Martonyi János magyar külügyminiszter szombaton a beregszászi magyar főiskolán találkozott a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) vezetőivel. Munkatársunk a zárt ajtós megbeszélésen elhangzottakról faggatta a tárcavezetőt.
#150; Külügyminiszter úr! Miről esett szó a KMKSZ vezetőivel folytatott megbeszélésén?
#150; Arról beszéltünk, hogy mi a KMKSZ álláspontja az aktuális kérdéseket illetően. Szó esett többek között a nyelvtörvényről, az autonómia és a Tiszamelléki járás kérdéséről. Nagyon hasznosnak érzem az eszmecserét.
Azt kértem, hogy mindazt, ami a beszélgetésünk során elhangzott, hazafelé, azaz Magyarország irányában is közvetítse a KMKSZ. Én ugyan segíteni jöttem, de magam is segítséget kértem, hiszen Magyarországon jelenleg választási kampány folyik. Ilyenkor nagyon sok minden elhangzik #150; felelősen és felelőtlenül #150;, és nincs mindenki tisztában azzal, hogy ebben az esetben más bőrét kockáztatja, nem a sajátját. Oda kellene figyelnünk arra, hogy a magyar közösségeket ne használjuk fel politikai célokra, adott esetben ne küldjük ki a barikádra a kárpátaljai magyarságot egy olyan küzdelemben, amelyhez #150; valljuk meg #150; olyan sok köze azért nincsen.
Elmondtam a megbeszélésen, amit kárpátaljai utam során többször is hangsúlyoztam, hogy most, ebben a helyzetben nagyon szoros együttműködésre van szükség az anyaországgal, de az itteni magyar közösségen belül is. Kormányunknak az a dolga, hogy a magyar közösséget minden lehetséges eszközzel segítse. Ehhez azonban az is szükséges, hogy az alapvetően fontos kérdésekben a magyar közösség egységes álláspontot képviseljen.
Jeleztem, hogy mi eddig általában az események alakulásának kedvezőbb forgatókönyvéből indultunk ki, de sok forgatókönyv képzelhető el, köztük kevéssé kedvezőek is, melyekre szintén fel kell készülni. Mi Magyarországon felkészülünk minden lehetőségre, s úgy tapasztaltam, hogy ugyanezt teszi az itteni magyarság is.
#150; Ha már szóba kerültek a forgatókönyvek, hadd tolmácsoljam olvasóink kérdését: van-e Magyarországnak vészforgatókönyve arra az esetre, ha a dolgok valóban kedvezőtlenül alakulnának, és a kárpátaljai magyarságot közvetlenül fenyegetné a Kárpátokon átcsapó válság?
#150; Megnyugtathatom az olvasókat, hogy természetesen létezik ilyen vészforgatókönyv, azt azonban bizonyára mindenki megérti, hogy ezekről az elképzelésekről egyetlen ország sem szokott nyíltan, főleg a sajtóban értekezni. Legyen elég annyi, hogy Magyarország megtette a pillanatnyilag szükséges előkészületeket, s figyelemmel kíséri az ukrajnai események alakulását.
#150; Megfogalmazódott közös álláspont a nyelvkérdés kapcsán?
#150; Beszámolva minapi kijevi utunk tapasztalatairól, elmondtam: az ukrán vezetőkkel folytatott tárgyalásaink során úgy éreztem, egyetértés van köztünk abban a tekintetben, hogy egy új, korszerű, minden igényt kielégítő nyelvi szabályozásra van szükség Ukrajnában. Ezért a KMKSZ vezetőivel nem is abban az összefüggésben érintettük a témát, hogy az eddigi jogszabály milyen jelentőséggel bírt vagy bír a helyi magyarság számára, hanem arról esett szó #150; és ebben teljes volt közöttünk az egyetértés #150;, hogy ha valóban új nyelvtörvény születik, illetve elindul a létrehozását célzó munka, abban a KMKSZ szakértőinek, vezetőinek aktívan részt kell venniük. Úgy véltük, ha már egyszer a nyelvtörvény kérdése ilyen hatalmas nemzetközi figyelmet kap, próbáljunk ebből előnyt kovácsolni, hogy egy valóban megfelelő jogszabály készüljön el. Most nem mennék bele abba, hogy miként volna szerencsés megközelíteni a témát az orosz és nem orosz kisebbségek szempontjából. A lényeg az, hogy egy olyan szabályozás szülessék, amely eleget tesz Ukrajna nemzetközi kötelezettségeinek, és megfelel az itteni magyarság elvárásainak.
#150; Milyen összefüggésben került szóba az autonómia?
#150; Erről a jelenleg inkább elméleti kérdésről mostanság nagyon sok szó esik otthon, Magyarországon, elsősorban erdélyi, székelyföldi összefüggésben. Ugyanakkor látom, hogy itt a kárpátaljai autonómiát nem vetik fel az emberek. Ezzel szemben valóban szó van Kelet-Ukrajnában és itt, Kárpátalján is #150; tárgyalásaim szintén erről győztek meg #150; egyfajta decentralizációról, a hatáskörök elosztásának, esetleg a forrásmegosztásnak az újragondolásáról. Ezek fontos dolgok, mégis úgy érzem #150; és ezt most elsősorban a magyarországi sajtóra való tekintettel mondom #150;, hogy az autonómiával, a föderalizációval egy kicsit óvatosabban kellene bánni. A föderalizáció nekem kedvenc fogalmam európai és egyéb szinteken is. De most, ebben a konkrét ukrajnai politikai helyzetben nem biztos, hogy célszerű felvetni. Tudjuk jól, hogy kik vetik föl ezt a témát, s ezért sem vagyok biztos abban, hogy jelenleg időszerű ez a kérdés. Úgy láttam, hogy ebben a tekintetben is teljes a nézetazonosság köztem és a KMKSZ vezetői között.
Az előbbivel szorosan összefüggő kérdés a helyi magyar közigazgatás, a kárpátaljai kis magyar világ, a Tiszamelléki járás ügye. A magam részéről ezt tartanám a legfontosabbnak. Tudom, hogy történtek már lépések ebben az irányban, és hogy nem egyszerű kérdésről van szó, de most talán, ebben a helyzetben ez egy megvalósítható célkitűzés lehet.