A Borzsa folyó jobb partján fekszik egy érdekes történetű, Árpád-kori település, Nagyborzsova. Beregszásztól 11 km-re délkeletre található, többségében magyarlakta település.
Az első említéstől napjainkig
A település nevével először 1338-39-ben találkozhatunk Borsova alakban. A helynév a magyar Borsu személynévből alakulhatott, értelme "Bors Birtoka", "Borsé". Borsova vára a hajdani Borsova vármegye és esperesség központja volt, körülötte alakult ki Borsova "város". Anonymus szerint a honfoglalásig Salanus bolgár fejedelem vára volt, akitől Árpád serege foglalta el, s a várost leromboltatta. Az I. István által megszervezett megyeközpontok közé tartozott. Környékét először Kutesk kun kán harcosai, várát pedig az 1241-42-es tatárjárás pusztította el.
1264-ben – amikor IV. Orbán pápa felszólította IV. Béla királyunk fiát, V. Istvánt, hogy adja vissza nővérének, Annának, a halicsi herceg özvegyének – már nem várnak minősítik, hanem csak birtoknak. A helytörténeti irodalom Borsova várát azzal a földvárral azonosítja, amely a Borzsova folyónak a Tiszába való torkolata mellett, Vári falu alatt fekszik. Ezek szerint Vári a borsovai vár nevét őrizte meg.
A hagyomány szerint a reformáció idejéig még óhitű magyarok laktak itt, akiknek akkori papja, Vay Mihály a falu lakóival együtt 1552-ben felvette az új hitet. 1556-ban az átvonuló tatárok 17 telket elpusztítottak, a lakosságot elhajtották. 1646-ban már iskolája volt. Anyakönyvét 1784 óta vezetik.
Az I. világégés harcaiban 140 borzsovai lakos vett részt, közülük 19-en elestek. A csehszlovák érában református népiskolája működött 4 osztállyal és 4 tanítóval. A régiek emlékezete szerint a település második aranykorát a harmincas években élte. Tehetős gazdálkodók laktak a gondosan rendben tartott portákon, akik a szántóföldek mellett az Ardótól Benéig húzódó hegyláncolaton szép tábla szőlőket birtokoltak, mely összességében több száz hektárra rúgott. Az itt lévő vasútállomásnak köszönhetően több évtizeden át a beregvidéki szőlőhegyek termésének elszállításában is komoly szerepet játszott.
Az I. bécsi döntést megelőzően hadi események része volt Borzsova. Ezen időszakban zajlottak ugyanis a Beregvidéken a magyar Rongyos Gárda és a csehszlovák erők közötti összecsapások. A rongyosgárdisták, kihasználva a Tarpa és Nagymuzsaly közötti csehszlovák erődvonal hiányát, ezen a résen átszivárogva indítottak diverziós tevékenységet a csehek ellen. Többek között felrobbantották a borzsovai vasútállomás közelében álló hidat is egy vasúti szerelvénnyel együtt. Az 1938-as visszacsatolás után ide is bevonultak a magyar honvédek. Állami magyar tannyelvű iskolát indítottak, mely 1944 októberéig működött.
A sztálini hatalom 1944 őszén 133 férfit hurcolt lágerekbe, közülük 81-en odahaltak. A második világháború harcaiban magyar katonaként 6-an estek el.
1945-től magyar tannyelvű elemi, 1952-től általános iskola működik Borzsován.
Borzsova egészen 1996-ig közigazgatásilag Mezővárihoz tartozott, abban az évben lett önálló.
A hit pillérei
A településen mindhárom történelmi egyház megtalálható, ezek közül a legnépesebb a református gyülekezet. "Gyülekezetünk kb. 1100 főt számlál a településen – tájékoztat Szanyi György református lelkipásztor, aki hat éve szolgálja a borzsovai híveket, emellett a halábori gyülekezet szolgálatát, illetve a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet (KRISZ) elnöki tisztét is betölti. – Igen lelkes közösség a borzsovai, de sajnos csökkenő tendenciát mutat. Ez azt jelenti, hogy sokkal több testvérünket temetjük el, mint ahányat keresztelünk. A templomba járók száma ellenben örvendetesen növekszik, a vasárnaponként rendszeresen 120-130 körül van. Jelenleg három hitoktatónk foglalkozik a hittanos gyerekekkel. Különböző programokat igyekszünk szervezni a fiataloknak, pl. konfirmandus hétvégéket, heteket a balazséri Béthel konferenciaközpontban.
A gyülekezet tíz éve építi a parókiáját, mivel sajnos olyan állapotban kapta vissza, hogy lakhatatlan volt. Van egy lányokból, fiatalasszonyokból és asszonyokból álló kisegyüttesünk. Vasárnapi iskola is van a gyülekezetben. A presbiterek minden vasárnap más-más presbitercsaládnál bibliaórát tartanak. Öt házi bibliakör is működik még ezenkívül településünkön.
Templomunk nagyon régi, melynek egy részét még az Árpád-korban, másik részét pedig az 1700-as években építették. A templom érdekessége a szószék fölött lévő korona, ami 1840-ben készült."
