"Ameddig szégyelljük magunkat a jelenlegi maffiaszerű hatalomhoz hasonulni igyekvő magyar nemzettársaink miatt, ameddig fojtogat a düh, nyomaszt a kétségbeesés, addig legalább tudjuk, hogy helyén van az értékrendünk. Becsüljük meg ezeket az érzéseket is, mert ezek a magyar nemzet létének a szikrái, amelyeket mi hordozunk" – fogalmazott Kovács Miklós elnök a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) október 6-i központi megemlékezésén.
A gyászünnepségre hagyományosan Nagyszőlősön, Perényi Zsigmondnak, a felsőház másodelnökének, Ugocsa vármegye 1849-ben kivégzett főispánjának patinás emlékművénél került sor, mely a mártírról elnevezett helyi magyar középiskola kertjében áll.
"Boldogság, szenvedés, remény – ezek a szavak jutnak eszünkbe az aradi vértanúkról szólva. Boldogság, mert szabadságharc, szenvedés, mert megtorlás, remény, mert hit és jövő" – fogalmazott Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Alapszervezetének elnöke a szervezők nevében köszöntve a megjelenteket.
Dr. Rétvári Bence, a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára, a rendezvény főszónoka beszédében jelezte: Aradon lényegében az első független magyar hadsereg legfőbb tábornokait, vezérkarát végezték ki október 6-án. Ennek ellenére ma is létezik magyar hadsereg, van vezérkara, s ez a hadsereg egy független Magyarországot véd, amely a világ legerősebb katonai szövetségének a tagja – tette hozzá a szónok, hangsúlyozva, hogy a kivégzésekkel nem lehetett megállítani a jövőt, a magyar nép szabadságvágyát.
A mártírok nevét ma is ismeri mindenki, miközben az egy Haynau kivételével kivégzőik, a magyar függetlenség ellen küzdők neve a feledés homályába veszett. A történelem és az idő igazságot tett, mert a mártírok igaz ügy mellett álltak, mert a jövő őket igazolta, mert Magyarország ezután a csapás után is fel tudott támadni – fogalmazott az államtitkár.
Magyarország nagyon sok csapás után fel tudott támadni, mutatott rá szónok, jelezve, hogy gyásznapjaink alkalmával nem csupán "fekete gúnyába bújva siratjuk dicső múltunkat". Ezzel összefüggésben emlékeztetett: június 4-ét például három éve immár a nemzeti összetartozás napjaként méltatjuk, arról emlékezünk meg, hogy a nehézségek ellenére a magyarok máig itt élnek a Kárpát-medencében.
A magyar kormány kötelessége, hogy folyamatosan segítse a kárpátaljai magyarságot és annak intézményeit – fogalmazott a szónok. Rétvári Bence üdvözölte egyebek mellett a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola fejlődését, s a magyar kormány további támogatásáról biztosítva az intézményt, megjegyezte: bízik benne, előbb-utóbb az ukrán kormány is rájön, hogy nem tehet különbséget Ukrajnában élő, s magyar felsőoktatási intézménybe, vagy ukrán felsőoktatási intézménybe járó diák között, ugyanúgy kell, hogy támogassa mind a kettőt. Reményét fejezte ki ezen kívül, hogy a két szomszédos országnak sikerül mielőbb kölcsönösen elismertetnie egymás diplomáit és tudományos fokozatait, valamint hogy a kárpátaljai magyar egyházi oktatási intézmények a jövőben nemcsak Magyarországról kapnak majd támogatást. "Úgy gondolom, előbb-utóbb Ukrajnának is fel kell ismernie, hogy az itteni magyarság az ő szempontjukból is kapocs, s nemcsak Magyarország, hanem az Európai Unió felé is. Ha közelebb akar kerülni az Európai Unióhoz, az nem lehet másként, minthogy az európai értékeket átvéve ebben a sokszínű országban a magyar nemzetiségnek is minél nagyobb és szélesebb körű jogosítványokat ad. (...) Ha ezt megteszi Ukrajna – legyen szó itt a Tiszamelléki járás kialakításáról, vagy más olyan követelésről, amelyet a kárpátaljai magyarok demokratikusan megválasztott érdekképviseleti szervezetei hangoztatnak már régóta –, onnantól nyilvánvalóan Magyarország is sokkal aktívabban tudja támogatni európai uniós törekvéseit" – mondta egyebek mellett Rétvári Bence.
Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke beszédében hangsúlyozta: amint elődeink 1848-ban szembe mertek szállni Ausztriával, Európa egyik nagyhatalmával, úgy ma a kárpátaljai magyarságnak is szembe kell szállnia a jelenlegi maffiaszerű ukrán uralkodó elittel, amelyet ráadásul eredményeit tekintve össze sem lehet hasonlítani az egykori osztrák birodalommal. A kárpátaljai magyarok tehát kevesebbet kockázatnak, kisebb áldozatot követel meg tőlük, hogy kiálljanak az itteni magyarság megmaradásáért – fűzte hozzá, megjegyezve mindazonáltal: szomorú látvány, hogy ennek ellenére sokan a kiállás helyett a hasonulást, a behódolást választják.
Mint kifejtette, e kétségbeejtő helyzetet látva nem pszichiáter segítségével kell megszabadulnunk a dühtől, szégyentől és elkeseredettségtől, hanem a gyalázat lemosásával. "Más mód nincs, illetve az a módszer, hogy úgy teszünk, mintha nem az lenne, ami van, csak még rosszabbá fogja tenni a helyzetet, még inkább el fogja torzítani a lelkületünket" – fűzte hozzá.
A KMKSZ elnöke rámutatott: vannak még igaz magyarok Kárpátalján, akiknek meg kell becsülniük ezeket a nagyon kellemetlen, torokfojtogató érzéseket, mert az a természetes, hogy egy magyar szégyellje magát, ha azt látja, miként próbál magyar testvére kezét-lábát törve az ukrán maffiózókhoz hasonlítani. "Ameddig szégyelljük magunkat, ameddig fojtogat a düh, nyomaszt a kétségbeesés, addig legalább tudjuk, hogy helyén van az értékrendünk. Becsüljük meg ezeket az érzéseket is, mert ezek a magyar nemzet létének a szikrái, amelyeket mi hordozunk. Becsüljük meg, őrizzük ezeket, mert ha eljön az ideje – hitem szerint nem olyan sokára –, ezekből a szikrákból kell majd lángra lobbantani a magyar nemzeti érzést az egész közösség lelkében" – hangsúlyozta Kovács Miklós.
A szónoklatokat ünnepi műsor követte, amelyben felléptek a Péterfalvai Református Líceum diákjai, valamint a nagyszőlősi Sólyom cserkészcsapat tagjai.
A megható ünnepség báró Perényi Zsigmond szobrának megkoszorúzással és a Szózat eléneklésével ért véget.