Ungváron a Petőfi téren tartotta központi ünnepi rendezvényét a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, melyre a szeles, hideg időjárás ellenére több százan jöttek el a megyeszékhelyről és az Ungvári járásból. Tarics Zoltán, az Ungvári KMKSZ-alapszervezet elnöke nyitotta meg a rendezvényt, köszöntve a megjelent vendégeket.
Krémer Sándor, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház művésze elszavalta a Nemzeti dalt. Majd Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke ünnepi beszéde elején a következőképpen értékelte a forradalom és szabadságharc jelentőségét: "A nemzet tagjai csak nagy események alkalmával tudják igazán átélni, megélni az egész nemzetnek az egységét. Mindezen pillanatok közül a legjelesebb 1848-49: ekkor őseink átérezték a sorsközösséget, mindenki számára egyértelművé vált, hogy egy hajóban evezünk. El tudjuk képzelni azt a viharos időszakot, amibe a nemzet hajója belesiklott. Ez a vihar megtépte a hajót, de mégiscsak jó irányba kerültünk ki belőle, mert a magyarok egy ütemre húzták az evezőt, és a kormánynál erőskezű kormányos állt." Az elnök az elkötelezett kárpátaljai magyarok felelősségére is rávilágított, hisz éppen ez a megélt sorsközösség 1848 üzenete a mának: közös kiállásunk, magyarságunk következetes vállalása nélkül nem őrizhetjük meg iskolarendszerünket és magyar érdekképviseletünket. "Legnemesebb és fontosabb feladatunk most 2010-ben Kárpátalján az, hogy mindenki körülnéz, megfogja egy-két ember ernyedten lelógó kezét, és odaállítja egy elhagyott evező mellé, mert elhagyott evező van. Hogy ha majd a jövőből visszanéznek utódaink a mi csónakunkra, azt mondhassák: Elegen voltak. Legyünk elegen!"–zárta gondolatait a KMKSZ elnöke.
Héder János, a Kárpátaljai Református Egyház lelkészi főjegyzője ünnepi beszédében hangsúlyozta: "Március 15-e népünk függetlenségért vívott évszázados harcainak szimbóluma és a polgári jogegyenlőség jelképe. Ez az a nap, ami igazi jelképpé vált, nemzetünk szabadságszeretetét és a valódi szabadság utáni vágyat fejezi ki. Sokan mondják, hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, de a történelem csalafintasága, kénye úgy hozta, hogy nekünk, magyaroknak többször is sikerült a vérrel kivívott erényeinket elkótyavetyélni. Ha napjainkat nézzük, az ámítás és a nemzeti érdek elleni pártütés éppúgy megmutatkozik. Magunkba kellene szállni, tükörbe kellene nézni, elhallgatni egy pillanatra és végiggondolni a múlt tanulságait... Vajon ilyen hazát akartunk-e?"
Sziklavári Vilmos ungvári főkonzul felolvasta Bajnai Gordon miniszterelnöknek a határon túli magyarsághoz intézett levelét. Köszöntötte az ünneplőket Fegyir Apsaj, Ungvár alpolgármestere, valamint Dupka György, a MÉKK elnöke is.
Az ünnepségen többek között jelen volt: Brenzovics László, a KMKSZ és a megyei tanács alelnöke, Soós Kálmán, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora, valamint Mackó Istvánt, az Ungvári Járási Tanács alelnöke.
Az ungvári ünnepség végén a megemlékezők elhelyezték koszorúikat és virágaikat a Petőfi-szobor lábánál, majd közösen elénekelték a Szózatot.
Március 15-én ünnepelt Munkács magyarsága is. Az ünnepségre Podheringnél, az 1849. április 22-én vívott győztes ütközetnek emléket állító obeliszknél került sor Munkács magyarságának részvételével, a KMKSZ Munkácsi Városi Szervezetének szervezésében. Az egybegyűlteket és a vendégeket –köztük Bársony Andrást, a Magyar Köztársaság kijevi rendkívüli meghatalmazott nagykövetét, Bacskai József beregszászi főkonzult, Viczián Tamás ungvári konzult, Lengyel Zoltánt, Munkács polgármesterét, Gulácsy Gézát, a KMKSZ Munkácsi Középszintű Szervezetének elnökét, megyei képviselőt, Ladiszlav Lecovicsot, a Ruszinok Munkácsi Szövetségének elnökét, valamint a történelmi egyházak megjelent képviselőit Gajdos Olga, a munkácsi alapszervezet elnöke köszöntötte, majd a Szózat eléneklését követően Popovics Béla helytörténész ismertette az 1849-es ütközet, valamint az obeliszk felállításának történetét. Mint mondta, ezt a győzelmet nem sikerült volna kihívni, ha a csatatéren küzdő honvédek nem hittek volna a lehetetlenben. Ez a hit példaértékű számunkra is: ha az itteni magyarságnak a jövőben lesz egészséges önértékelése, fog tudni hinni Istenben, ha lesznek családok, gyerekek, akkor megmaradunk –zárta a jelen magyarjaihoz szóló üzenettel beszédét Popovics Béla.