"A görög és római katolikus közösségek közel kétszáz főt számlálnak, akik egyazon templomban gyakorolják vallásukat – tájékoztat Lődár Jenő mezőgecsei görög katolikus segédlelkész, ki a borzsovai hívek szolgálatát is ellátja. – A római katolikus hívek szolgálatát Németh Sándor benei plébániai kormányzó látja el. A szent liturgiák és a misék felváltva zajlanak: minden hónap első, harmadik és negyedik vasárnapján görög, második és ötödik vasárnapján pedig római katolikus szertartás van a templomban. Szűz Máriának szentelt templomunkban a búcsúnap augusztus 15-én van, melyet a római katolikus hívekkel együtt tartunk meg. Sajnos az 1946-ban épült templom igen rossz állapotban van, melynek oka a hanyag építésben és anyaghiányban keresendő. Idővel – természetesen megfelelő anyagi eszközök birtokában – szeretnénk felújítani. A templomban minden hét szerdáján a szertartáson kívül hittanórát is tartok gyerekek számára. A közeljövőben szeretnénk megszervezni a hittanoktatást a helyi általános iskolában is."
KMKSZ-élet
– A KMKSZ Nagyborzsovai Alapszervezete az elsők között, 1989 szeptemberében alakult meg, 102 taggal, jelenleg 127 tagunk van – tájékoztat Buzási István, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke, aki a település postamesteri teendőit is ellátja. – Első elnöke Csépes György volt, akit 1990-ben váltottam fel. Felvállaltuk a magyarság hagyományőrzésének és érdekvédelmének szerepét, s szerepet játszottunk abban, hogy Borzsova Mezőváritól különválhatott 1996-ban. A sztálini lágerekbe elhurcoltak emlékére a település temetőjében kopjafát, a falu központjában pedig impozáns emlékművet állítottunk.
Rendszeresen megünnepeljük nemzeti ünnepeinket, együtt emlékezünk a magyar történelem mártírjaira. A tagság igyekszik közös szabadidős programokat is szervezni: bográcsozást a Borzsa-parton, kirándulást a Vereckei-hágóra stb. Ez nem mindig könnyű, anyagi nehézségek hátráltatnak minket, de igyekszünk összefogással megoldani a problémákat.
A nehézségekért kárpótol, hogy a nemrég lezajlott helyhatósági választásokon nagyon szép eredményt sikerült elérnünk. Mindez azt jelzi, volt és van értelme a munkának, s van jövője a KMKSZ-nek. Az eredmény egyúttal azt is tükrözi, hogy lehet számítani a tagságra, akik szavazatukkal bizonyították magyarságukat, s nem adták el magukat két kiló hús áráért. Most, a választások lezárásával továbbra is feladataink ellátására törekszünk, magyarságunk megmaradásáért munkálkodva.
Az egyik legfájóbb probléma: a munkalehetőség hiánya
A KMKSZ helyi alapszervezetének alelnöke Seder Gábor, aki "civilben" asztalosmesterséggel keresi meg a kenyérre valót. "1966 óta gyakorlom ezt a szakmát – mondja a mester, aki látogatásunkkor is éppen műhelyében dolgozik. – Első munkahelyem a beregszászi Május 1. Bútorgyár volt, mely híres üzemnek számított. Állítólag még a Kremlbe is szállítottak tőlünk bútorokat. Később önálló vállalkozásba fogtam, s létrehoztam a műhelyemet, melyet a tulajdon két kezemmel építettem fel. Rendelésre készítek ajtókat, ablakokat és más ácsmunkákat."
Seder Gábor a település munkalehetőségei és távlatai kapcsán elmondja: "Borzsován sokak számára megoldott a foglalkoztatottság, de a közel 1500 fős lakosság igényeit figyelembe véve korántsem kielégítően. A településen varroda, fűrésztelep, pékség és farmergazdaság működik, s van egy nyáron üzemelő téglagyár is. Egyesek a vasútnál, míg mások beregszászi vállalatoknál helyezkedtek el. Az egyik legfájóbb probléma sajnos a fiatalok elhelyezkedési lehetőségeinek hiánya, az, hogy sokan nem tudják itthon megtalálni a számításaikat, s a munkalehetőség hiánya szülőföldje elhagyására, oroszországi, magyarországi vagy nyugat-európai munkavállalásra kergeti őket, távol a családtól. Borzsován igen sok a külföldi kenyérkeresők száma. Újabban kitörési pontot jelenthet a falusi turizmus beindulása, illetve a Borzsa-folyó duzzasztógátjának környékén nyaranta kínálkozó kempingezési lehetőség. Ennek a szovjet érára visszamenő hagyományai vannak, s sokatmondó tény, hogy egykor Leningrádból, Gorkijból, Murmanszkból, Krasznojarszkból vagy éppen a fővárosból, Moszkvából is érkeztek ide kempingezők. A turizmus idővel sokat lendíthet a falun."