Az igazi választási küzdelem csak a szavazás napja után kezdődött el Ukrajnában. Szakértők szerint a Régiók Pártja (PR) a nemzetközi megfigyelők és a választók szemében is maga alatt vágja a fát, amikor megpróbál bármi áron minél több parlamenti mandátumot szerezni.
A hivatalos megszólalók már a szavazás napján azzal kábítottak bennünket, hogy a választások példamutató rendben, gyakorlatilag csalások és szabálytalanságok nélkül zajlottak. A nemzetközi megfigyelők, akik október 28-án a maguk tétova módján bolyongtak az országban, szintén siettek kijelenteni, hogy semmi kirívó törvényelleneset nem tapasztaltak. Kijevben ezt természetesen úgy értékelték, hogy a nemzetközi közvélemény is elégedett az ukrajnai választások demokratikus lebonyolításával.
Másnap, hétfőn, már egyre több szabálysértésről érkezett jelentés, alapvetően azonban még mindig derűs volt a sugallt közhangulat, hiszen folyt a szavazatszámlálás, a választási bizottságokba egymás után érkeztek a jelentések a szavazókörzetekből. Keddre viszont minden elromlott. Kiderült például, hogy mire a választási eredmények a kerületi választási bizottságoktól a Központi Választási Bizottsághoz (CVK) érnek, több esetben "megváltoznak", jellemzően az ellenzék kárára, azaz érdemes nagyon figyelni minden egyes számadatra. Több választókerületben pedig, ahol az első jelentések szerint az ellenzék győzött kis különbséggel, hirtelen elakadt a szavazatszámlálás, és gyanúsabbnál gyanúsabb események követték egymást.
Sajtóinformációk szerint a PR-nél eredetileg arra számítottak, hogy mintegy 80 pártlistás, s megközelítőleg 150 egyéni képviselői helyet sikerül megszerezniük. Ez az eredmény kényelmes többséget biztosított volna számukra a törvényhozásban, s koalíciós kényszer nélküli kormányzást az elkövetkező években. Nem sokkal a szavazóhelyiségek zárását követően azonban kiderült, hogy a régiósok egyik kitűzött célt sem teljesítették. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy még a töredékszavazatok beszámításával is legfeljebb 72 listás mandátumra számíthatnak, az egyéni választókerületekben pedig csupán 114-en győztek azok közül, akik hivatalosan is a Régiók Pártja színeiben indultak. Ez összesen 186 parlamenti helyet jelent, s bár számíthatnak még legalább 10-15 szavazatra az úgymond függetlenként a parlamentbe jutott képviselők "meggyőzése" révén, úgysem volnának elegen a kormányalakításhoz a 450 fős törvényhozásban. A fenti számadatok egyébként azt is valószínűsítik, hogy Gajdos István, az UMDSZ elnöke, aki a PR listáján a 74. helyen szerepel, első körben bizonyosan nem jut be a törvényhozásba.
Bár hivatalosan győzelemről beszélnek, a választások eredményét mindenképpen kudarcként élik meg a hatalompártban. Szakírók szerint a régiósok az utolsó pillanatban nem bírták tovább idegekkel. A mohóságuk, a vágy, hogy mindenáron többségre tegyenek szert a parlamentben, felülkerekedett a nemzetközi megfigyelőktől való félelmükön – írja például a pravda.com.ua. Így aztán utólag nekiláttak, hogy minden elképzelhető és elképzelhetetlen eszközzel megpróbálják megszerezni a még begyűjthető szavazatokat.
Jelöltjeiket, s a helyi pártkatonákat legalább ennyire motiválhatta, hogy veszni látszott a kampányba fektetett pénz és energia. A hatalompárt környékén uralkodó hangulatot kiválóan jellemzi, hogy amikor az egyik, a PR-hez közel álló független jelölt értesült vereségéről, az MTI jelentése szerint elbontatta azt az utat, amelyet a kampány alatt építtetett.
Az egyik legfájóbb pont a régiósok számára a választási szereplés tekintetében Kijev volt, ahol a PR listája kevesebb szavazatot kapott, mint 2007-ben, s egyetlen jelöltje sem jutott mandátumhoz az ellenzéki jelöltekkel szemben – legalábbis lapzártánkig. Talán nem véletlen, hogy fővárosi egyéni választókerületekben bontakozott ki a legelkeseredettebb harc a mandátumokért a hatalompárt és az ellenzék jelöltjei között. A küzdelem hevében a régiós politikusok csak arról feledkeztek meg, hogy a nemzetközi megfigyelők egy része a választás napját követően is az országban maradt, és sűrűségük a többszörösére nőtt abban a kb. tíz választókerületben, amelyben még az elmúlt hétvégén is folyt a harc. A megfigyelők így szemtanúi lehettek annak, hogy az egyéni választókerületekért folyó öldöklő közdelemben a hatalom mindent bevet, többek között a rendőrséget és könnygázt is, ha kell. A demokratikus választások mítosza órák-napok alatt szertefoszlott.
A CVK november 5-én már ott tartott, hogy lehetetlennek mondta ki a hiteles választási eredmények megállapítását öt választókerületben, s a szavazás megismétlését javasolta. A testület felkérte a parlamentet, hogy döntsön a választások megismétléséről, a törvényhozás viszont gyakorlatilag visszadobta a labdát a CVK-nak, mondván, írja ki maga az új választásokat, ha akarja. Az ellenzék ugyanakkor követeli, hogy a "problémás" körzetekben mondják ki jelöltjeik győzelmét, s elutasítják az újraválasztás gondolatát. Így nem csoda, hogy szerdán, lapzártánkkor, tíz nappal a szavazás után még mindig nincs hivatalos végeredmény.
A szavazás utáni küzdelemből Kárpátaljának is kijutott a 71. számú választókerület révén. A Huszt központú választókerületben az előzetes eredmények alapján Pavlo Baloga, Viktor Baloga, az Egységes Közép (JeC) vezéregyéniségének öccse győzött mintegy ezer szavazattal, hatalompárti ellenfele, Sztepan Derkacs azonban nem hagyta annyiban a dolgot, így napokig bírósági ítéletektől, tüntetésektől és ellentüntetésektől stb. volt hangos a vidék.
A régiósoknak ügyetlenségükben még az ellenfeleiket is sikerült magukhoz téríteniük letargiájukból. Míg a szavazást követő órákban még egyes ellenzéki politikusok is elismerték hellyel-közzel, hogy összességében a választások demokratikusan zajlottak, a hétvégén már a választási csalások elleni tüntetésre szólítottak fel, újabb Majdant emlegetve.
Majdan ugyan szinte bizonyosan nem lesz, ahhoz az ellenzék sem elég hiteles, az azonban bizonyos, hogy a Régiók Pártja mind a nemzetközi közösség, mind az ukrán választópolgárok szemében nyilvánvalóvá tette, hogy az ígéretek ellenére ezúttal sem sikerült tisztességes választásokat szervezni Ukrajnában.