A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség közötti ellentét történetét és mibenlétét boncolgatja a Zerkalo Nyegyelji kijevi hetilap internetes változatában a fenti címen minap megjelent terjedelmes elemzés. A szerző, a kárpátaljai Volodimir Martin meglehetősen elfogult az UMDSZ javára és a KMKSZ kárára – például egy szóval sem említi a KMKSZ-től 2002-ben elcsalt parlamenti választási győzelmet –, s a cikkben igen sok a ténybeli pontatlanság. Tekintve azonban, hogy az országos ukrán sajtóban úttörő vállalkozásról van szó, amely mégiscsak szemlélteti, milyen képet alakít ki rólunk ukrán polgártársaink szemében a média, olvasóink figyelmére érdemesnek tartottuk az írást.
A két kárpátaljai magyar szervezet immár hagyományosan külön ünnepelte két héttel ezelőtt Magyarország nemzeti ünnepét, az 1848–49-es felszabadító forradalom évfordulóját. Sőt mi több, konfliktus alakult ki közöttük az ünnepségek helyszíne miatt. A felek egyike a megállapodás ellenére megtagadta, hogy konkurensei rendelkezésére bocsássa Beregszász központi terét, magának foglalva le ezt a helyszínt. Végül a szervezetek megtalálták a kiutat a helyzetből, úgy határozva, hogy eltérő időben méltatják itt az ünnepet.
Ez a félreértés csupán a legutóbbi illusztrációja annak, hogy a Kárpátalja más etnikai kisebbségeihez mérten összetartó magyarság két szervezete között nem volt, s nem is várható békesség.
"Forró" viszonyok
A két magyar szövetség Kárpátalján még Ukrajna függetlenségének hajnalán, az SZSZKSZ széthullásával született. 1989-ben hozták létre a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget (KMKSZ), két évvel később pedig az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséget (UMDSZ). Eleinte a szövetségeknek eltérő funkciói voltak: a KMKSZ csak a kárpátaljai magyarokat képviselte, az UMDSZ pedig Ukrajna valamennyi magyar szervezetét, többek között a lembergit és a kijevit. Azonban gyakorlatilag azonnal feszültség támadt közöttük, idővel pedig nyíltan ellenségessé vált a viszonyuk. Ma a szervezeteket két "esküdt barát" vezeti, a KMKSZ-t a 44 éves Kovács Miklós, az UMDSZ-t a 40 éves Gajdos István. A maga idején mindegyikük képviselte az ukrajnai magyarság érdekeit a Legfelsőbb Tanácsban. Kovács Miklós 1998-ban győzött Kárpátalja úgynevezett magyar egyéni körzetében (amely döntően magyar nyelvű járásokat foglalt magában), a nemzeti kisebbségek kérdéseivel foglalkozó bizottságban dolgozott, s a Szolidarnoszty párt frakciójának tagja lett, bár párton kívüli volt. Gajdos István 2002-ben került a Legfelsőbb Tanácsba ugyanabból az egyéni körzetből, s ugyanabban a bizottságban dolgozott. Az SZDPU(o) tagjaként pártja frakciójához tartozott, azonban a narancsos forradalmat követően átült az SZPU frakciójába. A következő "arányos" választásokkor az országos ukrajnai pártok egyike sem ajánlott helyet a magyarok képviselőinek a maga listáján (nyilván úgy vélve, hogy a 150 ezer ukrajnai magyar ukrajnai viszonylatban nem túl sok), ezért azok a megyén belüli pártmunkára összpontosítottak. Itt a magyar tényezőnek mindig szerepe volt. A tapasztalat azt mutatja, hogy a hivatalos hatalomnak könnyebb megegyeznie Gajdos István UMDSZ-ével, amelynek képviselői sokkal gyakrabban vannak képviseltetve a hatalmi struktúrákban. Kovács Miklós KMKSZ-e időről időre szintén integrálódik a hatalomba (például képviselője az előző összehívás idején a megyei tanács elnökének helyettese volt), mindazonáltal ez a tény egyáltalán nem akadályozza meg a szervezet vezetőjét abban, hogy igen meredek bejelentéseket tegyen, amelyeket az ukrán hazafias szervezetek sovinisztáknak és ukránelleneseknek érzékelnek.
