Kárpátalja délnyugati részén egy csaknem ezeréves város, Beregszász simul a vulkanikus eredetű Beregi-hegyek délnyugati lábaihoz. 26 600 fős lakosságából a 2001-es népszámlálási adatok szerint 12 800-an magyarok, 10 300-an ukránok, 1700-an cigányok, 1500-an oroszok. Itt működik a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház, valamint az anyaországgal való kapcsolattartást nagymértékben elősegítő Beregszászi Magyar Konzulátus.
Felvirágzások és porig égések
A várost I. Béla király harmadik fia, Lampert herceg alapította, 1095-1096 körül, melyet az első évszázadokban Lampertházának, illetve a XII. században betelepült, Rajna-vidéki szászokról Lampertszásznak is neveztek, az új jövevények pedig meghonosították a hosszú évszázadokig virágzó szőlőművelést. Batu kán hadai 1241-ben megsemmisítették a települést, IV. Béla azonban hamarosan újból benépesítette azt. Károly Róbert felesége, Erzsébet királyné nagyon megszerette a várost, udvarházat, domonkos és ferences kolostort létesített itt, s újjáépíttette a tatárjárás során elpusztult templomot. Majd Zsigmond király a XV. század elején új szentegyházat emeltetett a lebontott régi templom helyén. 1504-től már Beregszászként emlegették a települést, mely a reformáció idején a hitújítás regionális központjává vált, s már 1548-ban megalakult a református gyülekezet. 1566-ban a krími tatárok porig égették a virágzó várost, 1621-ben azonban a legkiválóbb erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor birtokába került a település, az uralkodó pedig felfejlesztette Beregszász kereskedelmét és kézműiparát, s kastélyt is építtetett a városközpontban. 1657-ben viszont a II. Rákóczi György erdélyi fejedelem lengyelországi hadjáratát megbosszuló lengyel sereg ismét felperzselte a települést, mely a Thököly-szabadságharc idején is nagy károkat szenvedett, s csak II. Rákóczi Ferenc építtette újjá az ekkor leégett Bethlen-kastélyt.
A szegénylegényből ezereskapitánnyá kinevezett Esze Tamás már a Rákóczi-szabadságharc kitörésekor, 1703. május 22-én kibontotta itt a Nagyságos Fejedelem zászlait. A reformkorban Kölcsey Ferenc, a Tisza-szabályozási munkálatokat is vezető gróf Széchenyi István, valamint Petőfi Sándor is felkereste a várost. Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc során megalakult a nemzetőrség, melynek nagy része a 10. honvédzászlóaljhoz csatlakozott, s végigküzdötte a dicsőséges tavaszi hadjáratot. Az újkorban egyes időszakokban Munkács, máskor viszont a Vérke-parti város volt Bereg vármegye központja. 1867-ben ismét megyeszékhely lett, s jelentős ipari és kulturális fellendülést élt meg. A Tanácsköztársaság kikiáltása után, 1919. április 22-én a lakosság fellázadt a vörösterror ellen, s visszaállította a demokratikus rendet, ám Trianont követően meg kellett ismerkednie a kisebbségi sorssal. 1944 novemberének elején a szovjetek letartóztatták, majd kivégezték Benda Kálmánt, a Magyar Országgyűlés Felsőházának a tagját, a Gulagra deportált helybeli magyar férfiak közül pedig 343-an haltak oda.
Ünnepségek, körutazás, Misztrál-koncert
– Városunkban a KMKSZ nem a megszokott módon alakult meg – fejti ki Bocskor László, a városi alapszervezet elnöke. – Kezdetben külön alapszervezetek alakultak minden, akkor még működő gyárban, az intézményekben, az iskolákban. 1997-ben a KMKSZ járási s még inkább a megyei vezetésének kezdeményezésére megalakult az egységes beregszászi városi KMKSZ-alapszervezet, melynek jelenleg 1021 tagja van, s már 15 éve a járás egyik meghatározó alapszervezete. 1999-ben részt vettünk a "málenykij robot" áldozatai emlékművének a felállításában. Voltak közös rendezvényeink a BMKSZ-szel, majd az UMDSZ-szel, melyek kezdeményezésünkre – elsősorban a március 15-i ünnepség és az 1944-es deportálásokról való megemlékezés – rotációs alapon kerültek megrendezésre, ám az ellenszervezet két éve szakított az elvvel, felrúgva ezzel a megállapodásunkat.