Ezután Bársony András szólt az ünneplőkhöz, aki az 1848-49-es forradalom tanulságairól beszélt, majd a munkácsi református gyülekezet énekkara szolgált Fazekas Sándor karnagy vezetésével, és Lengyel Zoltán polgármester mondott beszédet. Utalt a ruszin–magyar közös múltra, melynek egyik legragyogóbb példája az 1849-es podheringi diadal. Az ünnepségen elhangzott, hogy magyar külügyminisztériumi támogatásból felújítják az obeliszket, s a munkálatok elvégzésére Matl Péter szobrászművészt kérték fel.
Köszöntötte még az ünneplőket Ladiszlav Lecovics, valamint a történelmi egyházak képviseletében Gulácsy Lajos nyugalmazott református püspök és Michelsz Antal római katolikus pap. Az ünnepség a Himnusz eléneklésével, valamint koszorúzással zárult.
Nagyszőlősön a hagyományokhoz híven, a Perényi Zsigmond Középiskola parkjában, az 1848 –1849-es forradalom és szabadságharc mártírjának, báró Perényi Zsigmondnak a szobránál gyűltek egybe az ünnepi megemlékezés résztvevői, akiket elsőként Nagy Klára, a KMKSZ Nagyszőlősi Alapszervezetének az elnöke üdvözölt, köszöntve a vendégeket: Scherczer Károlyt, a Magyar Köztársaság Beregszászi Konzulátusa konzulját, Milován Sándort, a KMKSZ alelnökét, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselőjét, Barta Józsefet, a Nagyszőlősi Járási Tanács elnökhelyettesét, Bocskai Istvánt, Nagyszőlős polgármesterét, Milován Jolánt, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének az elnökét, Czirók Bélát, a Nagyszőlősi Református Egyházközség lelkipásztorát, a római katolikus egyházat képviselő Bán Jónás atyát, valamint Homoki Gabriellát, a Perényi Zsigmond Középiskola igazgatóját, majd átadta a szót Barta Józsefnek.
A nemzeti ünnepeknek kettős arcuk van: egy múltidéző, és egy jelent idéző. Az ünneplés során összekötjük a múltat a jelennel, és megpróbáljuk kiolvasni belőle a mának szóló üzenetet –kezdte felszólalását a szónok. –162 évvel ezelőtt, 1848. március 15-én olyan eseménysorozat kezdődött, melyre azóta is büszkén gondolunk. Az idegen és saját elnyomóktól szenvedő magyarok fegyvert fogtak, hogy kivívják jogaikat, szabadságukat. Mit kívánt akkor a magyar nemzet? Azt, hogy legyen béke, szabadság és egyetértés. S a Magyar Köztársaság húsz évvel ezelőtti kikiáltásakor úgy tűnt, győztek ’48 eszméi, megvalósultak az álmok, szép idők köszöntenek a magyarságra. De elmondhatjuk, hogy a magyar nemzet megkapta, amit annak idején kívánt? Van béke, szabadság, egyetértés? Van béke, ami nagy vívmány, de nincs békesség... Van szabadság? Van, de ez látszólagos, a globalizált világban csak korlátozott szabadság létezik. És van egyetértés? Nincs. Az anyaországi társadalom erősen megosztott, bár az utóbbi időben jelentős többség látszik toborzódni a nemzeti eszmék és értékek körül. S mi, kárpátaljai magyarok is meg vagyunk osztva, pedig egyetértésnek kellene lenni abban, hogy fennmaradásunk érdekében közösen lépjünk fel jogainkért, iskoláinkért –fejtette ki a felszólaló, hangsúlyozva: "Vállalnunk kell azokat a nehézségeket, esetenként hátrányokat, melyekkel magyarságunk megőrzése, az ezért való kiállás jár..."
Barta Józsefet követően Scherczer Károly felolvasta a magyar miniszterelnök levelét, majd a Beregszászi Magyar Konzulátus nevében üdvözölte az egybegyűlteket.
Az ünnepi beszédek elhangzása után a forradalom eseményeit felelevenítő irodalmi összeállítást mutattak be a Perényi Zsigmond Középiskola diákjai. Végezetül pedig a megjelentek elhelyezték az emlékezés virágait a Perényi Zsigmond-szobor talapzatán.
