Átkelve a felújításra szoruló tiszaújlaki közúti Tisza-hídon, magunk mögött hagyva a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájában, a tiszabecsi ütközetben hősiesen harcoló kurucok előtt tisztelgő turulmadaras emlékművet, majd elhaladva az utat kétfelől szegélyező diófák pompás sorfala között, elérjük a Tiszabökényt és a vele teljesen egybeépült Tiszafarkasfalvát a nagy folyam áradásaitól védő, a közelmúltban épült kereszttöltést. Ez a Tisza gátját kapcsolja össze a községektől délre csordogáló, ám árvizek alkalmával megduzzadó Batár folyó töltésével, míg Tiszabökénytől nyugatra poldert alakítottak ki, hogy áradások idején itt terüljön szét a védművön átcsapó nagy folyam hömpölygő víztömege.
Rákóczi fája
A helyi monda szerint a Tiszabökényből Tiszaújlak felé futó út mentén állt egykor Rákóczi fája. A legenda úgy tartja, hogy a tiszabecsi diadal után (mely – nevével ellentétben – Tiszaújlak határában zajlott le) a Nagyságos Fejedelem nagy lakomát csapott kurucaival, melynek végén Rákóczi a földbe szúrta szalonnasütő nyársát, mely hosszú évek során hatalmas nyárfává növekedett. A Rákóczi-szabadságharc idején viszont már mindkét falu mögött félezer éves múlt állt.
Tiszabökényről és Tiszafarkasfalváról első ízben II. András királyunk 1230-ban kelt oklevelében olvashatunk, melyben az uralkodó Farkas nevű szerviensének (vitézének) adományozta az utóbbi által megalapított s róla elnevezett község területét, s ugyancsak ekkor népesült be a Farkassal közeli rokonságban álló Bökényi család helysége, Tiszabökény is. Ez a két falu lett azután az ugocsai kisnemesi vidék két legelső települése. Az utóbb említett község nevéről két magyarázat is született: az egyik szerint a Bökény helynév az "impotens" jelentésű ótörök bükin kifejezésből ered, a másik, talán valószínűbb feltevés szerint viszont az ugyancsak ótörök eredetű, "erdő", "sűrűség" jelentésű bököny közszóra visszavezethető régi magyar Bököny személynévből származik.
Tiszabökényben már az 1241–1242-es nagy tatárjárás előtt felépült az eredeti stílusjegyeit nagyrészt megőrző, román kori templom, mely a reformáció idején protestánssá vált. Északi falán Újhelyi József helybeli nemes síremléke látható. 1703-ban ebben a községben 27-en, Tiszafarkasfalván pedig tízen álltak be a Pro Libertaté-s zászlók alá. Az ő emléküket is őrzi a tiszabökényi Rákóczi-szobor. S ugyanebben a községben látta meg a napvilágot Fóris István, az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc honvédhadnagya, akit szülőfaluja temetőjében helyeztek örök nyugalomra. Ám a háborúknál is több áldozatot követelt a XIX. század nagy kolerajárványa, mely a lakosság felét elpusztította. Tiszafarkasfalván 1890-ben került tető alá a Fogarassy földbirtokos család klasszicista stílusú kastélya, melyben jelenleg helytörténeti múzeum működik állandó néprajzi kiállítással, mely bemutatja a tiszaháti parasztság hajdani életét. Mellette épült fel Kárpátalja egyetlen magyar skanzene. Ez egy tanítólakást is magába foglaló régi falusi iskolából, egy nagygazda házából, valamint egy zsellérlakásból áll. Az épületegyüttestől nem messze egykor vízimalom is állt a Batáron, ám ez az építmény mára, sajnos, megsemmisült.
A két községet 1971-ben egyesítették, s jelenleg – Tiszapéterfalvával, Tivadarfalvával és Forgolánnyal együtt – a Tiszapéterfalvi Községi Tanács irányítása alá tartoznak. A tiszabökényi és a tiszafarkasfalvi KMKSZ-tagokat – a tivadarfalviakhoz hasonlóan – a tiszapéterfalvi KMKSZ-alapszervezet tömöríti. Tiszabökényt jelenleg 2600-an, Tiszafarkasfalvát viszont mindössze hatszázan lakják, az utóbbi községben iskola sem működik, a helybeli diákok a Tiszabökényi Általános Iskolában tanulnak, ha pedig érettségi bizonyítványt akarnak szerezni, a Tiszapéterfalvi Kölcsey Ferenc Középiskolában folytatják tanulmányaikat.
Két falu – egy gyülekezet
A tiszabökényi és a tiszafarkasfalvi reformátusok mindig is közös egyházközséget alkottak, mely jelenleg 595 lélekből áll, s a tiszabökényi református templomban gyűlnek egybe az istentiszteletek alkalmából – mutatja be a gyülekezetet az itt is szolgáló Hunyadi Attila tiszapéterfalvi református lelkész. – 2009-ben 11 újszülöttel gyarapodott a hitközség, miközben 8 haláleset történt, a múlt évben pedig hat gyermeket kereszteltem, s öt egyháztagot temettem el. Az 1998-as árvíz idején fél méter magasan állt a víz a templomban, így az ár levonulása után helyre kellett állítani a padokat, s kívül-belül új vakolat került az elnyirkosodott régi helyébe. A 2001-es áradás után pedig a besodort hordalékot távolítottuk el a szentegyház belsejéből. A munkálatokat az Erdélyi Református Egyházkerület, valamint a Kárpátaljai Református Egyházkerület támogatta (az utóbbi az egész falu újjáépítéséből kivette a részét), s természetesen a gyülekezet is hozzájárult a munka elvégzéséhez. 2010-re felépítettük az új haranglábat, melyben helyet kapott az Újhelyi József és Pongrácz Terézia egykori helybeli földbirtokosok által 1795-ben öntetett nagy-, valamint az egyházközség által ugyanabban az esztendőben elkészíttetett kisharang. Az idén pedig a templomot is felújítottuk.
