Vasárnap avatták fel a nagyszőlősi járási Tiszakeresztúr, Batár és Nevetlenfalu új, díszes falunévtábláit. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség által adományozott, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával készült táblákon olvasható a községek hivatalos ukrán és történelmi magyar neve, valamint tartalmazza a települések címerét és első említésének dátumát.
Tiszakeresztúron a szeles, esős idő ellenére sokan összegyűltek a táblaavató ünnepségre. Gerendely Béla, a helyi KMKSZ-alapszervezet elnöke hangsúlyozta: a település 831 éves múltjára is emlékeztető kétnyelvű falunévtábla fontos információkat közöl Tiszakeresztúrról a településen áthaladó utazók számára.
Tóth István, Magyarország beregszászi főkonzulja elmondta: "Úgy gondolom, annak a közösségnek, amely fontosnak tartja saját múltját, van jövője. Azt kívánom Keresztúrnak, hogy továbbra is maradjon meg annak, ami idáig is volt, magyar településnek."
Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke kijelentette: "Ezt a falunévtáblát mi jelképnek szántuk, hogy az itt elhaladókat emlékeztesse múltunkra és a nemzet iránt fennálló kötelességünkre. Vagyis, amit most a XXI. század elején meg kell tennünk azért, hogy a kárpátaljai magyarság megmaradjon, azt tegyük meg. Ezek közül kézenfekvő dolog, hogy a magyar gyerekeket magyar iskolába kell íratni, mert nélkülük megszűnnek a magyar iskolák, az iskolákkal együtt pedig a magyar közeg. Az érdekvédelmünket is meg kell tartanunk azáltal, hogy amikor szavazás van, akkor ne az ukrán pártok söpörjék be a magyar szavazatokat, akik képviselői később aranybányával teszik tönkre egészséges környezetünket, és fokozatosan elveszik tőlünk kollektív jogainkat. Kedves keresztúriak, köszönöm, hogy közösségük jóindulattal fogadta a KMKSZ-nek ezt a kezdeményezését, és kívánom azt, hogy ez a jelkép töltse be a feladatát."
Sipos József tiszakeresztúri református lelkész megáldotta az új falunévtáblát, majd Petrusinec Barbara és Sándor Tatjána, a Tiszakeresztúri Általános Iskola tanulói elszavalták Sajó Sándor Magyarnak lenni című versét.
A táblaavató ünnepségen az említetteken kívül többek között jelen volt Barta József, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke és Dobsa Aranka, a Nagyszőlősi Járási Tanács KMKSZ-es képviselője, a Tiszakeresztúri Általános Iskola igazgatója.
A közös tanácshoz tartozó Batár és Nevetlenfalu határán egyszerre avatták a két település lakói az új falunévtáblákat. Budaházi Kornélia, a nevetlenfalui KMKSZ-alapszervezet elnöke köszöntötte a meghívott vendégeket: Kovács Miklóst, a KMKSZ elnökét, Lovas Ilonát, Magyarország Beregszászi Konzulátusának munkatársát, Barta Józsefet, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnökét, Oroszi Józsefet, Nevetlenfalu és Batár polgármesterét, valamint Király Kálmánt, a Nevetlenfalui Művészeti Iskola igazgatóját.
Oroszi József polgármester a magyarlakta falvak neve kapcsán emlékeztette a jelenlévőket: "Az 1920-as években Nevetlenfalu, Batár, Akli és Aklihegy nevét megváltoztatták, és kereken nyolcvan évet kellett várni arra, hogy visszakaphassák falvaink szép történelmi nevüket. Akkor nem volt megemlékezésünk, amikor visszakapta a falu a nevét, a mai összejövetelünkön egyben azt is ünnepeljük. Meg szeretném köszönni mindazoknak, akik anyagiakkal, esetleg imáikkal támogatták a falu eredeti nevének visszaadását, valamint a címerek és a táblák elkészítését."
Nevetlenfalu történetét Budaházi Kornélia foglalta röviden össze – A települést írásos források 1360-ban Gyakfalvaként említették először, majd 1380-ban Gyakházaként, 1384-ben pedig már Diákfalvaként. Idővel a gyak igét már olyan értelemben is használták, hogy szúr, döf, közösül, valószínűleg emiatt 1619-től a Nevetlenfalu névalakot kezdték használni. A helyi legenda szerint egyszer egy parasztlány egy arra lovagoló kapitánynak nem merte megmondani, hogy hol lakik, ugyanis szégyellte kimondani a falu nevét. Gondolt egyet és azt felelte, hogy nincs annak a falunak neve, amelyben ő lakik. A lány felelete tudomására jutott az alispánnak, aki eltörölte a falu régi nevét és nyilvánosan, rendelet alapján 1720-ban a falut Nevetlenfalunak nevezték el. A falu első birtokosai a Gyakfalvaiak voltak. 1919-ig Magyarországhoz, Ugocsa vármegyéhez tartozott. Jelenleg községi tanácsa helyben van, társközségei Batár, Aklihegy, Akli, Öregakli. Napjainkban körülbelül 1800-an lakják, ebből 1600 magyar nemzetiségű.
Kovály Angéla, a batári KMKSZ-alapszervezet elnöke az először 1216-ban említett Batár község történetét foglalta össze a hallgatóság számára. – A ma 95%-ban magyarok lakta község nevét a falu határában csörgedező Batár-patakról kapta, a falut flamand telepesek alapították. Az 1241–42-es tatárjárást követően azonban már nem található említés a flandriai jövevényekről. A vész elmúltával magyar jobbágyok népesítették be újra a községet, mely 1350-től évszázadokon át a Szatmár vármegyei Vetésy család birtoka volt. Az 1717-es utolsó magyarországi tatárbetörés másodszor is megsemmisítette a községet. Melybe ekkor máramarosi ruszinok települtek be, később magyarok is költöztek a faluba. Batár jegyzőjének 1862-ben kelt jelentése azonban már a magyart jelöli meg a lakosság nyelveként. Tehát a 19. század folyamán újból magyarrá vált a település. A XIX. század nyolcvanas éveiben megépült a Túrterebest Tiszaújlakkal összekötő országút, ami lehetővé tette, hogy a falu áttelepüljön a Batár partjáról a mostani helyére, az országút mellé. A régi falu helyét most is Ócskafalu-dűlőnek nevezi a lakosság.
Kovács Miklós, a KMKSZ falunévtábla akciója kapcsán elmondta: "A KMKSZ-nek az a célja, hogy a magyarság megmaradjon egészében és településenként is. A falunévtábláknak pedig emlékeztetniük kell az itteni embereket arra, hogy magyarok, ezek magyar közösségek, amelyek fenntartásáért dolgoznunk, néha küzdenünk is kell. Nyugodtan mondhatjuk, hogy most ebben az időszakban, amelyben élünk, fog eldőlni a kárpátaljai magyarság sorsa. Sajnos, napjainkban egyre kevesebb gyerek születik, és a magyarság fogy a kivándorlás és az asszimiláció miatt is... Mi, a KMKSZ, azoknak az elhivatott embereknek a szervezete vagyunk, akik a megmaradásunkért küzdenek, és azokat hívjuk, akiknek fontos a nemzet. Azokat pedig ébresztgetjük, akik ugyan magyarok, de ez most kevésbé fontos a számukra."
Szűcs Viktor helyi görög katolikus parochus megszentelte a két falu új település-névtábláit, majd a tehetséges Sztojka Vanessza elénekelte a Honfoglalás című film egyik csodálatos betétdalát.