A nemzeti oligarchia sajĂĄtossĂĄgai

Az orszĂĄg ĂŠletĂŠben, akĂĄr egy emberĂŠben, előfordulnak pillanatok, amikor stratĂŠgiai szempontbĂłl csekĂŠly jelentősĂŠgĹą vagy ĂŠppensĂŠggel pillanatnyi hatĂĄsĂş tĂŠnyezők hatĂĄrozzĂĄk meg a fejlődĂŠs irĂĄnyĂĄt ĂŠvekre ĂŠs ĂŠvtizedekre előre. Az előjelekből Ă­tĂŠlve Ukrajna jelenleg egy ilyen elĂĄgazĂĄsi ponthoz kĂśzeledik. EzĂŠrt ĂŠrdemes visszanĂŠzni, nehogy megismĂŠteljĂźk a mĂşlt hibĂĄit. EgyĂŠbkĂŠnt valĂłban hibĂĄkrĂłl van-e szĂł? Pontosan minek a hatĂĄsĂĄra alakult ki annak idejĂŠn a jelenlegi "ukrĂĄn modell", s merre tart? – ezekre a kĂŠrdĂŠsekre keresi a vĂĄlaszt cikksorozatĂĄnak mĂĄsodik rĂŠszĂŠben Volodimir Dubrovszkij. A Dzerkalo tizsnya hetilap internetes vĂĄltozatĂĄban a napokban megjelent Ă­rĂĄsbĂłl ajĂĄnlunk nĂŠhĂĄny gondolatot olvasĂłink figyelmĂŠbe az alĂĄbbiakban.

A korábbi publikációban (Рожденные во "хапке") részben érintettük már ezt a kérdést, s Ukrajnában és Oroszországban kevéssé különbözik egymástól az előtörténete annak, miként alakult ki azon alacsony hatékonyságú tulajdonosok hatalma, akik nem érdekeltek az általános szabályokban. Azonban az "oligarchák" közegében szintén mozgás van, amely szétmossa az eredeti elosztást. Például ki ismerte a kilencvenes évek elején Firtast és Ahmetovot? Viszont egy időben Olekszandr Buljanda, az Azovsztalj igazgatója számított Ukrajna leggazdagabb emberének, a leghatalmasabb "oligarchák" Olekszandr Volkov, Igor Sarov, Hrihorij Szurkisz voltak, Lazarenkóról, Timosenkóról, Bakajról és a többiekről nem is beszélve. Ezért sokkal fontosabb, milyen szabályok szerint folyt a játék tovább. Miben is különbözik ebben az értelemben az ukrán oligarchia az orosztól?

GazdasĂĄgi szempontbĂłl OroszorszĂĄgban ĂśsszehasonlĂ­thatatlanul tĂśbb nyersanyag Ăśsszpontosul. Ehhez a tĂŠmĂĄhoz Ăşjra ĂŠs Ăşjra kĂŠnytelenek vagyunk visszatĂŠrni, mivel a fĂśldrajz ĂŠs a geolĂłgia a legalapvetőbb sajĂĄtossĂĄgai egy orszĂĄgnak, amelyek mĂŠg a kultĂşrĂĄjĂĄt is jelentős mĂŠrtĂŠkben meghatĂĄrozzĂĄk, az intĂŠzmĂŠnyeiről, gazdasĂĄga struktĂşrĂĄjĂĄrĂłl ĂŠs ĂĄllamformĂĄjĂĄrĂłl nem is beszĂŠlve. Ezen tĂşl ugyanakkor csak az SZKP igyekezett mindenkit ĂŠs mindent ellenőrzĂŠse alĂĄ vonni bĂĄrmi ĂĄron, jogosan tartva attĂłl, hogy a gazdasĂĄgi szabadsĂĄg bĂĄrmilyen megmaradt szigetecskĂŠi "naponta, ĂłrĂĄnkĂŠnt ĂŠs tĂśmegesen szĂźlik Ăşjra a kapitalizmust" (idĂŠzet Vlagyimir Lenintől – a szerk.). A normĂĄlis "szerves hozzĂĄfĂŠrĂŠs" csak azokra az aktĂ­vumokra ĂŠs piacokra terjed ki, amelyek tĂśbbet hoznak a konyhĂĄra, mint amennyibe az ellenőrzĂŠsĂźk kerĂźl.

