A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) 2005-ben hozta létre a Fodó Sándor-ösztöndíjat, tisztelegve alapító elnöke emléke előtt, 2013-tól pedig új formában, kibővítve, Fodó Sándor-díjként hirdeti meg. Azok a kárpátaljai felsőoktatási intézményekben tanuló diákok, az oktatás területén, illetve az egészségügyben dolgozó személyek, valamint egyházi tisztségviselők kapják meg, akik Fodó Sándor szellemi hagyatékának örököseiként kiemelkedő közösségszervező tevékenységet fejtenek ki. Az idén Radvánszky Ferenc mezőkaszonyi és bótrágyi református lelkipásztor lett a díjazottak egyike.
– Nagyon meglepett ez az elismerés, és hálás vagyok azoknak, akik jelöltek e díjra – indítja beszélgetésünket a tiszteletes. – Folyamatosan végzem az Istentől kapott szolgálatomat a két gyülekezetemben, és Isten előtti felelősséggel, annak az értékrendnek a szellemében igyekszem élni, mely értékrend követése képes megtartani nemzetünket és az emberiséget. Most, a XXI. század elején egy újabb nagy társadalmi változás korát éljük, és csak az egyház tud jó választ adni a felmerülő kérdésekre, a posztmodern kor kihívásaira. Mi a mezőkaszonyi és a bótrágyi gyülekezetben – különböző példaadó programjainkkal – igyekszünk életteret nyújtani ahhoz, hogy mindenki kibontakoztathassa a benne rejlő pozitív képességeket, a tehetségét, hogy teljes életet éljen, mert csak így lehet teljes, tehát boldog. Társadalmunk és a benne élő személyek problémáinak egyik legfőbb oka: a kibontakozás hiánya.
– Ismerte-e személyesen Fodó Sándort, s mit tekint a legfontosabbnak az egyéniségében?
– Személyesen sohasem találkoztam Fodó Sándorral, politikailag aktív időszakában még kamasz voltam, de a sajtón keresztül igyekeztem figyelemmel kísérni munkálkodását. Élete ma is példamutató, s azt a karakteres kiállást becsülöm a leginkább benne, ahogy képviselte a kárpátaljai magyarságot, és utat mutatott, hogy felismerjük a küldetésünket, a felelősségünket. Amellett a rendszerváltáskor ő lett a Kárpátaljai Református Egyházkerület főgondnoka, aki a református egyházunkat és a KMKSZ-t természetes szövetségeseknek tartotta.
– Mit tekint a legfontosabb feladatnak nemzetrészünk megmaradása érdekében?
– A kárpátaljai magyarság nagy hiányossága, hogy nagyon szűk lelki-szellemi értelemben vett "nemesi rétegünk" van, melynek tagjai nemzetfenntartói küldetéstudattal bírnak. Pedig nemzetrészünk válságban van, amit demográfiai mutatóink is jeleznek, s nemcsak kulturális értékeink megmaradása, hanem a fizikai fennmaradásunk is kérdéses. Ezért a lelki-szellemi "nemesség" kialakítását tartom a kárpátaljai magyarság egyik legfontosabb társadalmi feladatának, hogy mind többen ismerjék fel felelősségüket, s fogadják el Istentől kapott küldetésüket közösségünk megőrzésére, erősítésére.
– Mit jelent az Ön számára, hogy Fodó Sándor-díjat kapott?
– Úgy érzem, ezzel megerősítettek küldetésemben, hogy tovább munkálkodjam e "nemesség" kialakítása érdekében, s még inkább felvállaljam felelősségemet a közösségépítő munkában.