Az időnként szabályosan zuhogó eső sem futamította meg az idén immár 23. alkalommal megrendezett Turul-ünnepség közönségét. Több százan emlékeztek vasárnap a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) szervezésében a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájának emléket állító turulmadaras emlékműnél Tiszaújlak és Tiszabökény határában.
Hagyomány, hogy a rendezvény Tiszaújlak központjában kezdődik, ahol az egybegyűltek megkoszorúzzák Esze Tamás kuruc brigadéros emléktábláját. Az ünneplők idén is innen vonultak Rákóczi zászlaja alatt a Tisza-parti Turul-emlékműhöz. A menetet a Salánki Íjászkör tagjai vezették, akik kuruc kori viseletet és huszáruniformist öltöttek ez alkalomból.
A kárpátaljai hagyományőrzőkhöz a Tisza-parton csatlakoztak a Kuruc Hagyományőrző Egyesület tagjai Rákóczifalváról, hogy nemzeti és történelmi zászlóikkal együtt álljanak díszőrséget a Turul-emlékműnél. Az ünnepség kezdetét Nagy Csaba nyíregyházi tárogatóművész hangszerének varázslatos, múltat idéző hangja jelezte.
A megemlékezés délelőtt 11 órakor az ukrán, a magyar és a ruszin himnusszal vette kezdetét. A szervezők nevében Barta József, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke üdvözölte a megjelenteket.
Az ünnepség főszónoka, dr. Kovács Ferenc, Nyíregyháza polgármestere ünnepi beszédében a magyar történelem egyik legfontosabb eseményének nevezte a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatáját. Mint rámutatott, a magyar nemzet azóta számos vihart élt át, s ma is szabadságharcot kell vívnia annak érdekében, hogy a Trianonban szétválasztott magyarság lélekben továbbra is együtt maradjon.
"Ezt a szabadságharcot azonban más eszközökkel kell megvívnunk, például a kultúra, az oktatás eszközeivel" – tette hozzá.
A magyar közösség megmaradásában az oktatásnak kiemelt szerepe van, ebből kifolyólag a magyar kormány stratégiai célnak tekinti a kárpátaljai magyar nyelvű oktatás fejlődésének támogatását, szívén viseli a hat kárpátaljai egyházi líceum sorsát, és a nemzeti jelentőségű intézmények sorába emelte a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát – mondta el többek között az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának alelnöke.
Kovács Ferenc úgy fogalmazott, a magyarság számára nagy hozzáadott értéket jelent, hogy képesek vagyunk újra és újra erőt meríteni a másikból, mindenki hozzáteszi a magáét a közöshöz, és együttesen dolgozunk nemzetünk gyarapodásáért.
Dr. Gróh János Gáspár tolmácsolta a Tisza-parti ünnepségről egyéb elfoglaltságai miatt távolmaradó Áder János magyar köztársasági elnök üdvözletét. Rákóczi Ferenc vállalta, amire a sorsa szánta, vállalta, hogy hallgasson a szülőföld hívó szavára – mutatott rá a kárpátaljai ünneplőkhöz írt üzenetében a magyar államfő. Mint rámutatott, a Rákóczi-szabadságharc nem a dicsőségről szólt, hanem sokkal többről: a magyarság és a közös hazában élő másajkú népek a személyes és közösségi kiszolgáltatottság ellen, jogaikért, szabadságukért fogtak fegyvert.
"Tamási Áron azt vallotta, a szülőföldhöz elidegeníthetetlen jog köt mindannyiunkat. Ennek a nem telekkönyvi vagy politikai értelemben felfogott jognak a jegyében vagyunk most együtt. Ez is egyfajta szabadság: ragaszkodni az egyik legfontosabb jogunkhoz, ahogyan tette azt Rákóczi, tették katonái, tették azok, akik ragaszkodtak szülőföldjükhöz Trianon után, ahogy tették ezt, akik itt éltek a szovjet időkben, és tették, akik itt élnek és itt küzdenek ma is a megélhetésért, családjukért, a jövőért" – írta Áder János.
Mint rámutatott, ez a hit az, ami idehívta ünnepelni az embereket, ahogyan egykor a Rákóczira esküt tevő katonákat. "Ez a hit az, ami nélkül nem lehetett volna átvészelni az évszázadokat, legutóbb a kommunizmus évtizedeit. Ez az, ami ma is öszetartja a magyarok közösségeit" – fogalmazott üzenetében a magyar államfő.