Így a kilencvenes években Oroszországban a fő küzdelem a kőolajért és a földgázért bontakozott ki (bár a botrányos objektumok közé bekerült a VAZ és az Aeroflot is), Ukrajnában pedig a "csőhöz" és a fémhez való hozzáférésért. Azonban az orosz hatalom, bár formálisan magánkézbe adta a kőolajat, s részben még a Gazpromot is magánosította, de igen erős informális ellenőrzést gyakorolt továbbra is ezen tulajdon felett, s az első adandó alkalommal visszavette annak legnagyobb részét. Az ukrán viszont erősen megragadta a "csövet", a fémet azonban kiárusította. De maga a hatalom és a tulajdon viszonyának struktúrája is eltérő volt nálunk kezdettől fogva.

MĂ­g Jelcin talĂĄn mĂŠg nem rendelkezett elegendő hatalommal, s ezĂŠrt be kellett ĂŠrnie a klĂĄnok "dĂśntőbĂ­rĂĄjĂĄnak" szerepĂŠvel, addig Putyin mĂĄr vĂŠgĂŠrvĂŠnyesen a legfőbb vezetőjĂŠvĂŠ vĂĄlt a "csekistĂĄk" egyedĂźlikĂŠnt dominĂĄlĂł klĂĄnjĂĄnak. Ily mĂłdon a zavaros időket vĂŠgĂŠrvĂŠnyesen lekĂźzdĂśttĂŠk, ĂŠs OroszorszĂĄg visszatĂŠrt a maga tĂśrtĂŠnelmi hagyomĂĄnyĂĄhoz, a monolitikus hatalomhoz, amely elvĂĄlaszthatatlan a tulajdontĂłl. EgyĂŠbkĂŠnt North, Wallis ĂŠs Weingast hangsĂşlyozzĂĄk, hogy az Ăźzlet ĂŠs a hatalom ĂśsszenĂśvĂŠse nem "betegsĂŠg", s nem kifejezetten OroszorszĂĄg meghatĂĄrozĂł vonĂĄsa, hanem a "korlĂĄtozott hozzĂĄfĂŠrĂŠs" szerves tulajdonsĂĄga. InkĂĄbb azoknak az Ăźzletembereknek az ĂśnĂĄllĂłtlansĂĄga vĂĄlt jellemzővĂŠ (s megint csak nem egyedĂźl OroszorszĂĄg, hanem ĂĄltalĂĄban az egĂŠsz Kelet vonatkozĂĄsĂĄban), akiket a hatalom (vagy a "csekistĂĄk" klĂĄnja – egykutya!) nem teljes jogĂş tulajdonosoknak, hanem inkĂĄbb szĂŠles jogkĂśrrel felruhĂĄzott alkalmazott menedzsereknek tekint.

De Ukrajna nem Oroszország, Kucsma nem Jelcin, Juscsenko pedig végképp nem Putyin. Ezeket a különbségeket valószínűleg a nomenklatúra minőségében megmutatkozó eltérés határozta meg. Hiszen minden döntés a Központban született, s éppen ott összpontosultak azok a struktúrák, amelyek képesek voltak előkészíteni azokat (és értelemszerűen elemezni a helyzetet).

A helyi nómenklatúrát, különösen a stratégiailag fontos, és potenciálisan lázadó Ukrajnában az engedelmesség elve alapján válogatták, döntően a legszegényebb parasztságból. A valamennyire is jelentős személyiségek igen ritka kivételektől eltekintve represszió áldozataivá váltak még annak idején, később pedig vagy maguk utaztak fel a Központba (minél távolabb az állott helyi légkörtől), vagy kitartóan invitálták őket oda. Ennek a kettős szelekciónak az eredményeként Ukrajnában egy merőben másodlagos nómenklatúra (és általában elit) alakult ki. Ezért a nómenklatúra azon képviselőinek, akik elsőkként értették meg, hogy a rendszer napjai meg vannak számlálva, s minél gyorsabban meg kell ragadni, amit lehet, hogy elsők lehessenek, csak moszkvai vagy legfeljebb pétervári lakcímbejelentésük lehetett, s kijevi kollégáiknak se információjuk, se az elemzésükhöz szükséges tehetségük és jártasságuk nem volt, de még csak egyszerűen a bátorságuk is hiányzott az ilyen következtetések levonásához. No és természetesen a titkosszolgálatok, melyek úgymond ellenőrizték a "pártaranyat" az ofshorban, s amelyek a gyanú szerint ugyancsak jelentős szerepet játszottak az SZSZKSZ széthullásában, szintén csak a Központban székelhettek.

