Beregszászban a váratlanul ránk szakadt hóförgeteg miatt a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Esztergom termében tartotta meg március 15-i központi ünnepségét a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ).
Köszöntve az egybegyűlteket, Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke felidézte, hogy ezen a napon világszerte megemlékeznek a dicsőséges 1848–49-es magyar forradalomról. Ez a forradalom a modernkori Magyarország és a szabad magyar ember megszületésének bölcsője és szimbóluma – hangsúlyozta.
Miután Ferenczi Attila, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház művésze elszavalta a "Talpra magyar"-t, Tóth István beregszászi magyar főkonzul ismertette Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének a határon túli magyarokhoz írt ünnepi üzenetét.
"Az elmúlt években elindítottuk nemzetünket a határokon átívelő egyesítés útján – írta egyebek mellett a kormányfő. – Így leszünk többen, így leszünk erősebbek. Ezt az erőt éppoly bátran és elszántan, éppoly okosan és leleményesen kell használnunk, ahogy eleink tették. A nemzet újraegyesítésének értelme éppen az, hogy mindenki, aki magyarnak vallja magát, részt vehessen a magyar nemzet és Magyarország építésében. A határon túl élők részt vehetnek Magyarország erősítésében, az erős anyaország pedig többet tud tenni értük ott, ahol élnek.
Régen voltunk ilyen közel ahhoz, hogy a magyarság céljait megvalósítsuk, a magyar szabadságot kiteljesítsük határokon belül és kívül. Régen voltunk ilyen egységesek. Használjuk ki a lehetőséget, amit közösen teremtettünk. Legyünk méltó utódai a '48-as magyar hősöknek – írta üzenetében Orbán Viktor.
A rendezvény ünnepi szónoka Fazekas Sándor magyar vidékfejlesztési miniszter volt. Emlékeztetett, hogy az ünnepségen megjelentek történelmi jubileum részesei, hiszen a mostani a 25. az ünnepségek sorában azóta, hogy szabadon lehet ünnepelni '48-at Kárpátalján, amióta március 15. szabad a Kárpátok tövében.
A tárcavezető jelezte: a beregszászi főiskola falai az ezeregyszáz éves magyar államot idézik fel, amelynek a létünket köszönhetjük. A határok változtak, de az ország nem változott, az ma is a szívünkben van – tette hozzá. E gondolatot folytatva kiemelte, hogy a főiskola névadója, II. Rákóczi Ferenc is jelkép, jelentőséggel bír e táj s az egész magyarság számára, hiszen élete ide köti, de kötődnek hozzá a magyarok az ország legtávolabbi részeiben is.
Fazekas Sándor szerint összetartozásunk tudatát erősíti, hogy a beregszászi főiskola termeit magyar városokról nevezték el. Ezek a települések támogatásukkal tettek hitet amellett, hogy legyen Kárpátalján magyar felsőoktatás és segítse azt a hihetetlen erőfeszítést, amelyet az itteni magyar közösségek tettek azért, hogy megálljt parancsoljanak a beolvadásnak, a beolvasztásnak, hogy legyen olyan magyar értelmiség, amely fenntartja itt a magyarságot, biztosítja a generációk folyamatosságát – fogalmazott.
A szónok rámutatott: az 1848–1849-es szabadságharc eseményei az ország valamennyi területéhez kötődnek. Kárpátaljával kapcsolatban Fazekas emlékeztetett a Munkács melletti győztes podheringi ütközetre, amelyet az ország más tájain se felednek azok, akiknek fontosak a magyarság küzdelmei. Annak a kornak a hősei példát mutattak, kitartásra buzdították az elkövetkező generációkat is – jelezte. Szükség van a hasonló történelmi példákra ahhoz, hogy a magyarság újra egységes és felemelkedő nemzet lehessen – hangsúlyozta Fazekas Sándor.
Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke beszédében rámutatott: nemzeti ünnepünkön magunkat ünnepeljük, a magyar nép ilyenkor nemzetvoltát méltatja. Egy nép attól válik nemzetté, fogalmazott, hogy vérrel fizet a szabadságáért, s az a nép szabad, amely a szabadság árát megfizeti. Amely népnek nem akadnak fiai, akik készek volnának megfizetni ezt az árat, megmaradnak etnikumnak, nyersanyagnak más nemzetek születésének kohójában – tette hozzá.
Egy olyan helyen, mint Kárpátalja, ahol az elnyomás nagyon erős és nyílt, március 15. ünnepe lelki teher is, hiszen meg kell válaszolnunk a kérdést, megérdemeljük-e, hogy nemzetnek tekintsük magunkat, mit vagyunk készek feláldozni a szabadságért, a nemzet becsületéért – folytatta a KMKSZ elnöke. A választások alkalmával eladott szavazatokra utalva Kovács Miklós úgy fogalmazott, hogy magyarjaink közül sokan kétszáz hrivnyát sem készek feláldozni erre a célra. Megérdemeljük-e a nemzet státust? – tette fel a kérdést ezután. A válasz azon múlik, mit vagyunk készek áldozatként felmutatni ezért a különleges rangért, amelyet kevés nép viselhet a földkerekség sok ezer etnikuma közül – jelezte.
Kovács Miklós emlékeztetett, hogy a magyarságot Ukrajnában 1945 óta gyanús, irredenta eszmék hordozójaként kezelték. Mint fogalmazott, a hatalomnak mindig sikerült találnia olyan magyarokat, akik önként, látványosan, gesztusszerűen alázták meg magukat és ezzel együtt nemzetüket. Afféle szelindekként uszítják rá ezeket az embereket azokra a nemzettársaikra, akik erre nem hajlandók – tette hozzá. A magyarságuk mellett kitartók így elsősorban "néptársaik harapásait" tudják felmutatni annak bizonyítékaként, hogy méltók a nemzethez való tartozásra – fogalmazott a KMKSZ elnöke. Ha a megpróbáltatások ellenére sikerül életben tartani a magyar nemzetet Kárpátalján, lehet még a világtörténelemnek olyan fuvallata, amely az általunk őrzött szikrából igazi lángot csihol – zárta szavait Kovács Miklós.
A beszédek elhangzását követően a résztvevők megkoszorúzták Kossuth Lajos emléktábláját a főiskola épületének falán, majd Petőfi Sándor szobra előtt tisztelegtek.