A ukrán nemzeti beállítottságú, s következésképpen nyelvtörvényellenes ellenzék egyik legolvasottabb országos hetilapjának számító Zerkalo Nyegyelji internetes változata közölt minap írást Konszenzusos variáns címmel a jogszabály végrehajtásának kilátásairól. A zn.ua nem éppen magyarbarát megnyilvánulásairól ismert kárpátaljai tudósítója, Volodimir Martin cikkének apropója, hogy nemrég a Beregszászi Városi Tanács határozatot fogadott el ez ügyben. A szerző elismeréssel említi a beregszászi önkormányzat határozatát, amellyel csak részben hajtják végre a nyelvtörvényt a városban. A dokumentum értelmében eztán sem válik kötelezővé a magyar nyelv ismerete a polgármesteri hivatalban, ahol jelenleg csupán az alkalmazottak 35 százaléka beszél magyarul – tudhatjuk meg.
"Az orosz nyelv győzedelmes menetelése után Ukrajna déli és keleti részének megyei tanácsaiban, valamint azt követően, hogy látványosan elutasították ugyanezen kérdés megvitatását a Kárpátaljai Megyei Tanácsban a magyar nyelv vonatkozásában, mégis megjelent az első fecske a többi nemzetiségi kisebbség között, ahol alkalmazták Az állami nyelvpolitika alapjairól törvény normáit" – állapítja meg Martin. Emlékeztet, hogy szeptember 7-én Beregszászban, ahol a 2001. évi népszámlálás adatai alapján 12,8 ezer magyar él (a lakosság 48 százaléka), a városi tanács a képviselőtestület szavazatainak kétharmadával elrendelte: "Beregszász város területén Ukrajna törvénye az állami nyelvpolitika alapjairól 7. paragrafusa értelmében az ukrán mint államnyelv mellett elterjedt a magyar nyelv mint regionális, ezért irányában a regionális nyelvek alkalmazására vonatkozó intézkedések foganatosítandók".
"Meglehetősen szimbolikus, hogy e döntés kezdeményezője Beregszász tanácsi vezetője, Gajdos István [az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke – a szerk.] lett – régi szövetségese a hatalomnak, aki a 74. a Régiók Pártja választási listáján. Beregszász polgármestere ezzel gyakorlatilag két legyet ütött egy csapásra – megmutatta, hogy a régiósok nem csak az orosz nyelvről gondoskodnak, egyúttal pedig borsot tört Kovács Miklósnak az orra alá, aki régi ellenfele a konkurens magyar szervezettől (a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke – a szerk.)" – mutat rá a szerző.
Volodimir Martin a jelek szerint – sok helyi kollégájával ellentétben – figyelmesen elolvasta a szóban forgó szeptember 7-i tanácsi határozatot, mert a fentiek után mindjárt megállapítja: "Egyébként, ha figyelmesebben szemügyre vesszük a Beregszászi Városi Tanács döntését, kiderül, hogy a magyar nyelvvel kapcsolatban Az állami nyelvpolitika alapjairól törvény úgymond enyhébb változatát alkalmazták. A képviselők csupán a törvény egyes normáit realizálták – elhatározták, hogy biztosítják a városi tanács hivatalos űrlapjainak, pecsétjeinek, bélyegzőinek és tájékoztató feliratainak elkészítését ukrán és magyar nyelven; használni fogják az államnyelv mellett a magyar nyelvet a táblák és tájékoztatók elkészítésénél; megfelelő intézkedéseket hoznak megakadályozandó az államnyelv és a magyar nyelv nyilvános megalázását. A törvény további alapvető rendelkezéseit a városi tanács szépen megkerülte.