Azonban az ukrĂĄn nĂłmenklatĂşra ĂśnĂĄllĂłtlansĂĄga, amely a kisebbrendĹąsĂŠgi ĂŠrzĂŠssel volt hatĂĄros, gonosz trĂŠfĂĄt ĹązĂśtt kitenyĂŠsztőivel, s vĂĄratlanul pozitĂ­v szerepet jĂĄtszott a TĂśrtĂŠnelemben, mĂŠghozzĂĄ nemcsak az ukrĂĄnban. Mert akĂĄrhogyan kĂźzdĂśttek is a hazafiak a fĂźggetlen UkrajnĂĄĂŠrt, a helyi nomenklatĂşra folytatta a versengĂŠst a Moszkva irĂĄnti lojalitĂĄsban – hiĂĄba, ezek nem baltikumiak! S csak a haladĂł, harapĂłs, a vilĂĄgban mĂĄr pĂŠnzzel ĂŠs kapcsolatokkal magĂĄt megszedni ĂŠrkezett, s ezĂŠrt rĂŠg a rothadĂł rendszer sarĂĄt lĂĄbĂĄrĂłl lerĂĄzni vĂĄgyĂł "kremli kapitalistĂĄktĂłl" valĂł fĂŠlelem kĂŠnyszerĂ­tette rĂĄ őket a szĂśvetsĂŠgre legelkeseredettebb ellenfeleikkel, a nemzeti demokratĂĄkkal. Nem tudhatjuk, mikĂŠnt alakultak volna a dolgok, ha vezetőink elĂŠg erőt ĂŠreztek volna magukban ahhoz, hogy egy nagyobb falatĂŠrt szĂĄlljanak harcba az ĂśsszĂśvetsĂŠgi tortĂĄbĂłl.

EgyĂŠbkĂŠnt Ăşgy jĂł minden, ahogy van. TermĂŠszetesen a kis hĂ­jĂĄn tĂ­zĂŠves kacĂŠrkodĂĄs a "vĂśrĂśs igazgatĂłkkal" mĂŠlyebb visszaesĂŠshez vezetett, mint OroszorszĂĄgban, ahol ez a folyamat gyorsabban ment vĂŠgbe. Viszont! A gyengĂŠbb nomenklatĂşra kezdettől kevesebb lehetősĂŠget jelentett az ĂĄllami ellenőrzĂŠsre, ezĂŠrt a Kucsma idejĂŠn kialakult hatalmi rendszer nemcsak hogy nem volt monolitikus, de mĂŠg csak affĂŠle "hĂŠtbankĂĄrsĂĄg" sem volt (utalĂĄs arra, hogy OroszorszĂĄgban a hatalom tekintĂŠlyes rĂŠsze a 90-es ĂŠvek kĂśzepĂŠn, Jelcin elnĂśksĂŠge alatt hĂŠt nagy bankĂĄr kezĂŠben Ăśsszpontosult – a szerk.).

A több igen önálló üzleti-adminisztratív csoportból ("oligarchákból") álló konstrukció, felettük a döntőbíró-elnökkel, sokkal inkább emlékeztetett az európai feudalizmusra, mint a birodalmi Oroszországra. A narancsos forradalom következtében pedig nem csupán a klánok között alakult ki konkurencia, de a döntőbíró szerepére pályázók között is.

Éppen ez a konstrukció, amelyet az eurázsiaiak, valamint a fasiszták és a mindenféle birodalmisták egyaránt megvetettek, kényszeríti az "oligarchákat" arra, hogy játékszabályokat, intézményeket állítsanak fel. Hiszen az üzlet stabilitást és megbízhatóságot igényel. Ezért, amikor a személyes megállapodások és viszonyok többé nem jelentenek garanciát, helyettük szabályokat kell kidolgozni, azaz létrehozni a jogállamiságot. Nem véletlen, hogy a történelemben első alkalommal éppen a széttagolt feudális Európában kerekedett a törvény az uralkodó fölé.

Sőt, a tulajdonvédelem érdeke további lépésekre késztet: mint Acemoglu és Robinson kimutatták, leginkább a demokrácia képes garantálni a játékszabályok stabilitását és megóvni a lázadás veszélyétől. És a demokráciát véleményük szerint leginkább az összetett, tőkeigényes üzlet tulajdonosainak kell kívánniuk, mivel számukra a legveszélyesebb a lázadás (ellentétben például a földbirtokosokkal).

