Június 5-én Farkasné Bőcs Judit, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja, Milován Sándor, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője, valamint Barta József, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke, a Nagyszőlősi Járási Tanács oktatási, kulturális, idegenforgalmi, ifjúsági, sport és nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó bizottságának elnöke megkoszorúzták az egykor magyarlakta, ám mára elszlávosodott Kiskomjátból és a ruszinok által benépesített Nagykomjátból egybeolvadt ugocsai község első világháborús hősi emlékművét.
Barta József lapunk számára elmondta, hogy a volt Magyarkomját, illetve Oroszkomját (más néven Kiskomját és Nagykomját) első világháborús katonákként már több mint 90 évvel ezelőtt elesett férfijai, apák és fiúk, magyarok és ruszinok együtt harcoltak egy országért, melyben éltek, mely a hazájuk volt. Áldozatai lettek egy véres háborúnak, amely csak szenvedést és pusztítást hozott magával, s Trianonnal végződött. Ma már csak kevesen élnek azok közül, akik még emlékeznek rájuk. A szovjethatalom mindent megtett azért, hogy eltöröljék emlékezetüket. Éppen ezért minden elismerést megérdemel Natalija Koszteba-Veremcsuk nagykomjáti polgármesterasszony és családja, akik újraalkották az emlékművet, s ugyancsak megbecsülésre méltók a helybeli ruszinok, akik őrzik elődeik emlékét. A szoborkompozíció közös történelmi múltunk emlékműve is, mely nem elválasztja, hanem összeköti a magyarokat és az ukránokat. "Örvendetes dolog – hangsúlyozta Barta József –, hogy a helyi lakosok nem gyalázzák, nem rongálják meg ezt az emlékművet, hanem tisztelettel viszonyulnak hozzá, s mi is azért érkeztünk ide, hogy kegyelettel helyezzük el koszorúinkat az első világégés itteni áldozatai, köztük a magyar nemzetiségű elesett katonák emlékhelyénél".
Milován Sándor megjegyezte, miszerint a Krisztus előtt térdeplő katona szobra a helybeliek mély hitét fejezi ki. A szobor tiszteleg és megemlékezik azokról, akik ottvesztek a háborúban, és kifejezi az életben maradtak háláját. A helyreállított emlékmű 2011. június 4-én lebonyolított első megkoszorúzását követően pedig a Beregszászi Magyar Konzulátus piros-fehér-zöld szalaggal ékes koszorúja egész éven át a helyén maradhatott, senki sem bántotta, ami a helybeli ruszin lakosság toleranciáját bizonyítja.
Farkasné Bőcs Judit – megemlítve, hogy eredeti hivatása szerint tanárnő, s jó ideig pedagógusként dolgozott – kijelentette: gyermekeinket meg kell tanítani közös múltunkra, mert csak így biztosíthatjuk a jövőnket.