2005-ben a választási jogszabályok változása miatt, melyek értelmében képviselőjelölteket csak politikai pártok állíthattak, mindkét magyar kulturális-nemzeti szövetség bázisán hasonló elnevezésű pártot hoztak létre. Ma a KMKSZ 40 ezer tagot deklarál, az UMDSZ pedig több mint 20 ezret. Mint ismeretes, egy politikai erő valódi ereje a választásokon mérettetik meg. A 2010. évi helyhatósági választások eredményei alapján az UMDSZ 533 képviselővel rendelkezik a falusi, községi, járási, városi és megyei tanácsokban, valamint 41 falusi, községi és városi tanácselnökkel. Gajdos István már másodszor lett Beregszász polgármestere (a Beregszászi járás az egyetlen Kárpátalján, ahol a magyar lakosság többséget alkot). A KMKSZ-ben a ZN.UA kérésére nem közölték képviselőik számát a különböző tanácsokban, megjegyezve, hogy gyakorlatilag nem foglalkoztak jelöltállítással a falusi és községi tanácsokba. Azonban az UMDSZ adatai szerint azok sokkal kevesebben vannak – 236 képviselő és 9 elnök.
Ugyanakkor az arányos megyei tanácsi választások más tendenciát jeleztek. A KMKSZ 20,5 ezer szavazatot kapott, avagy a szavazatok 3,8 százalékát, és három képviselőt juttatott be. Az UMDSZ 15,5 ezer szavazatot kapott (néhány száz szavazattal kevesebbet szerezve a háromszázalékos küszöb eléréséhez szükségesnél), viszont négy képviselőt juttatott be a megyei tanácsba az egyéni körzetekből. Ezek a nem egyértelmű eredmények mindkét szervezetet feljogosítják arra, hogy azt állítsák, éppen az ő támogatottságuk nagyobb a magyar közösségben.
A magyarok választási összsúlya nyomós érv lehetett megyei viszonylatban, azonban a falusi tanácsok (ahol a párthovatartozásnak nincs jelentősége) és a megyei tanács (ahol egyáltalán nincs ellenzék) kivételével a két magyar párt sehol sem fog össze. A Beregszászi Járási és Városi Tanácsokban az UMDSZ a többséghez tartozik a régiósokkal vagy a régiósokkal és a JeC-esekkel, a KMKSZ pedig ellenzékben van.
A hivatalos kedvenc státusa
A két magyar szervezet történetében az a legcsodálatosabb, hogy közeledésüket nem segíti elő a hivatalos Magyarország, amely a budapesti politikai helyzet függvényében hol az egyik, hol a másik felet favorizálja. A jelenlegi hatalompárt, a Fidesz hagyományosan a KMKSZ-t támogatja, Orbán Viktor magyar miniszterelnök még nyilvánosan barátjának is nevezte Kovács Miklóst. 2001-ben a magyar kormány bevezette a határon túli magyar intézményét, amelynek igazolványa Magyarországon bizonyos kedvezményekre jogosít. Akkor a Fidesz volt hatalmon, ezért csak a KMKSZ kapta meg a jogot a határon túli magyar státusának megszerzéséhez szükséges dokumentumok begyűjtésére. 2003-ban a szocialisták kerültek hatalomra, miután ez a jog átszállt az UMDSZ-re. 2010-ben ismét a Fidesz győzött, s ennek megfelelően elvették az UMDSZ-től a dokumentumok begyűjtésének jogát, s átadták a főkonzulátusoknak. Némileg más a helyzet a magyar szervezetek garancialeveleivel, amelyek lehetővé teszik a schengeni vízum egyszerűsített eljárás szerinti megszerzését. Magyarország 2008-ban, a szocialisták kormányzása idején döntött erről, akik az UMDSZ-t és a KMKSZ-t egyaránt felhatalmazták a levelek kiadására. Azonban 2010 óta, a Fidesz győzelmét követően a szóban forgó jogot megvonták az UMDSZ-től.
