164 éve annak, hogy a világirodalom egyik legnagyobb költője, Petőfi Sándor rövid életének egyik legboldogabb időszakában, útban menyasszonyához Erdődre – mielőtt a Tiszán átkelt volna – Badalóban pihent meg egy kis időre. Erre, a helyiek számára nevezetes dátumra az a Petőfi-emléktábla is emlékezteti az itt lakókat és ide ellátogatókat, amely 1938 óta ékesíti az ősi református templom külső falát.
Ezek ismeretében természetes, hogy a Tisza-parti település lakói számára január elseje nemcsak az új esztendő beköszöntét, de a lánglelkű szabadságharcos és költő születésének emléknapját is jelenti egyben, amiről minden évben igyekeznek méltóképpen megemlékezni.
Az ünnepi istentisztelet keretében megtartott megemlékezésen Sápi Zsolt helyi református lelkipásztor a Máté 1. 1–17 versei alapján hirdette az igét.
Az igehirdetés után Balogh Zoltán, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke köszöntötte a gyülekezetet, majd átadta a szót dr. Nagy Ignácnak, a beregszászi magyar konzulátus konzuljának, aki elsőként Tóth István főkonzul úr újévi jókívánságait tolmácsolta a helyiek felé. A szónok beszédében röviden kitért Petőfi munkásságára, kiemelve korának egyedülálló költészeti, forradalmi és egyéb szerepvállalását. "Legyenek büszkék arra, hogy Badalóban egy ilyen jeles Petőfi-emlékhely van, amelyet, Istennek hála, méltóképpen ápolnak a mai utódok is" – zárta mondandóját.
Ezt követően Bocskor László, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének alelnöke osztotta meg gondolatait az ünnepi gyülekezettel. "A magyar nyelvnek, magyar népnek nem költői, hanem költőóriásai vannak, akik közül világszerte Petőfi Sándor a legismertebb – mondotta. – A világ összes versei közül Petőfi Nemzeti dal című versét fordították le a legtöbb nyelvre." Bocskor László idézett Petőfi tájleíró költészetének gyöngyszeméből, a Tisza című verséből – Látni távol kis falucska tornyát –, ami bizony egykoron a badalói templomtornyot sejttette.
A szónok ugyanakkor feltette a költői kérdést, mit írna Petőfi, ha ma járna erre? Ha azt látná, hogy itt, a felnégyelt haza északkeleti szegletében a maradék magyarság egy része nehéz anyagi helyzetére hivatkozva válik hűtlenné anyanyelvéhez, iskolájához, templomához... "A mi népünket mindig a hite tartotta meg, bízzunk Istenben, mert csak a hitünk tarthat meg ezután is" – zárta mondandóját.
Ezt követően Szoboszlai Zoltán, a Beregszászi Magyar Gimnázium diákja elszavalta Petőfi: Európa csendes, újra csendes ... című költeményét, majd Sárközi Gyula, a falu krónikása mondta el Petőfiről szóló írását.
A Himnusz eléneklését követően Sápi Zsolt lelkipásztor köszönte meg a nemzeti öntudatunkban és identitásunkban is megerősítő megemlékezés résztvevőinek a közreműködést, majd az ünnepi istentisztelet a Petőfi-emléktábla megkoszorúzásával ért véget.
Az eseményt megtisztelte jelenlétével Horkay Sámuel, a Beregszászi Városi Tanács KMKSZ-frakciójának képviselője, Rácz János, a KMKSZ Tiszacsomai Alapszervezetének elnöke és Gácsi Zoltán, a KMKSZ Beregszászi Városi Alapszervezetének választmányi tagja.