egyébként erőtlen".
Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke kiemelte: az indíték és a cél a politika területéről jött. Maga a tény, hogy egy ilyen terrorakcióra volt szükség, azt mutatja, a kommunizmus építésére alkalmatlannak tartották az ottani magyarságot, és szükségesnek ítélték nemzeti önbecsülésükben megtörni őket.
Az 1950-es években úgy tűnt, a siker teljes, a szovjet rendszer berendezkedése, a régi elit elüldözése zavartalanul zajlott. Azután 1989–90-ben, amikor úgy tűnt, a kommunizmus megszűnt, annak ellenkezője látszott igaznak, egymás után emelték az emlékműveket a kárpátaljai falvakban az áldozatoknak. Napjainkban azonban, amikor nemzeti alapon próbáljuk szervezni a magyarokat, az akkor elültetett félelem kézzel fogható akadályként állja utunkat. Ha hagyjuk ezt a nemzetet atomjaira bontó félelmet eluralkodni, mártírjaink áldozatát tesszük hiábavalóvá.
Molnár D. Erzsébet történész, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára előadásában kiemelte: a kárpátaljai magyarságot a szovjet vezetés a kollektív bűnösség elve alapján teljes egészében bűnösnek mondta, ezért deportáltak és küldtek kényszermunkára magyarokat. A német és magyar nemzetiségű 18 és 50 év közötti hadköteles férfiakat hadifogolygyűjtő területekre kellett vinni, aki ezt megtagadta, haditörvényszék elé állították – idézte fel.
Rámutatott: a "málenykij robotra" összegyűjtött embereket szelektálták, ha el tudták mondani szlovákul vagy ruszinul a Miatyánkot, hazaengedték őket, ebből pedig az következik, hogy az elhurcolások elsődleges oka az etnikai tisztogatás volt, de az is szerepet játszott ebben, hogy a Szovjetuniónak hatalmas munkaerőigénye volt. A kárpátaljai összeírás alapján 24 ezer áldozat mutatható ki, de a hozzátartozók számát figyelembe véve ez a szám ennek a többszöröse is lehet – mondta.
Gulácsy Lajos nyugalmazott református püspök tanúságtételében arról szólt, hogy amikor nehéz idők jártak rájuk, kibírták azokat az emberek a lelki ébredés és Isten lelke segítségével, mert élni akartak, és így meg is maradtak. A szenvedést nem büntetésnek kell látnunk, hanem Isten nevelő iskolájának – állapította meg.
A megemlékezés keretében Kövér László erre az alkalomra készített kitüntetést nyújtott át Gulácsy Lajosnak.