Badalóban március 14-én emlékeztek a forradalom és szabadságharc eseményeire. Az ünnepség a helyi református templomban istentisztelettel vette kezdetét, ahol Baráth Imre református lelkipásztor Lukács evangéliumából hirdetett igét. Az ünneplők ezután a templom falán lévő Petőfi-emléktáblához vonultak. Itt Balogh Zoltán, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke köszöntötte az ünneplőket és a vendégeket –köztük Nagy Petronellát, a Magyar Köztársaság Beregszászi Főkonzulátusának konzulját, valamint Kovács Miklóst, a KMKSZ elnökét, megyei tanácsi képviselőt –, majd Nagy András, Badaló polgármestere és Nagy Petronella szólt az ünneplőkhöz. Ezután Kovács Miklós elnök mondott beszédet, aki nemzeti ünnepünk tanulságai kapcsán elmondta: "Március 15-én, nemzetünk ünnepén a magyar nemzet átéli egységét, összetartozását. Olyan sokszor szokták napjainkban úgy meghatározni a nemzetet, hogy az az emberek sorsközössége. Vagyis amikor az emberek a saját egyéni boldogulásukat, jövőjüket a többiekkel együtt képzelik el:
a sikert mint közös sikert, a veszedelmet mint közös veszedelmet fogják fel. (...) Vajon mi, kárpátaljai magyarok, át tudjuk-e érezni, hogy túlélésünk, sikerünk attól függ, hogy a közös ügyet sikerre tudjuk-e vinni?"
Ezt követően a helyi Gvadányi József Általános Iskola tanulói adtak elő ünnepi műsort, majd a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szövetség (KRISZ) tagjai szolgáltak énekkel. Az ünnepség koszorúzással és a Szózat eléneklésével ért véget.
Bótrágyon március 14-én a református templomban került sor a Horváth Árpád vezette KMKSZ-alapszervezet és a református egyház által szervezett megemlékezésre. Scherczer Károly, a Magyar Köztársaság Beregszászi Konzulátusának konzulja az anyaország nevében köszöntötte az egybegyűlteket. Sin József, a KMKSZ BKSZ elnöke, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnökhelyettese beszédében elmondta: "Jóleső érzés egy templomban állva elmondani, hogy a magyar függetlenséget is egy templomban kiáltották ki 1849. április 14-én: a debreceni nagytemplomban" –hozzátéve, hogy a kárpátaljai magyarságnak ápolnia kell az 1848-as forradalom szellemét, hagyományait. Radvánszky Ferenc református lelkész a nemzet önazonosságának megőrzését és összetartozásának fontosságát hangsúlyozta. A megemlékezés az Ivaskovics József vezette ungvári Credo verséneklő együttes fellépésével ért véget.
Korláthelmecen március 14-én a helyi művelődési házban tartott megemlékezést a KMKSZ helyi alapszervezete. A Himnusz elhangzását követően az óvodások verses-táncos-zenés műsort mutattak be, majd Gortvay Gizella alapszervezeti elnök ismertette a település történetét, felelevenítve többek között a szabadságharc eseményeit. A továbbiakban az iskolások Kossuth-nótákat adtak elő és Petőfi-verseket szavaltak. A megemlékezés a Szózat eléneklésével ért véget.
Palágykomorócon a március 15-ei megemlékezés reggel 9.00-kor kezdődött az általános iskolában, ahol ezen a napon tartották a költészet napi szavalóverseny ungvári járási középdöntőjét is.
A megemlékezés a Himnusz eléneklésével kezdődött. A gyerekek felidézték az 1848-49-es szabadságharc eseményeit: elszavalták a Nemzeti dalt, majd felolvasták a 12 pontot. Az ünnepség a katolikus templom udvarán felállított kopjafánál folytatódott, ahol Mészáros Imre tanár és Pásztor Tímea igazgatóhelyettes, valamint Tóthné Andrejcsák Anetta, a palágykomoróci KMKSZ-alapszervezet elnöke elhelyezték a megemlékezés koszorúit.