Ladiszlav Lecovics, a Kárpátaljai Ruszinok Szövetségének elnöke a megjelenteket köszöntve arról beszélt, hogy elődeink a mi szabadságunkért is harcoltak ezen a földön. Emlékeztetett, hogy egyes elképzelések szerint Kárpátalja megyét egy nagyobb nyugat-ukrajnai közigazgatási egységbe olvasztanák a reform keretében. De ez a mi ruszin, magyar földünk, ahol ezer évig éltünk együtt, s ahol nincs szükségünk a galíciaiakra, a nacionalistákra – jelezte.
Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke beszédében a Rákóczi-szabadságharc egyik legfontosabb tanulságának nevezte, hogy a nemzet megmaradásához nem elegendő a szerencse és a győzelem. A nemzet megmaradásának inkább az a feltétele, mutatott rá, hogy tagjai mindenkor készen álljanak megvívni azt a küzdelmet, amelyet az adott korszak körülményei és parancsai diktálnak. A KMKSZ felvállalja ezt a küzdelmet, s a megemlékezés történelmünk jeles pillanatairól, így a Turul-ünnepség is ugyancsak egyfajta védelmi harc – tette hozzá Kovács Miklós.
A KMKSZ elnöke szerint az utolsó védvonalat védjük. "Mondhatjuk, hogy itt, Kárpátalján szinte már nincsenek is állásaink. Nem a nemzethez való hűség alapján neveznek ki intézményvezetőket. Az elmanipulált, elcsalt, "elszavazatvásárolt" választások alkalmával korántsem a közösségünk javát szolgáló embereket juttatják pozícióba. Ahová csak tehetik, janicsárokat ültetnek, és azok parancsszóra vígan támadnak – többnyire éppen ránk, a KMKSZ-re – fogalmazott Kovács Miklós.
Az a bizonyos utolsó védmű, amelyet tartanunk kell, a lelkünkben van, és lényege, hogy ragaszkodjunk igazunkhoz, értékeinkhez és a józan ész tiszteletéhez – mutatott rá a szónok. Nem feledhetjük a túlélés érdekében azokat az értékeket, erkölcsi alapelveket, amelyeket a szüleinktől, az őseinktől örököltünk – tette hozzá.
Mint jelezte, az a kérdés, hogy a mindennapi élet nehézségeinek terhe alatt vajon megalkuszunk-e mi, magyarok. Kifejtette: attól, hogy valamit sokan csinálnak, az még nem válik erkölcsössé; akárhányan adják is el a szavazataikat, attól az még nemzetárulás lesz.
A KMKSZ, s mindazok, akik a szövetség hívó szavára megjelentek a Turul-ünnepségen, ezt az utolsó védvonalat tartják, amikor kimondják a nyilvánvaló igazságokat – fogalmazott Kovács Miklós. Szavai szerint például a janicsárok azt várják, hogy dicsérjük a hatalmat a nyelvtörvényért, ezzel szemben az igazság az, hogy a jogszabályt nem tartják be.
E mögött az utolsó védvonal mögött él tovább a remény; azoké is, akik ezt már talán feladták – mondta a KMKSZ elnöke. Hozzátette: az esély, hogy valamikor emberhez méltó életben legyen része mindenkinek, azon múlik, hogy a behódolás, a jelenlegi maffiavilág elfogadása ne váljon általánossá. Mint fogalmazott, ellenkező esetben a változások soha sem szólhatnak a javulásról, hanem csak arról, "hogy az egyik gátlástalan rablóbanda helyett egy másik, még gátlástalanabb és minket még nyíltabban kifosztó, megalázó társaság kerüljön hatalomra". "De ameddig van kinek az ezeréves nemzetet, a régi nyugati keresztény értékeket megtartani, tisztelni a józan észt és legalább elemi bátorságot mutatni, addig igenis van remény, mi pedig tartjuk az utolsó védvonalat, amely mögött ez a remény lakozik" – mondotta végezetül Kovács Miklós.
A megemlékezés a Szózat eléneklésével ért véget, majd az ünneplő közönség megkoszorúzta az emlékművet.