2012. június 3-án, vasárnap a nagypaládi református templomban (Kárpátalja legszebb neogótikus templomában) istentisztelettel egybekötött megemlékezésen idézték fel az 1920. június 4-én, a Párizs melletti Trianon kastélyban Magyarországra kényszerített békediktátumot, mellyel darabokra szaggattak egy virágzó gazdasági és kulturális egységet alkotó, ezeréves államot. S az etnikai határokkal mit sem törődő, mesterséges, stratégiai határokkal választották el egymástól egy egységes nemzet megannyi részét, ragadtak el színmagyar vagy nagyrészt magyarlakta területeket, városokat, falvakat, köztük a megemlékezés helyszínét, a három részre szelt egykori Szatmár megyéhez tartozó Nagypaládot is.
Az istentiszteleten Mecséry Károly helybeli lelkipásztor Pál apostol filippibeliekhez intézett levele 4. fejezetének 12-13. verse alapján tartotta meg igehirdetését. Felelevenítette az apostol és az őskeresztyének világát, akik kisebbségben, egy őket meg nem értő, velük szemben ellenséges pogány világban is hűek maradtak hitükhöz. S rátért a volt Király-hágó-melléki püspök, a sorsdöntő események idején, 1989 decemberében még "csak" temesvári református lelkészként tevékenykedő Tőkés László hasonló bátorságról tanúskodó kiállására, aki szembefordulva egy isten- és emberellenes rendszerrel, áttörte a hallgatás falát, nyíltan mert beszélni a vallás és nemzetrésze elnyomásáról, vállalva, hogy ezzel kockára teszi az életét. Fellépésével pedig hozzájárult ahhoz, hogy pár hét múltán összeomoljon a Ceausescu-diktatúra. Isten kisebbségben, elnyomásban élő szolgája történelmet írt. Mi adott erőt az őskeresztyéneknek vagy éppen Tőkés Lászlónak? Bíztak Istenben. Isten ura a történelemnek is, és megáldja a hozzá hű lelkeket.
Az istentisztelet után megkezdődött a KMKSZ helyi alapszervezete által szervezett megemlékezés, melynek elején – nemzeti imánk, a Himnusz eléneklését követően – Illés Katalin, a nagypaládi KMKSZ-alapszervezet elnöke köszöntötte a megjelenteket, a meghívott vendégeket.
A műsor keretében az alapszervezet fiatal tagjai tételesen felsorolták, Magyarország kétharmadának az elcsatolásával mennyi területet juttattak Csehszlovákiának, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságnak (későbbi nevén: Jugoszláviának), valamint Romániának (az utóbbinak többet, mint amennyi csonka Magyarországként megmaradt), miként vették el erdeink, folyóink, érckészleteink és vasútvonalaink nagyobbik részét. Majd a szíveket megmozgató, fiatalos hevülettel adták elő az alkalomhoz illő, többnyire a két világháború között, részben viszont a rendszerváltás után született, a hazához, a szülőföldhöz való ragaszkodás mellett hitet tevő, illetve a trianoni jogsértés jóvátételének szükségességét hangoztató verseket és dalokat, köztük Reményik Sándor Eredj, ha tudsz, valamint az évtizedekig egyoldalú módon, kizárólag kommunista, munkásmozgalmi költőként ábrázolt József Attila Nem, nem, soha! című költeményét, továbbá a csüggedő lelkekbe erőt öntő Szabadnak születtél c. dalt, melyben a nemzeti öntudatukban meggyengült honfitársaink számára is megszívlelendő módon leszögezték: "Soha ne feledd, hogy magyarnak születtél!".
Dr. Nagy Ignác beregszászi magyar konzul felidézte: 2010-ben a Magyar Országgyűlés a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította június 4-ét, leszögezve, hogy minden magyar ember egyaránt része az egységes magyar nemzetnek, s a Parlament megerősítette Magyarország elkötelezettségét a határon túli magyar közösségek támogatásában, mert bár más-más országokban élnek, egy nemzethez tartoznak, alapvető szabadságjogokkal rendelkeznek, s többségükben az eltelt évtizedekben is megőrizték a nemzeti összetartozás-tudatot, anyanyelvüket.
Kovács Miklós felszólalásában elmondta, hogy a szép műsorban felidézett irodalmi szövegek a Hothy-korszakban születtek, amikor a veszteség érzése közvetlenebb volt. Ugyanakkor a hivatalos politikai kurzus is a területek visszaszerzését tűzte ki célul, amire az igazságtalan békeszerződést követő újrarendezést követően számíthatunk. E politikának a magyarlakta területek visszacsatolásával lettek is eredményei, végül azonban a világpolitikai helyzet alakulása kudarcra ítélte a magyar erőfeszítéseket.
Most nem bízhatunk olyan típusú területi újrarendezésben, mint a két háború között, ugyanakkor a Kádár-korszak által kínált alternatíva – nem létezőnek tekinve a problémát – szintén járhatatlan út. Trianon kezelésére kipróbált módszerként marad a rendszer- és társadalomszervező erőfeszítés, hogy legyenek igazi tudást adó iskoláink, összetartó közösségeink, amelyek tagjai képesek civilkurázsit mutatni. Oly módon is, hogy választások alkalmával ellenállnak a szavazatvásárlási kísérleteknek, és nem ijednek meg a hatalom riogatásától.
Barta József középszintű szervezeti elnök felidézte, hogy ellenségeink el akarták pusztítani a magyarságot, el akarták törölni történelmünket. De Magyarország mégsem halt meg, van, és lesz az idők végezetéig. Trianon fájó seb, nem lehet elfeledni. Ám csodálatosan szép és gazdag nyelvünkből és kultúránkból erőt merítve mindent meg kell tennünk nemzetünk megújulásáért, a kor kihívásainak megfelelő helytállásért, történelmi küldetésünk beteljesítéséért.
Illés Katalin alapszervezeti elnök a megemlékezés zárásaként leszögezte: egy nemzet sincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha késsel a torkán aláíratnak vele egy békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás.
A rendezvény végén a jelenlévők elénekelték a Szózatot, dr. Nagy Ignác konzul és Kovács Miklós elnök pedig megkoszorúzta a templom előtt álló Kossuth-szobrot.