A napokban ünnepelte 60. születésnapját ifjabb Sari József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Felső-Tisza- vidéki Középszintű Szervezetének elnöke, akit e jeles dátum kapcsán kérdeztünk életéről, a magyarságért végzett munkájáról és terveiről.
- Hogyan telnek napjai túl a hatvanadik születésnapon?
- Meglehetősen gyorsan, eseménydúsan peregnek. Változatlanul tanítok például a Viski Középiskolában, éppen mostanában több órám is volt az előírtnál. Teszem a dolgom a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnökeként is, mint eddig. Igyekszem összetartani, összefogni ezt a középszintű szervezetet, ami különösen ezekben a napokban fontos, hiszen most zajlanak az alapszervezeti gyűlések, készülünk a középszintű szervezet április 18-i közgyűlésére.
- Szándékában áll visszavonulni most, hogy elérte a nyugdíjkorhatárt?
- Nem hagyom itt az iskolát, bár valamelyest "takaréklángra" állítom majd magam. Ugyanakkor a KMKSZ-nél végzett munkámat továbbra is folytatni szeretném, egészen addig, míg úgy nem érzem majd, hogy most már valóban illene befejezni.
- Gyakorlatilag a KMKSZ megalapítása óta tölti be az elnöki tisztet a Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetben. Hogyan értékeli az elmúlt immár több mint húsz esztendőt?
- Az elmúlt húsz év elsősorban azzal telt, hogy létrehozzunk ezen a vidéken egy magyar közösséget, egy magyar szervezetet. Mára sikerült elérni, hogy szinte minden olyan településen, ahol magyarok élnek ebben a régióban, ott vannak a KMKSZ alapszervezetei, és teszik a dolgukat. A kezdeti időszakot, az alapszervezetek tulajdonképpeni megalakulásának korszakát elsősorban a nagy lelkesedés jellemezte. Ez a lelkesedés azután az évek múlásával érthető módon fokozatosan csökkent, ugyanakkor közösségünkben egyfajta tisztulási folyamat is végbement. Ennek köszönhetően ma szervezetünk aktivistái elsősorban olyan emberek közül kerülnek ki, akiket nemcsak a lelkesedés hajt, hanem a meggyőződés, a magyarság ügye iránti elkötelezettség is.
- Bizonyára eredményekben és problémákban egyaránt bővelkedett ez az elmúlt két évtized...
- Valóban. A legfőbb eredménynek azt tartom, hogy egy olyan szervezetet sikerült kialakítani, amely túlélte ezt a politikai viharokban ugyancsak bővelkedő korszakot, s ezenközben rendületlenül tette a kötelességét. Büszke vagyok rá, hogy rendszeresen megemlékezünk nemzeti ünnepeinkről, amelyek közül kiemelkedik az aknaszlatinai augusztus 20-i rendezvény, amely egyben a KMKSZ központi Szent István- napi rendezvényévé vált. Ugyancsak szép múltra tekinthet vissza az aktivistáinknak, a lelkes szervezőknek köszönhetően immár a szintén 20 éves Arany Ősz Kórustalálkozó. Szeretném megemlíteni a rahói "Őrizz meg bennünket, édes, édes anyanyelv" elnevezésű szavalóversenyt is, melyet valaha a KMKSZ indított útjára, s egy ideje a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség égisze alatt jelenti a magyar szó ünnepét a szórványban élő magyar iskolások számára. Természetesen problémák is adódtak az elmúlt húsz esztendőben, s vannak ma is. A legfontosabbnak azt tartom, hogy aktívabban kellene foglalkoznunk a szórványban élő magyarsággal és gondjaival, ugyanis meglehetősen magukra maradottak ezek a emberek. Rendszeresen felkeresem ezeket a közösségeket, s az a véleményem, hogy még inkább érezniük kellene, hogy egy közösséghez tartoznak, annak teljes jogú és értékű tagjai. S itt nemcsak azokra a kis helyi közösségekre gondolok, amelyekben élnek, hanem az egész kárpátaljai magyarságra. Az utóbbi években persze sok minden történt ezen a téren. Egész közösségünk odafigyel rájuk, többek között a régióba telepített öt teleházon keresztül már a megfelelő kapcsolatok is kiépültek, azonban még mindig sok teendőt látok ezen a területen. Volna még tennivalója e tekintetben a nagypolitikának, az anyaországnak is. Az utóbbi években ez a kérdés egyre több figyelmet kap, ugyanakkor látni kell, hogy a szórványosodás immár egész Kárpátalját érinti, és még több figyelmet követelnének ezek a folyamatok. Jó lenne, ha a magyarországi kormányváltással kialakulna az a nemzetpolitika, amelyre már szinte húsz év óta várunk, s amely helyükön kezelné ezeket a problémákat.
- Közgyűlésre készül a KMKSZ. Véleménye szerint mi lesz a Szövetség meghatározó feladata ebben az esztendőben?
- Az idei esztendőt elsősorban az ukrajnai belpolitika történései határozzák meg, főleg a helyhatósági, s amennyiben kiírják, a parlamenti választások is. A KMKSZ-nek, véleményem szerint, elsősorban az önkormányzati választásokra kell összpontosítania. Nagyon jónak tartom a Szövetségnek a kérdéshez való hozzáállását, hogy igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy a kárpátaljai magyaroknak - s nemcsak a KMKSZ tagjainak! - magyar pártra kell szavazniuk. Az elmúlt húsz évből már levonhattuk a tanulságot: ne aprózzuk el erőinket, vigyázzunk az egységünkre, mert ezzel az egységgel tudjuk csak itt helyben s országos, azaz ukrajnai és magyarországi szinten is megjeleníteni az érdekeinket. Kampányunk egyik legfontosabb feladata lesz, hogy megértessük az egész kárpátaljai magyarsággal az előttünk álló választások tétjét és fontosságát.