Megyeszerte megemlékeztek az elmúlt napokban az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc évfordulójáról. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) központi ünnepségére a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola épületének dísztermében került sor október 23-án, pénteken délután. A megjelenteket Horkay Sámuel, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének elnöke köszöntötte, emlékeztetve, hogy 53 évvel ezelőtt ezen a napon mozdult meg Budapest ifjúsága, és ekkor kezdődött a magyar történelem egyik legszebb eseménysorozata, amit immár 20. alkalommal ünnepelhetünk szabadon.
Bacskai József, a Magyar Köztársaság Beregszászi Konzulátusának főkonzulja ünnepi beszédében rámutatott: az 1956-os forradalom és annak értékei alkotják a mai szabad Magyarország alapjait. "A forradalom lényege az volt, hogy tagadta az állampárti kommunizmust, és ugyanez az államszocializmussal való gyökeres szakítás volt a 20 évvel ezelőtti 1989-1990-es rendszerváltás lényege is" – hangoztatta a szónok, kiemelve, hogy az 1956-os forradalom alapélménye és legnagyobb ajándéka a nemzeti egység volt. "Az egész nemzet egy emberként akarta a szovjet önkényuralom helyett a nemzeti függetlenség visszaszerzését, az egyetemes emberi szabadságjogokat. Ezeket a célkitűzéseket az 1989-es rendszerváltás valósította meg" – hangoztatta többek között Bacskai József.
Milován Sándor, a KMKSZ alelnöke, az 1956-os Emlékérem kitüntetettje az ötvenhárom évvel ezelőtti kárpátaljai események résztvevőinek nevében szólt az egybegyűltekhez. Az egész világ a magyarokra figyelt a forradalom napjaiban, emlékeztetett a szónok, majd felidézte annak a csodálatos 13 napnak a történéseit, különös tekintettel a budapesti eseményekre és a világpolitika történéseire, tényekkel szemléltetve, "hogy viselkedtek az úgynevezett keresztény világ, a demokrácia, a szabad országok, az emberi méltóság bajnokai", miként hagyták cserben Magyarországot. "Ez az igazság. Ezt az igazságot kellett volna 53 éven keresztül minden ünnepségen elmondani, hangoztatni, és akkor ma nem állna ott Magyarország, ahol áll. Mert akkor az történt volna, hogy amikor a szovjet sakál otthagyta a zsákmányt, otthagyta a megtépázott Magyarországot, el lehetett volna kergetni karóval a paradicsommadár tollazatú nyugati dögkeselyűket" – mondta a KMKSZ alelnöke. "Barátaim, fogadjuk meg, hogy minden ötvenhatos ünneplésen az igazságot mondjuk. Csak az igazság teszi szabaddá a népeket, csak az igazság töri szét a láncokat. Az igazság kimondása, hirdetése fogja erőssé és méltóságteljessé tenni Európa közepén a magyar nemzetet" – hangsúlyozta Milován Sándor.
Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke ünnepi beszédében a Milován Sándor által hangoztatott igazságok fontosságára hívta fel a figyelmet. Mint rámutatott, az úgynevezett Nyugat a huszadik század során Trianon és Jalta után 1956-ban már harmadszor árulta el Magyarországot. Ha levonjuk a korábbi esetek tanulságait, talán elkerülhető, esetleg könnyebben feldolgozható lett volna a negyedik, 1989-1990-es árulás, amikor a felszabadító liberális Nyugat Magyarországot lerabolható gyarmatként kezdte el kezelni – hangsúlyozta a szónok, megjegyezve, hogy máig ekként kezelik az anyaországot. Hozzátette: a Nyugat nem egyszerűen cserbenhagyta Magyarországot 1956-ban, hanem uszította is, "ideológiai ágyútöltelékként használtak minket a hatalmi harcban a szovjet birodalommal szemben". Ezt a tanulságot talán még most sem késő levonni, de nem annyira érzelmi síkon, megsértődve, hanem tudomásul véve, hogy ez a világ sajnos így működik – jelezte Kovács Miklós. A KMKSZ elnöke rámutatott: tudomásul kell venni, hogy a világ erkölcsi gátlásoktól mentes erőit csak az tarthatja vissza, ha megbecsüljük saját magunkat, és szembe tudunk szállni velük.
