Augusztus 20-a alkalmából nagyszabású rendezvénysorozatra került sor a román-magyar határon fekvő Zajta községben. A rendezvény szervezői Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Önkormányzata, Zajta Község Önkormányzata, az erdőháti települések és szatmári német települések önkormányzatai voltak.
Az ünnep keretében jelképes határnyitás történt Zajta (Magyarország) és Lázári (Románia) községek között. Ez alkalomból több mint ezren jöttek át a határ romániai oldaláról. Majd emlékoszlop-avatásra került sor vitéz Gál Lajos volt iskolaigazgató emlékére.
Zajta Trianont követően pár hónapig Romániához tartozott. Gál Lajos helyi iskolaigazgató, kántortanító észlelte, hogy a kihirdetett trianoni diktátum és a megállapodáson megrajzolt térkép nincs összhangban. Gál Lajos diplomáciai készségének, kitartásának és lelki erejének köszönhetően a falu visszakerült Magyarországhoz.
Az ünnepségen részt vett Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságának elnöke, Surján László a Magyar Kereszténydemokrata Néppárt képviseletében, Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke, Tilki Attila országgyűlési képviselő, Fehérgyarmat polgármestere, Kárpátaljáról Milován Sándor, a KMKSZ alelnöke, a megyei tanács képviselője, Sápi Sándor, Gyula község polgármestere, Kolozsváry Sándor, Tekeháza polgármestere és Daróczi György, Salánk polgármestere.
Vitéz Gál Lajos kopjafájának avatásánál beszédet mondott Milován Sándor, a KMKSZ alelnöke, melyben többek között hangsúlyozta: "Kétezer éve új korszak és új szakasz kezdődött az emberiség történelmében, (...) melyben gyökeret vert és beleivódott a tudatba, a lelkekbe a kereszténység mint eszme. Ehhez a keresztény világhoz zárkózott fel ezer éve szent királyunk vezetésével a magyarság is. Egy olyan eszmei áramlathoz, amelyik tagadja az agresszivitást, az erőszakot, az önzést, a mások kárára történő gyarapodást, és az irgalmatlanságot a másik emberrel szemben. Szent királyunk döntése nagyon nehéz elhatározás volt, különleges képesség kellett ahhoz, hogy meglássa, megsejtse a gyengeséget sugalló jóság mögött a hatalmas erőt. (...) Ma azt látjuk, hogy a kereszténységen kívüli világból százezrek, sőt milliók áramlanak, menekülnek nyugat felé a keresztény világ irányába. Nem tudják, hogy nem ez a megoldás. Az eszmét kellene magukévá tenni, mert amiért törekednek nyugat felé, mármint a biztonságos, emberi élet miatt, ez a kereszténységnek csak a velejárója, de nem a lényege.
A magyarságot ezer év alatt számtalan támadás érte, mindig sikerült túlélni a tatárt, törököt, szovjetet. (...) De ha valaha szüksége volt népünknek a kereszténységre, akkor ma ezerszer nagyobb szüksége van rá. Az erőszakot könnyebb volt kivédeni, mint a mindent beborító közönyt, a liberális kultúrköpenybe bújtatott lélekhalált.
Megmaradásunknak, jövőnknek csak egyetlen útja van, a Szent István-i út.
(...) A helytállás végigkísérte nemzetünket a történelmi homályba vesző születéstől kezdve a mai napig, enélkül ma már nem lenne magyar a Kárpát-medencében. Mi halandó emberek, a saját mértékeink bűvöletében hajlandóak vagyunk azt hinni, hogy a történelem befejeződött. Pedig nem így van. A történelem, a magyar nemzet története folytatódik és folytatódni fog mindaddig, ameddig lesznek Gál Lajosok. Vitéz Gál Lajos nem síró, pánikba esett magyarként, hanem gondolkodó és cselekvő magyarként állt helyt, megtette, amit megtehetett, hála és dicsőség jár ezért neki. De a kopjafára és a megemlékezésre nem neki, hanem nekünk, az utókornak van szüksége, mert példája ékesen bizonyítja, hogy a legnehezebb pillanatokban is van feladata a tudatos, a gondolkodó, a nemzet érdekét értő és érző magyarnak."