Nagy sajtóvisszhangot váltott ki a napokban a hír, miszerint Julija Timosenko kormányfő az ukrajnai nemzetiségek anyanyelvű oktatását korlátozó intézkedések sürgős felülvizsgálatára és a kisebbségek szempontjából kedvező módosítására utasította az oktatási minisztert. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöksége hétfői ülésén mégis úgy döntött, hogy továbbra sem foglal állást az elnökválasztási kampányban, mivel nem merült fel olyan súlyú új körülmény, ami ezt indokolttá tenné. Az ülés után Kovács Miklóst, a szövetség elnökét kérdeztük a döntés hátteréről.
– Mit kell tudnunk az ügy előzményeiről?
– Julija Timosenko kormányfő és elnökjelölt pártjánál, a BJUT-nál még a választás első fordulóját megelőzően érzékelték, hogy jelöltjük rosszul áll a magyar választók körében. Meg is kerestek akkoriban azzal a kérdéssel, mit tehetnének annak érdekében, hogy javítsák Timosenko megítélését a magyar szavazótáborban, illetve, hogy milyen feltételek mellett tudná támogatni a KMKSZ a jelenlegi kormányfőt az elnökválasztási kampányban. Miután tárgyalópartnereink meglehetősen tájékozatlanoknak tűntek a kárpátaljai magyarság problémáit illetően, először is vázoltam nekik a helyzetünket. Jeleztem, hogy a kárpátaljai magyarság támogatásának megnyeréséhez mindenekelőtt rendezni kell a magyar nyelvű emelt szintű érettségi kérdését, az ukrán nyelv és irodalom vizsga követelményeit hozzá kell igazítani a nemzetiségi iskolákban folyó oktatáshoz, illetve meg kell oldani a magyar iskolák anyanyelvű tankönyvekkel való ellátását. Értelemszerűen, miután a kárpátaljai magyarság érdekvédelmi szervezete vagyunk, ugyanezek a kiinduló feltételei annak is, hogy a KMKSZ esetleg támogathassa a jelöltjüket.
– Ennek a megbeszélésnek az eredményeként intézkedett Julija Timosenko a magyar oktatást érintő kérdésekben?
– Igen. Rendelkezésükre bocsátottam a fenti ügyekben írt beadványainkat, amelyekre ez idáig csak "otpiszkákat" kaptunk. Ezen beadványok és levelek alapján írta meg azután Olekszandr Kemenyas, a BJUT parlamenti frakciójának kárpátaljai képviselője Julija Timosenkónak címzett december 31-i levelét, melynek nyomán ugyanakkor napvilágot látott az az interneten is olvasható okmány, amelyben a kormányfő utasítja oktatási miniszterét, hogy haladéktalanul vizsgálja felül az egyben egyetemi felvételit is jelentő emelt szintű érettségi vizsgafeladatokra vonatkozó minisztériumi rendeletet, továbbá intézkedjen, hogy a vizsgafeladatokat fordítsák le a nemzetiségi iskolák végzőseinek nyelvére. A dokumentum rendelkezik arra vonatkozóan is, hogy a minisztérium oldja meg a nemzetiségi iskolák anyanyelvű tankönyvekkel való maradéktalan ellátását.
– A KMKSZ elnöksége most mégis úgy döntött, hogy nem támogatja Julija Timosenkót, azaz semleges marad. Miért?
– A kormányfő és pártjának lépése nem volt olyan súlyú, hogy rábírja a KMKSZ-t álláspontjának átértékelésére. Hasonlóan álltunk hozzá ehhez a kérdéshez, mint 2004-ben Viktor Juscsenko akkori elnökjelölt támogatásához. Mint emlékezetes, a most leköszönő elnökkel való választási együttműködésnek kiinduló feltétele volt a huszti magyar iskola helyzetének rendezése. Az akkori polgármester, Mihajlo Dzsanda megpróbálta elvenni a magyar iskola épületét, s amíg Juscsenko nyilvánosan el nem határolódott tőle, nem jött létre a megállapodás. A mostani helyzetben az együttműködés feltételét a magyar érettségi és a tankönyvhelyzet kielégítő megoldása jelentette volna, ami Julija Timosenko leirata ellenére még nem történt meg. Akkor tekintenénk teljesítettnek az általunk támasztott feltételeket, ha az oktatási miniszter kiadná az ehhez szükséges rendeleteket.
– Lát még esélyt erre?
– Nem tartom valószínűnek. Ugyanakkor az is tény, hogy a KMKSZ elnöksége mostani ülésén csupán a pillanatnyi helyzetet értékelte, nem zárkózott el végérvényesen az együttműködés lehetőségétől. A szövetségnek "munkaköri kötelezettsége", hogy minden kínálkozó lehetőséget felhasználjon a kárpátaljai magyarságot érintő problémák megoldására. Ez most egy ilyen helyzet volt. Annak idején sokáig lehetett találgatni, hogy vajon Juscsenko nem tudja, vagy nem akarja helyre tenni Huszt polgármesterét, most pedig mérlegelhetjük, hogy a miniszterelnök nem képes vagy nem is igazán akarja ráncba szedni oktatási miniszterét. Az azonban közös tanulsága a két esetnek, hogy a kárpátaljai magyaroknak Ukrajnában csak a szavazatai számítanak. Minél kisebb azok szóródása, annál inkább.