Ezen a verőfényes áprilisi vasárnapon tizenkilenc vőfély érkezett a Tisza-parti Szalókára Kárpátalja különböző vidékeiről, de jöttek az anyaországból és a Felvidékről is a tapasztalt "ceremóniamesterek".
A tavalyi jól sikerült első találkozó után Bacskai Béla Kárpátalja-szerte ismert nagyvőfély és segítői ismét megszervezték Szalókán a vidékünkön ma még sok helyen élő hagyományként fennmaradt lakodalmas szokásokat bemutató és mindezt a jövő nemzedékek számára archiváló KMKSZ-es megyei rendezvényt, a II. Kárpátaljai Vőfélytalálkozót. A rendezvény az ismerkedést, a közös ebédet követően az értékmentő archiválással folytatódott. Közben az érkező vendégek megnézhették a száz évvel korábbi menyasszony hozományát és annak elkészítését bemutató néprajzi kiállítást, ahol régi esküvői fotókat is meg lehetett tekinteni a fényképezés hőskorából. Mások a kultúrház előterében kivetítőn nézhették a tavalyi, első vőfélytalálkozó gálaműsorát bemutató filmet.
A találkozó lebonyolítását ezúttal is segítette a helyi KMKSZ-alapszervezet, ami Szalókán azt jelenti, hogy részt vett benne a falu apraja-nagyja: az asszonyok sütöttek-főztek, hogy senki ne maradjon éhen, a férfiak pedig "hangulatfokozó" italokkal kínálták az érkező vendégeket.
A kultúrház előterében azalatt szólt a kedvcsináló lakodalmas zene, a nagybakosi Szabó Sándor és a szalókai Fekete Miklós szaxofonon, a császlóci Szoroka Dániel pedig tangóharmonikán játszott, toborozva a lassan zsúfolásig megtelő nagyterembe a közönséget.
A nap fénypontja a nagydobronyi lakodalmas szokásokat bemutató gálaműsor volt, amelyet Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke nyitott meg, aki elmondta, ő maga is volt már nagyvőfély - talán egy-két verset is el tudna mondani -, majd a felgyorsult életünkből kikopó néphagyományok megőrzésének fontosságát hangsúlyozta. Mint fogalmazott: "Azok a nagyvőfélyek, akik itt vannak, megtisztelő missziót teljesítenek azzal, hogy a magyar néphagyománynak ezt a változatos és zamatos részét megőrzik és továbbörökítik népünk életében."
Köszöntötte a résztvevőket Bacskai József, a Magyar Köztársaság beregszászi főkonzulja is, aki gyerekkori élményeit felidézve egy levesköszöntő rigmusból is idézett, majd így folytatta: "Azt kívánom mindannyiunknak, hogy ez a vőfélytalálkozó sok-sok éven át folytatódjon. A hagyományaink ugyanazok a határon túl, az anyaországban, mint itt, Kárpátalján. S ezeket meg kell őrizni, vigyázni kell rájuk, és a mi vőfélyeink ezeket a hagyományokat adják át az új nemzedékeknek, az új magyar családoknak." A vőfélytalálkozót megtisztelte jelenlétével többek között dr. Kulcsár Antal ungvári magyar konzul, dr. Orosz Ildikó, a KMPSZ és a megyei tanács oktatási bizottságának elnöke, dr. Soós Kálmán, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, a Rákóczi-főiskola rektora, valamint Bíró Sándor, Szalóka polgármestere és még sokan mások.
A gálaműsort összeállító Nagyné Fekete Zsuzsanna a vőfélyek, vendégek és a közönség köszöntése után arra kért mindenkit: "...érezzék magukat legalább olyan jól, mintha egy lakodalomban lennének. Énekeljenek együtt a fellépőkkel, a vőfélyekkel. Alkossák ma önök a násznépet." Majd egymás után versekkel, rigmusokkal mind a tizenkilenc vőfély bemutatkozott a színpadon.
A program a szalókai Nyitnikék Alapítványi Zeneiskola tanulói által bemutatott leánykérő játékfűző programmal kezdődött, majd a helyi kultúrház tánccsoportja mutatta be, hogy egykoron Szalókán a fonóban hogyan szórakoztak, ismerkedtek a fiatalok, hogyan alakultak ki a szerelmek. A fonóban leánykérés is volt, ahol Breza Imre szalókai nagyvőfély kérte meg a leányt a legény számára.
Majd kezdődhetett a Nagydobronyi Középiskola Hímes Tánccsoportja által megelevenített hagyományos nagydobronyi lakodalom. A péterfalvai Kokas-banda húzta a talpalávalót, és a Hidi Anita, valamint Hidi Erika által felkészített fiatalok nagydobronyi népviseletben ropták a táncot, dalolták a lakodalmas nótákat együtt a vőfélyekkel és a mulató közönséggel. A színpadon bemutatott lakodalmi játék alatt egymást váltották a vőfélyek, elmondva az oda illő vicces, néha pikáns rigmust. A szalókai születésű, Munkácson élő Antal Sándor egy lassan feledésbe merülő verssel felidézte, hogy egykoron nem az ifjú pár, hanem a vőfély hívogatott a lakodalomba. A vőlegényes házhoz a tiszasalamoni Tolvaj István köszönt be, a vőlegényt a felvidéki Dobóruszkáról érkezett Fulajtár Bernát búcsúztatta, a menyasszony házához érve a Benéből érkezett Holozsi Imre mondott köszöntőt. Kendőkikérő verset a Bótrágyról érkezett Estók János mondott, majd a szép hímzett kendőket a császlóci Kiss Róbert köszönte meg. A menyasszonyt a magyarországi Nagykállóból érkezett Markó András kérte ki, majd az ugyancsak Magyarországról, Nagyecsedről jött Tóth Miklós búcsúztatta a szüleitől. A kapunyitó verset a Jánosiban élő Kukri Sándor mondta, majd az ifjú pár és a vendégek köszöntése után a pálinkát a batári Orosz Miklós kínálta, közben a szalókai lányok, asszonyok és legények a nézőtéren ülőket is megkínálták "kőtteskaláccsal" és jóféle "szalókai rettenetes" itókával. A húslevest a Bátyúból érkezett Laczkó János és Laczkó László dicsérte. Majd a már említett Markó András és Tóth Miklós egy tréfás, hintós játékkal szórakoztatta a közönséget. A szalókai Breza Imre tréfás számolós mondókában előrevetítette a vőlegény várható megpróbáltatásait. Folytatván a lakodalmat Laczkó László kínálta a főtt húst, borköszöntőt pedig Holozsi Imre, Tóth Miklós és Markó András is mondott. Közben a Makosjánosiból érkezett Fazekas Attila alakoskodó játéka lepett meg mindenkit, aki asszonynak öltözve három kisgyerekkel lépett fel a színpadra, és hites urát, gyermekei apját vélte felismerni a vőlegényben. A pecsenye kínálásánál újra Kukri Sándor vette át a főszerepet, majd a káposzta köszöntése előtt a rendezvényt öt nagy fazék töltött káposztával is szponzoráló Császlóci Csicsergő Csajok hagyományőrző együttes érkezett egy, az alkalomra írt dalt énekelve. A káposztát a Szürtéből érkezett Fazekas Károly köszöntötte, a szakácsok táncát és a nászok táncát Holozsi Imre, a menyasszonyi táncot pedig Fazekas Attila vezette le. Majd fergeteges tánccal mutatkozott be a nagyecsedi Rákóczi Kovács Gusztáv Hagyományőrző Együttes, akikhez csatlakozott a szalókai Bíró Anikó. A zenészeket a csapi Misák János köszöntötte, akik ezt ugyancsak színvonalas produkcióval hálálták meg. A menyecsketáncot a Csongorról érkezett Hete János vezette be, majd áldást mondott az ifjú párra. Végül a házigazda Bacskai Béla nagyvőfély vetett véget a lakodalomnak. Emlékül minden résztvevő kapott egy kézzel hímzett emlékszalagot a vőfélybotjára, az emléklap és egy palack erre az alkalomra felcímkézett kiváló szalókai bor mellé.
A vacsoránál is lakodalomba illő volt a hangulat, a vendégek és a szereplők zene mellett, nótázva fogyasztották a szernyei Molnár Jolán főszakács által készített lakodalmi étkeket. Végül, aki még ekkor sem fáradt el, tovább táncolhatott a Kokas-banda által húzott muzsikára, ameddig csak bírta a lába.
A rendezvényt a Szülőföld Alap, a KMKSZ és a helyi farmergazdák támogatták.