A forradalom másik tanulsága a KMKSZ elnöke szerint abban rejlik, hogy már 1957. május 1-jén hasonló nagyságú tömeg hömpölygött a budapesti Felvonulás téren a "véreskezű, idegen hatalmak fegyvereinek árnyékában trónoló Kádár" előtt, mint október 23-án, a dicsőséges forradalom első napján. Melyik nép vagyunk mi: az 1956. október 23-i "Kossuthtól a Bem szoborig nép", vagy az 1957. május 1-jei Felvonulás téri? – tette fel a szónoki kérdést Kovács Miklós. "Lehet bölcselkedve azt mondani, hogy mindkettő mi vagyunk, és ez, tényszerűen nézve, kétségtelenül igaz is. De ha azt kérdezzük, hogy melyik a nemzet, melyiknek van jövője, kit kell nekünk hősöknek tekinteni, akkor bizony muszáj választani, és ki kell mondani, hogy az ötvenhatos felkelők és a pufajkások nem lehetnek ugyanannak a nemzetnek a tagjai – az egyik a magyar nemzet tagja, a másik pedig egy magyarul beszélő, nyakunkba ültetett zsoldos" – hangoztatta. "Ne rekesszünk ki senkit, de vegyük tudomásul azt a jogot, hogy ha valaki felvesz egy pufajkát és a sajátjai közé lő, akkor ő azzal talán ki is iratkozott a nemzet tagjainak soraiból. De a felelősség nem csak ezeké a keveseké. A felelősség azé is, aki elment zászlót lengetni 1957. május 1-jén, s azé is, aki 1994-ben szabad akaratából leszavazott a pufajkásra" – tette hozzá.
A próba mindenkire ki van mérve itt Kárpátalján is, jelezte Kovács Miklós: amint teljesen egyértelmű, hogy erkölcsileg hová lehet besorolni a "demokráciáról papoló Nyugatot", ugyanúgy tudnunk kell besorolni "az ukrán államot, amely éppen most teszi tönkre oktatási rendszerünket". Ezzel kapcsolatban a KMKSZ elnöke az amerikai kommunistákkal szembeni vizsgálatokat irányító Joseph McCarthy szenátort idézve úgy vélte, hogy nyíltan nevén kell neveznünk a dolgokat, "amennyiben tehát valaki ellenségesen viselkedik velünk szemben, az ellenség". Mint hangsúlyozta, Magyarországnak és a magyarságnak is csak akkor van jövője, ha az emberek képesek lesznek választani, hogy melyik oldalt választják, s lemondanak arról, hogy ott legyenek mind az 1956. október 23-i, mind az 1957. május 1-jei virtuális tömegben. "Ugyan Kádár azt mondta, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van, nekem most itt a kárpátaljai magyaroknak mégiscsak azt kell mondani, hogy ha arról van szó, hogy túléljük-e ezt az egészet itt Ukrajnában vagy sem, velünk csak az van, aki október 23-ának az örököse" – jelezte a szónok, aki szerint a KMKSZ tiszte az, "hogy legyen kinek kibontani egyáltalán a piros-fehér-zöld-zászlót, hogy ne mondhassák azt az emberek, hogy ezek a politikusok mind egyformák, hogy az egyik politikus az egyik ukrán maffia csicskása, a másik a másiké. Ezt az egérutat kell nekünk bezárni, ha komolyan vesszük a feladatunkat, azzal, hogy valaki hitelesen és ide-oda ingás nélkül kiáll a magyar ügy mellett, az igazságot mint egy Molotov-koktélt bármelyik ellenségére rádobja, és lehetőséget ad arra, hogy aki rendes magyar akar lenni, az tudja, hová álljon" – mondotta végezetül Kovács Miklós.
Az ünnepi beszédek elhangzása után a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium diákjai virággal köszöntötték Milován Sándort és Perduk Tibor Árpádot, az 1956-os események jelenlévő kárpátaljai résztvevőit. Befejezésül a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház ifjúsági stúdiója előadta ez alkalomra összeállított zenés irodalmi műsorát.
Az eseményen megjelent dr. Nagy Petronella beregszászi magyar konzul, Viczián Tamás, a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusának első beosztott konzulja, dr. Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke, Milován Jolán, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke, Bendász Dániel görög katolikus főesperes, Bohán Béla beregszászi római katolikus plébános, Mackó István, az Ungvári Járási Tanács alelnöke, dr. Soós Kálmán, a Rákóczi-főiskola rektora, Sin József, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal alelnöke, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke.