1711. február elején, kemény, zimankós téli időben, vastag hóban törtek utat maguknak a II. Rákóczi Ferenc hitén maradt magyarországi szenátorok és erdélyi tanácsosok a főutaktól távol eső ugocsai mezőváros, Salánk felé, hogy eleget téve a vezérlő fejedelem meghívásának, 1711. február 11. és 18. között, Károlyi Sándor kuruc generális anyósának, Barkóczinénak az itt álló kastélyában vitassák meg a szakadék szélére került szabadságharc befejezésének vagy további folytatásának a kérdését. 2011. február 11-én pedig – a Salánki Polgármesteri Hivatal, KMKSZ helyi alapszervezete, a Református, illetve a Görög Katolikus Egyházközség, valamint a Rákóczi Szövetség helyi szervezete rendezésében – nagyszabású megemlékezésre került sor az országos jelentőségű esemény háromszázadik évfordulója alkalmából.
A rendezvénysorozat a mezővárosból időközben községgé átminősült település református templomában vette kezdetét, ahol ünnepi istentiszteletre került sor a zsúfolásig megtelt padsorok és karzatok előtt. A KRISZ (Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet) énekkara fellépését követően dr. Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke tartotta meg szentbeszédét, melyben rámutatott: II. Rákóczi Ferenc híressé vált jelmondatában – Cum Deo pro Patria et Libertate (Istennel a hazáért és a szabadságért) – kifejezte, miszerint Istenre támaszkodik törekvései elérésében. Nem vagyonába, erejébe, tudásába, hanem egyedül az Úrba vetette bizalmát, példát mutatva ezzel minden ember számára. S lehet, hogy így sem fogunk mindig győzedelmeskedni, de Isten a veszedelmek között is megőrzi azokat, akik Benne bíznak. Az istentisztelet fényét emelte a gyülekezeti énekkar szolgálata.
A templomból kiözönlő sokaság azután – a korhű viseletet és fegyverzetet magukra öltő tarpai és salánki hagyományőrzők, Rákóczi zászlai alatt, Nagy Csaba magyarországi tárogatóművész muzsikája mellett – a salánki emlékparkhoz vonult, ahol köszöntötték az ünnepség vendégeit: a rendezvény fővédnökét, Tóth Istvánt, a Magyar Köztársaság beregszászi főkonzulját, a Magyar Köztársaság Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériuma Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkársága képviseletében megjelenő Ljubka Katalint, Szalipszki Endre ungvári magyar konzult, Gyurin Miklós beregszászi magyar konzult, Kovács Sándort, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés alelnökét, dr. Bölcskei Gusztáv református püspököt, Napkor község Spinyhért Zsolt polgármester által vezetett delegációját, a Szécsi Szabolcs polgármester által vezetett tarpai küldöttséget, a Rákóczi Szövetség képviselőit, Kovács Miklóst, a KMKSZ elnökét, megyei tanácsi képviselőt, Brenzovics Lászlót és Milován Sándort, a KMKSZ alelnökeit, megyei tanácsi képviselőket, Milován Jolánt, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezete elnökét, járási tanácsi képviselőt, Kalanics Évát, a KMKSZ Salánki Alapszervezete elnökét, dr. Soós Kálmánt, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorát, Zán Fábián Sándort, a Kárpátaljai Református Egyház püspökét, Bendász Dánielt, a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye Beregszászi Magyar Esperesi Kerületének főesperesét, Rezes Károlyt, a Nagyszőlősi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnökét, Borisz Kerecsant, a Nagyszőlősi Járási Tanács elnökhelyettesét, Zubánics Lászlót, az UMDSZ képviseletében, valamint az oroszországi Belgorod város küldöttségét
Ezt követően Tóth István főkonzul lépett a hallgatóság elé, kifejtve: a salánkiak méltán lehetnek büszkék arra, hogy településük adott otthont a magyar nemzeti históriába bevonuló utolsó kuruc országgyűlésnek, a róla való megemlékezéssel pedig újból hitet teszünk nemzetünk együvé tartozása mellett. A felszólalás után Kelemen Viktória, a Rákóczi-főiskola hallgatója, valamint Barta Júlia és Kész Réka, a helybeli középiskola két diákja a kuruc kort idézte meg zenés-verses összeállításukkal, az ünnepség résztvevői pedig megkoszorúzták az emlékparkban álló Rákóczi-szobrot.
A Salánki Mikes Kelemen Középiskola udvarán folytatódó megemlékezés során előbb Kész Barnabás történelemtanár, a KMPSZ Nagyszőlősi Regionális Szervezetének elnöke vázolta fel röviden a szabadságharc eseményeit, kitérve rá, milyen erőfeszítéseket tett II. Rákóczi Ferenc a működőképes kuruc állam, valamint a 40 ezer fős szabadságharcos hadsereg megteremtése érdekében, majd a salánki és tarpai hagyományőrzők – dacolva a feltámadó hóviharral – dramatizált formában előadták a salánki országgyűlés történetét. Üdvözölte a megjelenteket Aljohin Viktor salánki polgármester, míg a Verbőci, illetve a Tiszapéterfalvai Művészeti Iskola, a Nagypaládi Citerazenekar, továbbá a Tiszapéterfalvai Kokas banda kulturális műsorral színesítette a rendezvényt.
Délután ünnepi szent liturgiára került sor a görög katolikus templomban, melyen Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyéspüspök tartott prédikációt, kifejtve: amikor visszapillantunk a történelmi időkre, egyúttal a jövőbe is tekintünk, s biztosak lehetünk abban, hogy csak Istenhez imádkozva juthatunk előbbre.
Az ünnepségsorozat zárásaként a református templomban megtartott emlékkonferencián – a Credo együttes fellépését és Zán Fábián Sándor református püspök megnyitó szavait követően – elsőként Hubai Imre, a magyarországi Üllőparti Gazdaszövetkezet elnöke szólt az egybegyűltekhez, leszögezve: a magyarországi nemzeti erők történelmünk szabadságharcos hagyományaira támaszkodva győztek a tavalyi parlamenti választásokon, sikerük pedig elvezet a magyarság újbóli felemelkedéséhez. Misák Marianna, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia tanára Rákóczi vallásossága és egyházpolitikája címmel tartott előadást, melyben mélyen vallásos személyiségként jellemezte a vezérlő fejedelmet, aki közös imát írt katonái számára, s rendeletileg tiltotta seregében a káromkodást. A katolicizmus reformista irányzatát képviselő janzenizmus híveként elítélte a lelkiismereti szabadság korlátozását, 1704-ben kelt rendeletében pedig biztosította a szabad vallásgyakorlatot. Kiss Endre József, a Sárospataki II. Rákóczi Ferenc Könyvtár munkatársa Hitében és erkölcsiségében is nagyságos vezérlő fejedelem című felszólalásában arra emlékeztette hallgatóságát, hogy Rákóczi mindig személyes érdekei elé helyezte a magyarság érdekeit.
Bendász Dániel II. Rákóczi Ferenc és a Munkácsi Görög Katolikus Püspökség kapcsolatáról értekezett, míg Csatáry György történész, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára előadást tartott Ugocsa vármegyének a szabadságharcban játszott szerepéről. Mint kifejtette, Ugocsa a nyolc évig tartó küzdelem egyik gazdasági bázisa volt, s nagy szerepet játszott a viszonylag közeli szatmári vár elfoglalásában. Előadása második felében pedig bővebben szólt a salánki országgyűlésről, kifejtve: a vezérlő fejedelem három lehetőséget vázolt fel hívei előtt: vagy elfogadják a császáriak feltételeit és leteszik a fegyvert, vagy bezárkózik a roppant módon megerősített Munkács várába, s az utolsó csepp vérig vállalja az ostromot, vagy Lengyelországba utazik, hogy katonai segítséget kérjen a Varsóban tartózkodó I. (Nagy) Péter cártól. Mint tudjuk, a küldöttek a harmadik lehetőség mellett döntöttek, így indult el Rákóczi Salánkról a bujdosás felé. Vári Fábián László költő előadást tartott Rákóczi alakja a magyar irodalomban címmel. Kész Margit, a Rákóczi-főiskola pedagógusa pedig arról értekezett, miként is él a Nagyságos Fejedelem személye a szájhagyományban. Jellemző, hogy Salánkon még jelenkorunkban is sok monda ismeretes – egy idős bácsika például ma is meg tudja mutatni azt a kőlapot, melyet a rege szerint asztalként használt II. Rákóczi Ferenc –, s ezek a mondák mind jóságos, leleményes és a népet őszintén szerető vezetőként mutatják be a fejedelmet.
Végezetül pedig Balogh Attila helyi református lelkész bemutatta a csehszlovák érában élt elődje, Horkay Lajos lelkipásztor által Salánk község és a helybeli református gyülekezet múltjáról Beszélő kövek címmel írott könyv most kinyomtatott és kibővített második kiadását, mely a KMKSZ helyi alapszervezetének segítségével látta meg a napvilágot.