Nagysikerű koncerten mutatkozott be a kárpátaljai közönségnek hétfőn este a budapesti Rackajam zenekar. A Magyarország Ungvári Főkonzulátusának közreműködésével létrejött előadásra az Ungvári Filharmóniában került sor.
A koncert előzményeiről Szalipszki Endre konzul elmondta, a Közép-európai Kulturális Platform országai idén az Európai Unió határain kívül, Ukrajnában, ezen belül is Lembergben rendeztek közös programot május 23-án. A magyar Külügyminisztérium pályázatot hirdetett az Ausztriával, Csehországgal, Lengyelországgal, Szlovákiával és Szlovéniával közös rendezvényen való részvételre, amelyet a Rackajam nyert meg, vagyis az együttes képviselhette Magyarországot Lembergben. "Felmerült, hogy ha már egyszer itt vannak Ukrajnában, s van egy szabad estéjük, akkor állítsuk meg őket Ungváron. Úgy gondoltuk, hogy ez mind a magyarok, mind az ukránok, de az együttes számára is izgalmas vállalkozás lesz" – tette hozzá Szalipszki Endre, s nem kellett csalódnia, hiszen az érdeklődők megtöltötték a Filharmónia termét.
A közönséget és a fellépőket Bacskai József ungvári főkonzul köszöntötte. Hangsúlyozta, különleges este részvevői lehetnek a megjelentek, hiszen az együttes tagjai első alkalommal lépnek fel Ukrajnában, s először Ungváron, Kárpátalján mutatják be művészetüket.
Ezután színpadra lépett a Rackajam a maga különleges, mással aligha összetéveszthető produkciójával. Ferenczi György (ének, szájharmonika, hegedű, gitár), Apáti Ádám (basszusgitár, szájzongora, vokál), Jankó Miklós (dob, kahorn, vokál), Kormos Levente (gitár, vokál), Pintér Zsolt (mandolin, vokál) és Bizják Gábor (kürt, vokál) zenéjét fúziós zeneként szokás meghatározni, azonban hogy ez pontosan mit is takar, csak az érezhette át, aki maga is részese lehetett a koncertélménynek.
Az együttes a népzenét igyekszik ötvözni a rhytm&blues, a funky, a reggae, a soul elemeivel, ami önmagában is bizarr ötletnek tűnhet, a valóság azonban minden várakozást felülmúl. Gondolnák-e például, hogy szerintük hasonlatosság fedezhető fel Jimmy Hendrix egyik balladája, valamint egy kalotaszegi dallam között? Vagy hogy Petőfi versei nem is állnak annyira távol a rock and roll-tól? A Rackajamnak egy sor számában sikerült egyesítenie a tüzet és a vizet, méghozzá úgy, hogy azok nem oltották ki egymást, hanem igenis mindenki által fogyasztható zenét eredményeztek.
Különösen szimpatikus volt, hogy az együttes tagjai a népzene kedvéért nem tagadták meg rockzenész mivoltukat, s hiábavaló kompromisszumokat sem kötöttek, többnyire pontosan érzékelve a műfaji határokat. "Táncházban azért ne keressetek minket, oda csak táncolni és pálinkát inni járunk" – egyértelműsítette a helyzetet Ferenczi György, az együttes frontembere egy különösen jól sikerült népdalfeldolgozás után, amelyet a közönség vastapssal jutalmazott. (És talán valóban erre az egyértelmű hozzáállásra volt szükség ahhoz, hogy zenéjük mindvégig hiteles, ugyanakkor magyar, magyaros zene maradjon.)
A Rackajam emellett előszeretettel énekli magyar költők verseit. A zene ilyenkor egyenrangú partnere a szövegnek, azaz nem csupán a vers aláfestésére szolgál.
Az együttes nem sokat ad a színpadi hatásvadászatra. Azzal az egyszerűséggel sorakoztak fel a világot jelentő deszkákon kopott farmereikben és cowboycsizmáikban, mint bármelyik népi zenekar a maga fehér ingében-mellényében, de legalább ez sem vonta el a figyelmet a lényegről, a zenéről. Valószínűleg ennek is betudható, hogy a több száz néző ellenére olyan hangulata volt a koncertnek, mintha egy klubban léptek volna fel.
A Rackajam és Ferenczi György tudatosan mértékkel bánik az elektronikus hatásokkal a hangszerelésben, lehetőség szerint akusztikus hangzásra törekszik, ami inkább előnyére válik zenéjüknek, semmint kárára. Külön élmény volt hallgatni Ferenczi játékát. Magyarország egyik legjobb szájharmónikása az ungvári közönség előtt is igazolta tudását hétfőn este.