Az idős ungtarnóciak úgy emlékeznek, hogy 1944 őszén mindössze tizennyolc magyar és német katona példátlan bátorsággal és hősiességgel egy hónapon keresztül tartóztatta fel a hatalmas túlerőben lévő szovjet hadsereg egységeit. Ezekben a harcokban esett el az akkor 24 éves Klécs László magyar honvéd, akit felvidéki református lévén az ungtarnóci református templom kertjében temettek el társai. Állítottak neki egy kis fejfát is, amely idővel eltűnt, és lassan feledésbe merült a templomkertben eltemetett katona.
A közelmúltban a helyi református egyházközség vezetői úgy döntöttek, hogy az életét hazájáért áldozó háborús hős sírjára kopjafát állítanak, ezt a kezdeményezésüket anyagilag támogatta a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, így a kopjafát és a mellette elhelyezett márványtáblát június kilencedikén ünnepélyesen felavatták Ungtarnócon.
Az ünnepi istentiszteleten Héder János ungtarnóci református lelkész, a KRE főjegyzője hirdetett igét, aki így fogalmazott: "Vajon szükséges, hogy megálljunk és emlékezzünk? Sokáig azt próbálták belénk oltani, hogy mi bűnös nép vagyunk, nekünk nincs jogunk megsiratni a halottainkat. Nincs jogunk emlékezni azokra, akik vérüket ontották értünk... Azonban a hősök megérdemlik, hogy a sírjuknál elhangozzék a feltámadás reménysége."
A templomkertben elsőként Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke szólt az egybegyűltekhez, igei tanításában arra szólítva a hallgatóságot: "Tartsuk meg a szövetséget és Istennek intelmeit, hogy a szeretet és a hűség ösvényein járjunk most és a jövendőben is."
Bozsik Béla ungvári magyar konzul az ungvári főkonzulátus és a magyar állam nevében fejezte ki tiszteletét a hősi halált halt magyar honvéd iránt, és köszönetet mondott az emlékezőknek, valamint a kopjafa felállításában szerepet vállalóknak.
Ivaskovics József a Vitézi Rend képviseletében szólt, hangsúlyozva: "Azok a katonák, akik itt vesztették életüket, hősök. Hazájukat, magyarságunkat védték, minket védtek...Vajon mi ezt meg mernénk tenni? Amikor a szavazáskor csak egy kis pipát kell tenni egy zárt helyiségben, mi oda merjük tenni a jövőnkért? Vagy a múltat választjuk?" –kérdezte, majd elmondta a Magyar Hiszekegyet.
Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke emlékező beszédében kiemelte: A hősi halottak mindenkiéi, emlékük ápolása a közösség becsületbeli ügye. Többek közt abból is látszik, hogy van még magyar nemzet, hogy hősi halottaknak tekintik a magyar egyenruhában a hazáért elesetteket.
A fegyveres küzdelem csak egy részesete a nemzet megmaradásáért folytatott háborúnak, amelyet különböző korokban és helyszíneken az éppen aktuális eszközökkel kell megvívni. A fegyveres harc a hazáért mégis mindig a legmagasabb szint lesz, az összes többi örök jelképe. A hősi halottak tisztelete megtestesít egy olyan értékrendet, amely szerint a nemzetért való helytállás a legfontosabb közösségi erény.
Ezt követően Bozsik Béla és Kovács Miklós leleplezték a Péntek Zoltán, az Ungtarnóci Református Gyülekezet gondnoka által kifaragott kopjafát.
Péntek Zoltán a továbbiakban elmagyarázta a jelenlévőknek a kopjafába faragott szimbólumok jelentését, majd Kosztik Gabriella elszavalta Juhász Gyula Testamentum című versét. Az Ungtarnóci Református Gyülekezet énekkarának szolgálatát követően, keresztény szokás szerint a sírnál síri liturgiát mondtak a község történelmi egyházainak papjai, Héder János református lelkész, Kocáver Sándor római katolikus plébános és Ábrány Krisztián görögkatolikus parochus. Végül a meghívott vendégek és a gyülekezet tagjai elhelyezték Klécs László sírján a megemlékezés és a kegyelet koszorúit és virágait.