A ZN.UA megpróbálta kideríteni a hivatalos Magyarországnak a kárpátaljai magyar szervezetekhez való nem egyforma viszonyulásának okait Magyarország Ungvári Főkonzulátusán. De ott azt válaszolták, hogy nem az ő kompetenciájuk ilyen magyarázatokat adni. Nemrég a helyi sajtóban kifejtette álláspontját e tárgyban Tóth István, Magyarország beregszászi főkonzulja. Elmondása szerint arról van szó, hogy az alap, amely az UMDSZ-t finanszírozta, nem tudott teljesen elszámolni az elköltött pénzeszközökkel. Gajdos István, az UMDSZ elnöke nyilatkozatában kategorikusan cáfolta ezeket a szemrehányásokat, elmagyarázva, hogy valamennyi pénzügyi beszámoló dokumentumokkal van alátámasztva, a magyar kormány viselkedésének valódi motivációja pedig politikai.
A ZN.UA azzal a kéréssel fordult a két kárpátaljai magyar szervezet képviselőihez, hogy magyarázzák meg, mi az oka az ellentéteknek, s a hivatalos Magyarország eltérő viszonyulásának hozzájuk.
Gajdos István, az UMDSZ elnöke:
– Több oka is van. Először is, mi nem keresünk ellenségeket sem Ukrajnában, sem annak határain túl, sem a magyar közösségben. Szövetségeseket keresünk, hogy megoldjuk az ukrajnai magyarok halaszthatatlan kérdéseit. Kísérleteket kezdeményezünk, a két magyar szervezet közötti együttműködés kialakítására, miközben ellenfeleink a megosztást támogatják – nem ismerik el ezt, de valójában ez a helyzet. Ezenkívül, mi nem élünk vissza a nemzeti témával, fellépünk az ellen, hogy mesterséges falakat emeljenek a magyar közösség köré, amelyek elválasztanák a magyarokat a többi kárpátaljaitól, mert tudatában vagyunk annak, hogy ezer éven keresztül éltünk együtt más nemzetiségekkel, és így akarunk élni továbbra is. A KMKSZ az ellenkezőjét teszi – ez az ő vonaluk, ideológiájuk. Vezetésük néha olyan bejelentéseket tesz, amelyek egyszerűen mindenkit sokkolnak. Ellenfeleink valamiért fő magyaroknak tekintik magukat, minket pedig másodrangúaknak. És, sajnos, ebben támogatja őket a magyar kormány. Eredetileg mindkét magyar szervezet fel volt hatalmazva a vízum megszerzéséhez szükséges garancialevél kiadására. A rendszer kitűnően működött két évig az egész magyar közösség javára, de 2010-ben a Fidesz győzelmét követően elvették tőlünk ezt a jogot. Ráadásul a helyhatósági választások előtt, 2010 októberében tették ezt, hogy befolyásolják az eredményét, és demonstrálják, hogy Kárpátalján csak a KMKSZ dönti el, ki keresheti fel történelmi hazáját felesleges huzavona nélkül. Az előző, szocialista vezetés toleránsan viszonyult mind az UMDSZ-hez, mind a KMKSZ-hez, és ez a körülbelül egyforma támogatásban nyilvánult meg. Lehet, hogy nekünk öt százalékkal több volt. Most a Magyarország által a kárpátaljai magyaroknak folyósított segély 100 százalékából 97 százalékot a KMKSZ kap, és mi csak hármat. Semmilyen magyarázattal nem szolgáltak nekünk erre az egyenlőtlenségre. A magyar hatalom az UMDSZ valamiféle ellenőrzésére hivatkozik, azonban annak eredményei titkosítva vannak és senki előtt nem ismertek. Minden pénzeszköz vonatkozásában teljesen elszámoltunk dokumentálisan. A nem egyforma bánásmód valódi oka politikai: a hivatalos magyarországi hatalom megpróbálja megsemmisíteni favoritja konkurensét. És ez nyugtalanít a leginkább, mert a magyar közösség nagyobbik részét nyilvánvalóan diszkriminálja, jó és rossz magyarokra osztja azt. A Fidesz párt, amely az egység jelszavaival indult a választásokon, valójában megosztja a magyarokat – Magyarországon belül és annak határain túl egyaránt.
Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke:
– A KMKSZ és az UMDSZ igen különbözőek, nagy hiba vetélkedő, de egynemű szervezeteknek felfogni őket. Az UMDSZ a hatalom magyar ajkú része. Igaz, néha előfordulnak nem egyértelmű helyzetek, amikor nem teljesen világos, hogy ki a valódi gazda Kárpátalján (mint például most). De minden más esetben ők egyszerűen a helyi maffia aktuális főnökének magyar ajkú katonái. Az együttműködés köztünk nem lehetséges, mivel a hatalom ellenségesen viszonyul a magyar közösséghez, az e hatalomba integrált magyar lakosságnak egy bizonyos része pedig a janicsárok szerepét játssza. Az ukrán hatalom ellenségessége különböző szférákban nyilvánul meg, a legfájóbb ezek közül az oktatási szféra. A magyar anyanyelvű végzősöknek nincsenek egyenlő lehetőségeik a felsőoktatási intézményekbe való felvételizéshez, mert bár a teszteket most már lefordítják magyar nyelvre, a magyaroknak nincs esélyük letenni a vizsgát ukrán nyelvből és irodalomból azonos szinten az ukrán iskolák végzőseivel (akik egészen más program szerint tanulják ezeket a tárgyakat). Következzék még egy ilyen tény: a magyar nyelvet hivatalosként még a Beregszászi járásban is lehetetlen használni, miután a járási közigazgatási hivatalok elnökeinek egyike sem magyar, és nem beszél magyarul. Elméletileg a magyarok jelenlétének a hatalmi szervekben arányosnak kellene lennie számukkal a megyében, ami 12 százalék. Ezt az arányt nem tartják be, az erőszakszervezetekben és a bíróságokon pedig végképp elborzasztóak a számok. Az ukrán hatalom nyilvánvalóan nagy erőket mozgósít annak érdekében, hogy ne adjon teljes értékű politikai képviseletet a magyaroknak. Ezenkívül célzott intézkedések történnek a KMKSZ befolyásának csökkentésére. Igaz, ebben az esetben a motiváció nem nacionalista: arról van szó, hogy a hatalom nem viseli el az ellenőrizhetetlen erőket. Ami pedig a magyar kormány viszonyát illeti, az most ugyanolyan, mint amilyen a szocialisták kormányzásának első évében, 2003-ban volt, amikor egyetlen szervezetet részesítettek előnyben. Most többet támogatnak bennünket, de ennek van alapja. A KMKSZ 2006-ban és 2010-ben is több szavazatot kapott pártlistán a megyei tanácsi választásokon. Ezenkívül professzionálisabb, civilizáltabb politikusoknak lehet tekinteni bennünket. Ez pedig jelentős tényező...
Idén a KMKSZ és az UMDSZ közötti ellentét kárára lehet a magyar közösségnek. Míg korábban valamennyi egyéni körzetes választás alkalmával (1994-ben, 1998-ban és 2002-ben) – még az elkeseredett ellenségeskedés ellenére is – a "magyar" körzetben mindig a magyar jelöltek valamelyike győzött, addig most más a helyzet. A hatalom érdekében a választókörzetek határait úgy határozhatják meg, hogy a magyar ajkú választók kisebbségbe kerülnek (a "magyar" körzet iránt máris érdeklődik a kormányzó helyettese és Viktor Baloga egyik testvére a JeC képviseletében). Egyetlen jelölt állítása jelentősen növelné a kárpátaljai magyarok esélyét arra, hogy a Legfelsőbb Tanácsba juttassák képviselőjüket. Azonban jelenlegi viszonyuk ezt gyakorlatilag lehetetlenné teszi, amivel feltétlenül élni fog a hatalom jelöltje.