– A múlt évben sok rendezvényen képviseltettük magunkat, némelyik szervezésében oroszlánrészt vállaltunk, van egy hűséges csapat, amelyik évek óta kötelességének érzi, hogy ebben a városban is jelen legyen a kárpátaljai magyar érdekképviselet – folytatja Bocskor László. – A tavalyi rendezvények sorában szólnék a március 15-i ünnepségről, a tagság számára megszervezett kárpátaljai körutazásról, a Trianonról történt megemlékezésről, az 1956-os forradalom és szabadságharc méltatásáról. A legszínvonalasabb rendezvényünk pedig a Rákóczi-főiskolával és a Pro Cultura Subcarpaticával együtt megszervezett Misztrál-koncert volt. Szoros és jó viszonyt alakítottunk ki a főiskolával, illetve a keretein belül működő intézményekkel. S miért nem alakult ki pozitív kapcsolatunk az UMDSZ-szel, miért nem fogunk össze? Azért, mert nem egy cél felé haladunk. Mi azért harcolunk, hogy gyermekeink magyar iskolába járhassanak, ők pedig bezártak egy önálló magyar iskolát.
Főiskola – a nehéz kezdetektől a kulturális központig
A város közép-, illetve általános iskolái közül jelenleg a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium, a szintén magyar tannyelvű 4. Számú Kossuth Lajos Középiskola, az orosz és magyar párhuzamos osztályokkal működő 10. Számú, illetve az ukrán és magyar tannyelvű osztályokkal rendelkező 3. Számú Középiskola, valamint két magyar tannyelvű általános iskola nyújt anyanyelvű vagy részben anyanyelvű képzést. 1994-ben pedig megindult az oktatás a magyar tannyelvű főiskolán.
– Mivel 1996-ig az Ukrán Oktatási és Tudományos Minisztérium nem akkreditálta a tanintézetet, két évig a Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola kihelyezett tagozataként működtünk, 1996-ban azonban – Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola néven – önálló felsőoktatási intézménnyé váltunk, de ukrán állami támogatásban nem részesülünk, főleg az anyaország támogatásával tudunk működni – tájékoztat dr. Orosz Ildikó, a főiskola és a KMPSZ elnöke. – Eleinte a Beregszászi Ruhaipari Szakközépiskolában, majd a Beregszászi Református Gyülekezet egyik visszakapott épületében tartottuk meg a foglalkozásokat. 2002-ben a az akkori önkormányzat átadta nekünk az egykori városi törvényszék épületét, s bár két év múlva az új összehívású városi tanács megpróbálta elvenni tőlünk az építményt, sikerült megtartanunk azt. 2003-ban felvettük a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola nevet, s magyarországi támogatóink segítségével 2010-re befejeztük a belső felújítást.
2002-ben megvásárolták és felújították a Barátság Szállodát, melyben kialakították a Kölcsey Ferenc Szakkollégiumot. Az intézményben több kutatóműhely működik, számos tudományos konferenciának és képzőművészeti kiállításnak ad otthont, így valódi szellemi központtá vált.
Az anyanyelvű kultúra terjesztői
– A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház (eredetileg Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház) 1993-ban alakult meg, társulatának főrendezője a Kossuth-díjas Vidnyánszky Attila – tájékoztat Balázsi József, a színház igazgatója. – 1994-ben megkaptuk jelenlegi otthonunk épületét, ennek romos állaga miatt viszont kezdetben a városi művelődési házban, majd a Beregszászi Ruhagyár Rt. egyik helyiségében léptünk fel. 2001-ben felújították a 60 főt befogadó kistermünket, három év elteltével pedig a 150 férőhelyes nagytermet, 2004 óta azonban nem kaptunk további összegeket a még rekonstrukcióra szoruló épületrészek felújítására, így magunk alakítottunk ki egy ideiglenes öltözőt. 2005-ben viszont bevezették a fűtést.
Évente átlag száz előadáson lépnek a nézők elé, s szinte minden esztendőben Kárpátalján turnéznak, terjesztve az anyanyelvű kultúrát. A magyar kultúra napja alkalmából ünnepi előadásokkal lépnek a közönség elé beregszászi otthonukban, illetve az Ungvári Megyei Zenei Drámai Színházban. Többször is megannyi díjjal tértek haza belföldi és külföldi vendégszerepléseikről. Nagyrészt klasszikus színműveket mutatnak be, de kortárs szerzők darabjait is előadják, s szinte mindig telt ház előtt játszanak.
Családközösség, karitatív munka, templombúcsú
A Beregszászi Szentkereszt Plébánián 2011 augusztusától Michels Antal atya teljesít szolgálatot. Az egyházközségnek mintegy 3000 tagja van. Ingatlanjaik közül már visszakapták az egykori zárdát, a plébánia nagy részét, az egyházi iskolát, valamint a kántorlakást (a két utóbbi épületet azonban még nem sikerült felújítaniuk). A régi plébánia ad otthont a Karitász-csoportnak, mely ruhaneművel és élelmiszerekkel támogatja a rászorulókat. Együttműködnek a Magyar Máltai Szeretetszolgálat beregszászi szervezetével, mely naponta meleg ebédet biztosít az egyedülálló idős emberek számára. Az új plébániát a volt zárdában alakították ki, ahol gyülekezeti terem, valamint két hittanterem található. Ezekben, valamint a város magyar tannyelvű iskoláiban – Michels Antal atyával együtt – tíz hitoktató foglalkozik a gyermekekkel. Létrehozták a Mécs családközösséget, s mind a családok, mind a gyermekek számára nyári táborokat szerveznek. Hetente megjelentetik a Beregszászi Harangszót, a plébánia hírlevelét. S mivel templomukat a Szent Kereszt felmagasztalása tiszteletére szentelték fel, évente, szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalása ünnepén templombúcsút tartanak.
Missziók, énekkarok, szakkollégium
Mintegy ötezer református él a város területén. Taracközi Ferenc vezető lelkipásztor mellett Dancs Róbert beosztott lelkész, Taracközi Marianna hitoktatásért és gyermekmunkáért felelős beosztott lelkész, Maksai Attila főiskolai és ifjúsági lelkész, valamint Kincses Margaret kórházi lelkész szolgál a gyülekezetben.
– A visszakapott parókia emeletén lelkészlakásokat alakítottunk ki, a földszinten pedig iratmisszió működik, mely egyházi irodalmat terjeszt Kárpátalja-szerte – tájékoztat Taracközi Ferenc tiszteletes. – Egy másik, átmenetileg a főiskola rendelkezésére bocsátott épületünkben pedig két éve megalapítottuk a Kálvin János Református Szakkollégiumot.
– Emellett itt alakítottuk ki a gyülekezeti termet, ám a hittanórákat a városi iskolákban tartja meg a főállású, valamint a két részmunkaidős hitoktatónk – veszi át a szót Dancs Róbert tiszteletes. – Kórházmissziónk vezetője koordinálja a betegek körében folytatott munkát, s önkénteseink ebédet visznek a diakóniai osztálytól a nagyon szegény betegeknek, emellett gyógyászati segédeszközökkel is támogatják őket. Főállású diakónusunk – megannyi önkéntes munkatársával együtt – a Dorcas Segélyszervezettől kapott élelmiszerekkel és a rezsiköltségek fedezésére, illetve gyógyszervásárlásra szánt pénzeszközökkel segít az egyedülálló idős embereken. A Kálvin Nyomdánk egyházi kiadványokat jelentet meg. A vegyes kamarakórusunk és a férfiakból álló dalárdánk énekek előadásával szolgál a vasárnapi és az ünnepi istentiszteleteken. Ifjúsági ének- és zenei együttesünk mellett pedig tavaly megalakult a gyermekénekkarunk.
"Új kegytárgyakat és egyházi könyveket kellett vásárolnunk"
– Beregszászban 1990-ben alakult újjá a görög katolikus egyházközség, mely jelenleg több mint 2000 egyháztagot számlál – közli Margitics Volodimir parochus, aki fiával, Jaroszlávval végzi az egyházi szolgálatokat. – A templomunk 1992-ben került vissza a tulajdonunkba, de egyetlen kegytárgyat, illetve egyházi könyvet sem kaptunk vissza, nekünk kellett újakat vásárolnunk, az utóbbiakat Nyíregyházáról, illetve Lembergből, lévén, hogy egyaránt vannak magyar és ukrán anyanyelvű híveink. Vasárnap a reggeli és a délelőtti szent liturgiát felváltva vezetjük magyar, illetve ószláv nyelven, a délutánit pedig ukránul tartjuk meg. 1994-ben a városi tanács visszaadta az egykori paplakot és a volt egyházi iskolát, de 2001-ben mindkét épületet visszavették. Az alsó osztályos gyermekek hittanóráit az 5. Számú Általános Iskolában, míg a felsőbb korosztályosokét a templomban tartjuk magyar, illetve ukrán nyelven. A fekvőbetegeket, valamint a nagyon elesett híveket élelmiszerekkel támogatjuk, emellett segítséget nyújtunk a fekvőbetegek gyógykezeléséhez.