A Nagyszőlős mellett emelkedő Fekete-hegy lejtőjének egy festői kilátást nyújtó pontján klasszikus szépséget sugárzó kripta hívja fel magára a figyelmet, melynek főhomlokzatán az antik görög kort, a hazájukért életüket adó spártai katonák thermopülai hőstettét idéző szöveg olvasható. "Vándor, állj meg, s mond meg Spártának, itt nyugszik hű fia, ki a hazáért vérzett el!" – vésték egykoron a kőfalra. A síremlék kőpadozata alatt Aczél László, a kunszentmiklósi születésű egykori Ugocsa vármegyei tanfelügyelő és hitvese, Perényi Lujza bárónő hamvai porladnak. De ki is volt ez az oktatásügyben munkálkodó személyiség, s miért kerülhetett ilyen felirat a kriptájára? A kérdésekre választ kaphattunk a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezete és városi alapszervezete által 2013. április 20-án megrendezett emlékkonferencián.
A két szervezet székházában Tóth Péter magyarországi előadóművész a konferencia felvezetéseként elszavalta Petőfi Sándor Búcsú Szentmiklóstól c. hangulatos költeményét, majd Kudron Katalin irodavezető köszöntötte az egybegyűlteket.
Barta József, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke röviden beszélt a hajdani ugocsai főtanfelügyelőről. Beszámolt róla, hogy kriptája hosszú évtizedekig elhanyagoltan, fedél nélkül, részben gyomnövényekkel benőve, trágár falfirkákkal és egyebekkel elcsúfítottan árválkodott. Ám a magyar Külügyminisztérium által meghirdetett pályázat megnyerése révén a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezete és városi alapszervezete helyreállította és könnyebben megközelíthetővé tette a síremléket, s elkészíttették Aczél László emléktábláját.
Balogh Mihály kunszentmiklósi helytörténész, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum nyugalmazott főigazgatója bemutatta Aczél László szülővárosát, Kunszentmiklóst és az Aczél családot. A család neve elsőként a XVII. századi okiratokban bukkan fel. Később városi főbírók is kerültek ki a famíliából. A leendő oktatási szakember édesapja, János rostásmester volt. Legidősebb fia, az 1849-ben született László pedig a helybeli gimnázium befejezése után bölcsészetet és jogot tanult a Debreceni Egyetemen, majd 1881-ben kinevezték Ugocsa vármegye tanfelügyelőjévé.
Milován Sándor, a megyei tanács KMKSZ-frakciójának tagja pedig ismertette Aczél László ugocsai tevékenységét, akinek ideérkezésekor szembesülnie kellett a vidék elmaradott oktatási viszonyaival, és rögtön elhatározta, hogy ez ellen tenni kell. Hatalmas munkával legalább harminc tanintézetet újíttatott fel, polgári iskolát szervezett Nagyszőlősön, oktatási intézménnyé alakíttatta át a volt tiszaújlaki sóházat. S még arra is volt gondja, hogy faiskolát létesítsen minden tanintézet mellett. Ugocsa vármegye népoktatásügye c. munkájában részletes elemzést adott a közigazgatási egység területén működő iskolákról, kordokumentum-értékű fényképeken is bemutatta az oktatási intézményeket, miként néztek ki felújításuk előtt és után. S a vidéken élő lakosok gazdasági és vallási életét is taglalta említett művében. Huszonhárom évig irányította tanfelügyelőként Ugocsa oktatásügyét, miközben boldog házasságban élt Perényi Lujza bárónővel, aki Aczél László 1906-ban bekövetkezett halála után síremléket emeltetett férje hamvai fölé, s elhunyta után őt is ide temették.
Az emlékkonferencia után a résztvevők átvonultak a kriptához, ahol Bődi Szabolcs kunszentmiklósi polgármester méltatta a hajdani tanfelügyelő emlékét, aki küldetésének tekintette az új nemzedékek nevelését.
Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke beszédében felidézte eleinket, akik a honfoglalás során hazát szereztek, majd szabadságharcaink során igyekeztek megvédeni azt. Az az idő azonban, amikor Aczél László élt, már a modern kor kezdete volt, amikor a nemzet megértette, hogy a küzdelmek csak részben dőlnek el a csatatereken. Az egykori tanfelügyelő tudta, hogy az elmaradottság rosszabb ellenfél, mint a legádázabb külső ellenség, ezért harcot kell vívnia az elmaradott állapotok ellen. Küzdelmét jogosan foghatjuk fel katonai összecsapásként, hisz' ahogy a csatában el lehet esni, úgy a nemzet felemelkedéséért folytatott harc is felemésztheti a nemzetéért fáradozó ember életét. Nekünk pedig ma hasonló kitartással kell küzdenünk a tespedés, a tudatlanság, valamint a züllöttségbe, szodómiába süllyedt világ ellen.
A beszédek elhangzása után Bődi Szabolcs és Kovács Miklós leleplezték Aczél László és hitvese, Perényi Lujza emléktábláját, majd a jelenlévők, köztük Tóth István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja és dr. Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke elhelyezték koszorúikat a kripta falánál. Molnár Lóránt, a helybeli református lelkész és Bán Zsolt Jónás atya, nagyszőlősi római katolikus plébános imával tette még magasztosabbá az ünnepséget. Tóth Péter és az ugyancsak Magyarországról érkezett előadóművész, Honti Roland előadta Radnóti Miklósnak a hazaszeretetről szóló Nem tudhatom... c. versét. Majd a rendezvény záróakkordjaként a megjelentek ajkán felcsendült nemzeti imánk, a Himnusz.