Így például Az állami nyelvpolitika alapjairól törvény 11. paragrafusának 3. pontja kötelezi a hivatalos személyeket és tisztviselőket azon terület határain belül, amelyen elterjedt a regionális nyelv, hogy az államnyelv mellett ezt a regionális nyelvet is ismerjék és kommunikáljanak azon (szóban vagy írásban) a látogatókkal. Nem csoda, hogy a megyei tanácsok elvből nem akarnak elismerni regionálisnak semmilyen más nyelvet az oroszon kívül. A 11. paragrafusról is történik említés a beregszászi városi tanács határozatában: "A hivatali személyzet kiválasztásánál figyelembe kell venni az államnyelv és a regionális (magyar) nyelv ismeretének kritériumait". Azonban a zn.ua azon a kérdésére, hogy kötelező lesz-e mostantól a magyar nyelv ismerete a városi tanácsban és a város más kommunális intézményeiben való alkalmazáshoz, Gajdos István, Beregszász polgármestere így válaszolt: "Erről szó volt az ülésszakon is, amikor a városi tanács megvitatta a nyelvtörvény egyes normáinak érvényesítését. Konszenzusra jutottunk abban, hogy az önkormányzatunkban való alkalmazásnál a döntő a megfelelő végzettség és a szakmai felkészültség lesz, valamint az államnyelv ismerete. A magyar ismerete pedig nem kritérium lesz, hanem csupán előny." Más szóval, a beregszászi képviselők megállapodtak, hogy csak részlegesen fogják teljesíteni a nyelvtörvényt, s nem teljes egészében" – állapítja meg a szerző.
A zn.ua újságírója a továbbiakban kifejti, hogy szerinte "a törvény 11. paragrafusának 3. pontját akkor is lehetetlen alkalmazni a mindennapi életben, ha a képviselőkben megvan a szándék erre", s ezt Gajdos István szavaival támasztja alá, aki a zn.ua-nak elmondta, hogy jelenleg a városi tanácsban a magyar nyelvet a dolgozóknak csak körülbelül 35 százaléka beszéli, 15 százalékuk jól, 20 százalékuk pedig társalgási szinten. "És ez egy olyan városban van, amely hagyományosan magyar nyelvűnek számít" – teszi hozzá a szerző.
Felhívnánk az olvasó figyelmét a fenti számokra. Gajdos István mindezidáig szemérmesen hallgatott arról, hogy polgármestersége hetedik évében a beregszászi városháza dolgozóinak a fele sem beszéli a magyart. Ha pedig feltesszük, hogy a magyarul jól beszélők száma egyben a hivatalban foglalkoztatott magyar nemzetiségűek arányát is jelzi, akkor kiderül, hogy a hivatalosan 48 százalékban magyar város vezetésében dolgozóknak csupán 15 százaléka kerül ki a kárpátaljai magyarok közül!
Martin elismerően szól a beregszászi városatyák döntéséről, amikor többek között így ír a nyelvtörvény alkalmazásának ukrajnai távlatairól: "A beregszászi képviselők érzékenysége és konszenzusra való hajlandósága értékelendő, de vajon más helyi tanácsoknál is megmutatkoznak-e ezek a politikusokra nem jellemző tulajdonságok? Szeptember 11-én a Csernyivci megyei Novoszelickij járás Taraszauci községének községi tanácsa alkalmazta a nyelvtörvényt falujukban a moldáv nyelv vonatkozásában. És ez, a Beregszászi Városi Tanács döntésével egyetemben, csupán az első kavicsokat jelenti, amelyeket óhatatlanul követ majd a regionális státus újabb megadási parádéinak lavinája a magyar, a román, a moldáv, a lengyel, a krími tatár, a gagauz és az egyéb nyelveknek az egyes falvakban, városokban és járásokban. És ennek során távolról sem minden tanács akar majd konszenzusra jutni (valójában részlegesen teljesíteni a jogszabályt), sokan a Kivalov–Kolesznyicsenko-féle törvény minden rendelkezésének teljes körű betartását fogják követelni, azét a törvényét, amelyet a hatalom oly elhamarkodottan fogadott el az orosz ajkú választóknak akarván kedvezni."
A magunk részéről csak annyit tennénk hozzá a leírtakhoz, hogy a kárpátaljai magyarság a Beregszászi Városi Tanácstól is azt várta volna el, hogy az új nyelvtörvényt teljes körűen alkalmazza a településen, többek között megadva a magyarnak a regionális státust, ahogyan azt a KMKSZ képviselői javasolták az ominózus szeptember 7-i tanácsülésen. Mint a zn.ua idézett cikkéből is kitűnik, a kárpátaljai magyarság érdekeinek jogi csűrés-csavarással való elsikkasztásáért legfeljebb az ukrán nacionalistáktól várhat dicséretet Gajdos István és az UMDSZ.