A szovjet tankĂśnyvek mindig az egysĂŠg (melynek legjobb szimbĂłluma egyĂŠbkĂŠnt a fascio – egy vesszőkĂśteg! – volt) előnyeit hangsĂşlyoztĂĄk a "feudĂĄlis szĂŠttagoltsĂĄggal" szemben. De mĂĄr az antik időkben MacedĂłniai SĂĄndor is sikeresen meghĂłdĂ­totta PerzsiĂĄt egy szerencsĂŠsen alkalmazott katonai innovĂĄciĂłnak kĂśszĂśnhetően. A huszadik szĂĄzadban pedig, amikor valĂłban az innovĂĄciĂł jelentett mindent, a szilĂĄrd intĂŠzmĂŠnyekkel rendelkező demokratikus orszĂĄgok sikeresen ĂĄtrendeztĂŠk az ősi birodalmakat. Igen jellemző OlaszorszĂĄg Robert Putnam ĂĄltal megĂ­rt tĂśrtĂŠnete, ahol a feudĂĄlis Észak ĂŠppen az elmĂşlt ĂŠvszĂĄzadban előzte meg a hagyomĂĄnyosan gazdag birodalmi DĂŠlt. Sőt mi tĂśbb, a feudalizmus kohĂłjĂĄn ĂĄtment orszĂĄgok pĂŠldĂĄjukkal arra kĂŠsztettĂŠk a "monolitokat", hogy ĂĄtvegyĂŠk ezeket a bizonyos intĂŠzmĂŠnyeket. Azonban ez nem olyan egyszerĹą: egy ilyen "import" sikerĂŠhez nem kevesebbre van szĂźksĂŠg, mint hogy megszĹąnjenek keleti birodalmaknak lenni – ebben ĂĄll OroszorszĂĄg, s mellesleg KĂ­na tragĂŠdiĂĄja is, ahol a zavaros idők mĂŠg csak ezutĂĄn kĂśvetkeznek.

UkrajnĂĄnak, amelyet nem akadĂĄlyoznak hasonlĂł ĂśrĂśksĂŠg ĂŠs forrĂĄsok, esĂŠlye van arra, hogy lĂŠnyegesen gyorsabban jĂĄrja be ezt az elkerĂźlhetetlen utat. A problĂŠma az, hogy rĂśvid tĂĄvon a birodalmak, kĂźlĂśnĂśsen a barbĂĄrok, azzal a kĂŠpessĂŠgĂźkkel, hogy mobilizĂĄljanak, s fejetlenĂźl rohanjanak a holttesteken ĂĄt (mĂĄs kĂŠrdĂŠs, hogy a győzelem vagy a szakadĂŠk felĂŠ), gyakorta hĂłdĂ­tottak meg magasabban fejlett tĂĄrsadalmakat – ĂŠppen ezekre a rĂŠszletekre szeretnek apellĂĄlni a fasisztĂĄk ĂŠs a hozzĂĄjuk hasonlĂłk. Úgy tĹąnik, hogy ebből a szemszĂśgből tekintenek a "narancsos vĂŠsszel" valĂł szembenĂĄllĂĄsra az orosz birodalmiak is, s az OroszorszĂĄggal valĂł szembeszegĂźlĂŠsre lelki testvĂŠreik, az ukrĂĄn szociĂĄl-nacionalistĂĄk. És valĂłban, a hatalom ĂĄltal irĂĄnyĂ­tott ĂŠs vezĂŠrelt orosz Ăźzleti vilĂĄg koordinĂĄltan ĂŠppen az infrastruktĂşrĂĄt kaparintja meg, azokat az ĂĄgazatokat, melyeknek csődje nagyobb kĂĄrt okoz az Ăźgyfeleknek, mint magĂĄnak a tulajdonosnak.

Az ugyanilyen "keleti" tudattal megáldott "donok" pedig nem filozofálnak s nem játszanak stratégát. Viszont aktívan valósítják meg a gyakorlatban az egység (monopóliumok), valamint az én főnök vagyok, te meg hülye (törvénytelenség) lózungjait, eközben tisztán orosz viszonyulást tanúsítva a tulajdonhoz, különösen a máséhoz. Éppen azért hasonlítják őket hordához, és nevezik megszállóknak, mert megpróbálják "birodalommá" átalakítani a "feudalizmust".

Mellesleg, ha a birodalmak csak nyernének, ők is kerekednének felül. Valójában még a leggyőzedelmesebbek és legstabilabbak is elpusztulnak közülük előbb-utóbb a belső oszlás, s a változásokhoz való alkalmazkodásra való organikus képtelenségük miatt. Úgyhogy előbb vagy utóbb "Elpusztulnak elleneink"... De vajon sikerül legalább ezután elérni a tulajdonjog, s általában a "játékszabályok" iránti tiszteletet?

Vissza a hĂ­rekhez