Nagyszőlősön is fedél alá "űzte" a március 15-i ünnepség résztvevőit a tél remélhetőleg utolsó fagyos lehelete, s a Tisza menti város magyarsága a Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskola dísztermében emlékezett meg a magyar szabadság napjáról. A rendezvényt Kudron Zoltán, a KMKSZ városi alapszervezetének elnöke nyitotta meg, üdvözölve a megjelenteket, köztük a meghívott vendégeket: Barta Józsefet, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnökét, Milován Sándor megyei tanácsi képviselőt, Dánics Évát, a Nagyszőlősi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnökhelyettesét, Bocskai István polgármestert, Kelner Szilviát, a Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskola igazgatóját, Józan Lajos huszti református lelkipásztort, helytörténészt, valamint Molnár Lóránt tiszteletest, a helyi református egyházközség lelkészét.
Kudron Zoltán kifejtette, miszerint igaz, hogy az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc elbukott, ám mégis rést ütött az önkényuralom falán, mely ennek hatására, bár 18 év múltán, de végül mégiscsak leomlott. S a szabadságküzdelem elvezetett a kiegyezéshez, mely 1867 és 1914 között példátlan fejlődést hozott Magyarország számára.
Az 1848 első hónapjaiban fél Európán végigsöprő forradalmi hullám után, az év nyarára a nagyhatalmak sorban elfojtották a forradalmakat. A Habsburg-ház is visszanyerte erejét, s eldöntötte, hogy bár V. Ferdinánd császár elfogadta a magyarországi polgári átalakulás jegyében született áprilisi törvényeket, mégis le fogják rombolni a forradalom eredményeit, s az országot visszakényszerítik a '48 előtti, elmaradott és kiszolgáltatott helyzetébe. A szabadságharcot eltiporták, a polgári átalakulást azonban nem állíthatták meg. Mi pedig ma is erőt meríthetünk 1848. március 15-éből, mert a magyar nemzet akkor tanúbizonyságot tett arról, hogy képes összefogni, harcolni és önzetlennek lenni, mely értékekre nekünk is szükségünk van a fennmaradásért vívott küzdelmünkben.
Józan Lajos tiszteletes arról szólt, hogy ha egy nemzetnek nincsenek igazi eszményképei, annak a hazája széthullik. Számunkra viszont példaképekként szolgálhatnak 1848–1849 hősei, akik megtaníthatnak minket harcolni jogaink érvényesítéséért, azért, hogy otthon érezzük magunkat szülőföldünkön.
Barta József beszéde kezdetén a márciusi ifjak szabadságszeretetét, igazságkeresését és bátorságát mutatta fel etalonként a megjelentek előtt, majd rátért a jogainkért vívott jelenlegi politikai küzdelmünkre, melynek megvívása során példát vehetünk Petőfiéktől.
– Üzenjük azt az ukrajnai hatalomnak, hogy elítéljük az áldemokráciát, a törvénytelen és erkölcstelen eszközök alkalmazását a választási kampány során és a kampány után, mert ezek korlátoznak bennünket szabadságjogaink gyakorlásában, és gúnyt űznek az igazságból. – fordult az egybegyűltekhez. – Követeljük az ukrán kormánytól és a helyi hatalom illetékeseitől az igazságosságot, azaz a nyelvtörvény ugyanolyan értelmezését és érvényesítését a kárpátaljai magyarok esetében, mint amilyet gyakorolnak az orosz kisebbség esetében. Jelentsük ki továbbá, hogy támogatjuk a magyar kormány határokon átnyúló nemzetépítő és -egyesítő politikáját, valamint a pénzügyi világhatalom ellen folytatott gazdasági szabadságharcát, illetve támogatjuk a székelyeket az autonómiáért vívott küzdelmükben.
Bocskai István Nagyszőlős első számú vezetőjeként köszöntötte a megjelenteket, Petőfi-idézetekkel fűszerezett beszédében méltatta a forradalom jelentőségét, a város jelenlegi helyzetéről szólva pedig megjegyezte, hogy jelenleg Nagyszőlős a legdinamikusabban fejlődő kárpátaljai város.
A felszólalások után a Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskola tanulói színvonalas műsor keretében mutatták be 1848. március 15. eseményeit. Végezetül a jelenlévők megkoszorúzták báró Perényi Zsigmond mellszobrát.