Visken március 14-én a megemlékezés ünnepi istentisztelettel vette kezdetét, majd ezt követően a 48-as viski honvédek kopjafájánál emlékezett Visk magyarsága. A Szózat eléneklése után Hánka Ilona II. osztályos tanuló Endrei Zalán Március 15-éhez c. költeményét adta elő. A Kölcsey Ferenc Középiskola tanulói ünnepi műsorral emlékeztek a forradalom eseményeire (felkészítő tanáruk Dancs Éva). A Kölcsey Ferenc Középiskola énekkara Tudósi Tímea karnagy vezetésével 48-as dalokat adott elő. Ezt követően Czébely Lajos tanár, helytörténész tartott ünnepi beszédet: "Ma azokat ünnepeljük, akik hittek a szabadság eljövetelében, készek voltak vérüket hullatni 162 évvel ezelőtt" –mondta. Ismertette a szabadságharcban részt vett 31 viski férfi névsorát, akikről szólva kiemelte: "Minket is az kell tápláljon, hogy egy olyan népnek, amelynek megcsodált eredményei, hatalmas költészete, március 15-éje van, annak nem szabad elvesztenie hitét nemzete szabadságában és szebb jövőjében." Az elmondottakat illusztrálva Jőrös Andrea, a Viski Kölcsey Ferenc Középiskola volt tanulója, jelenleg a Debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskola ének–zongora szakos hallgatója népdalt adott elő. Ezt követően Jenei Károly református tiszteletes Lukács evangéliumából hirdetett igét, hangsúlyozva: "Az akarat nélküli ember, az akarat nélküli közösség, az akarat nélküli nemzet halálra van ítélve." Az egyházi énekkar (vezetője Keresztúri József) énekes szolgálata mellett a jelenlévők a 48-as honvédek kopjafáinál koszorút helyeztek el. Az ünnepségen jelen volt és koszorúzott ifj. Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke.
Huszt város magyarsága március 15-én méltatta nemzeti ünnepünket a helyi magyar iskola ünnepi díszbe öltöztetett tornatermében. Puka Éva, az iskola igazgatóhelyettese, a helyi KMKSZ-alapszervezet elnöke bevezető szavai után az iskola tanulói tartalmas műsorral elevenítették fel a márciusi napok eseményeit. A közönség lelkes tapssal hálálta meg a gyermekek előadását és a felkészítő tanár, Szabó Gabriella odaadó munkáját. Ifj. Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke üdvözölte a megjelenteket. "Huszt város magyarsága számára fontos e kicsiny, de nagyon otthonos és barátságos magyar sziget. Óvjuk, vigyázzunk rá, dédelgessük, hogy hosszú ideig megmaradjon, mert ez is lehetőséget nyújt e nagy múltú város magyarságának fennmaradásához."
Aknaszlatina magyarsága ünnepi megemlékezését a római katolikus templomban tartotta. Kocserha János alpolgármester üdvözölte a jelenlévőket, majd Lovas Ilona, a Magyar Köztársaság Beregszászi Főkonzulátusa titkárságának főmunkatársa felolvasta Bajnai Gordon miniszterelnök üzenetét a határon túli magyarsághoz. "Mi a szabadság?" –tette fel a kérdést ünnepi beszédében ifj. Sari József. –"Mi ez a vágy, mi ez az érzés, aminek meghatározó szerepe van az emberiség egész történelmében? Különösen meghatározó szerepe volt a magyarság történelmében, felkelések, mozgalmak indultak a szabadságért, Mátyás után a függetlenségért is. Mi megtapasztaltuk az idegen elnyomás minden keserűségét, és lehet, hogy ezért tudtuk és tudjuk érezni a szabadság fontosságát, fennmaradásunk mindenkori zálogát. (...) Vajon mi itt, Kárpátalján, Aknaszlatinán érezzük-e a szabadságot, függetlenséget? (...) Merünk-e, tudunk-e, akarunk-e szabadon végiggondolni dolgokat? Tudunk-e kiállni közös dolgaink, közös ügyeink mellett akkor is, ha azért a mindenkori hatalom részéről nem kapunk vállveregetést?"
Szedlák Gyula alapszervezeti elnök köszöntőjében kiemelte: "Hős elődeink legnagyobb méltatása az, hogy a magunkévá tesszük az ünnep üzeneteit, és továbbadjuk azt a szellemiséget az utódoknak, mert lehet, hogy ma magyarnak lenni nehéz, de annál dicsőbb, méltóbb és magasztosabb kihívás." Az elnök szavait megerősítette a Szent Anna Óvoda verses köszöntője Puliszka Éva óvónő irányításával. Színvonalas, jól felkészített előadással méltatták az ünnepet a Bolyai János Középiskola diákjai (felkészítő Holtzberger Klára). Fellépett a Bel Canto női kórus Fehér Mónika vezetésével, valamint a szomszédos Máramarosszigetről érkezett Jóna Bálint gitáros nótaszerző. Ezt követően felcsendült a Himnusz, melyet a nagy hagyományokra visszatekintő, hányatott sorsú, újjáalakult fúvószenekar kísért Ájb Gergely vezetésével. A résztvevők a templomkertben a magyarországi Regélő Fehér Táltosok hagyományőrző dobegyüttes méltóságteljes felvonulása mellett koszorúzták meg a 48-as hősök obeliszkjét.