A régi paplakot az állam privatizálta, magánlakás lett, így 1999-ben az egyházközség belevágott egy új parókia felépítésébe, a munka háromnegyedét már elvégeztük (egyebek mellett előttünk van még a fűtési rendszer kiépítése), s nyaranta az elkészült épületrészben bonyolítjuk le a gyermekhetet. A hittanórákat viszont a Tiszabökényi Általános Iskolában tartja meg a Tivadarfalváról átjáró Páva Ildikó vallástanár, aki jelenleg 130 gyermekkel foglalkozik.
A diakóniai munka jegyében a karácsonyi időszakban részben az egyházkerületünk diakóniai osztályától kapott, részben önerőből megvásárolt élelmiszerekkel támogatjuk a gyülekezet életében aktív szerepet játszó idős híveket, a hittanórákat látogató gyermekeket pedig az édességek mellett tanszerekkel is megajándékozzuk. Évente kétszer pénzadománnyal támogatjuk a Tiszapéterfalvi Református Líceumot, ősszel pedig önkéntes alapon, amelyik gazda akarja, a kertjében megtermelt élelmiszerek egy részét elszállítja a tanintézetbe. Míg az építkezések tartottak, nem tudtunk kirándulásokat szervezni az egyháztagok számára, de a közeljövőben szeretnénk felkeresni Rahót, s meglátogatni az ottani református egyházközséget.
A fatemplom és a kápolna
Tiszabökényben és Tiszafarkasfalván külön görög katolikus egyházközség működik, az előbbinek 500, az utóbbinak 350 tagja van – tájékoztat a Tiszafarkasfalván is szolgáló Pősze Roland tiszabökényi parochus. – A nagyobbik gyülekezetben évente átlag 5-7 gyermeket keresztelek és 8-10 egyháztagot temetek el, a kisebbikben 4-6 keresztelésre, illetve 7-8 temetésre kerül sor. Tiszabökényben a 200 éves ikonosztázionnal ékes, nagyon értékes, XVIII. századi fatemplomban tartom meg a szent liturgiát. Az Isten házát a 2000-es évek derekáig közösen használtuk a pravoszlávokkal, míg csak fel nem épült az utóbb említett felekezet temploma. A 2001-es árvíz idején 1-1,5 méter magasan állt a víz a szentegyházunkban, s önerőből javítottuk meg az átnedvesedett falrészeket. Tiszafarkasfalván pedig 1998-ban került az egyházközség birtokába a Fogarassy-család egykori kápolnája (ez a kastély mellett áll, s a XIX. században épült), melyet öt éve kibővítettünk, mert túl szűknek bizonyult. A szentélyt már kifesttettük Csirpák Viktória és Veres Gyula Alpár magyarországi festőművészekkel, s tervezzük a hajó kifestését, valamint az ikonosztázion elkészíttetését.
Korábban csak Tiszabökényben volt parókia, melyet a szovjethatalom államosított, s óvodát alakított ki benne. A görög katolikus egyház újjáalakulása után viszont az egyházközség a helybeli KMKSZ-alapszervezet segítségével visszaszerezte, majd 2004-re átalakítottunk és felújítottunk azt. A szovjet érában kolhozi raktárként használt kápolnát pedig a következő két esztendő során állítottuk helyre. A munkálatokat nagyobbrészt a Szülőföld Alap támogatta, a helybeli hívek pedig az adakozás mellett jobbára önkéntes munkával járultak hozzá a javításokhoz. A hittanórákat a feleségem, Mária tartja a helybeli általános iskolában, jelenleg 60-70 gyermek számára. Részt veszünk a Beregszászi Görög Katolikus Esperesi Kerület szavalóversenyein, hittanversenyein, a ministránstalálkozókon, valamint az esperesi kerület által rendezett labdarúgótornákon. A mi fiataljaink nyerték meg az első tornát, a szavalóversenyeken többször is mi szereztük meg az első helyet, a hittanversenyeken viszont még "csak" második helyezéseket sikerült elérnünk. Megalapítottuk a tiszabökényi, a tiszafarkasfalvi és a tiszapéterfalvi görög katolikus egyházközségek újságját, a fiatalok által szerkesztett Görög levelet, melynek első száma ez év november 8-án látott napvilágot, s terveink szerint havonta megjelentetjük. Tavaly első ízben nagyméretű, két méter magas betlehemet állítottunk fel az adventi időszakban a tiszabökényi templom előtt, melyet ezentúl minden évben el szeretnénk készíteni. S nincs olyan esztendő, amikor ne szerveznénk honismereti kirándulást a hívek számára, az idén például elutaztunk Husztra és Sajánra.
A mezőgazdaságtól a kovácsoltvas kapu készítéséig
A lakosság 75 százaléka a mezőgazdaságból, illetve a Tiszabökényben működő zöldségfeldolgozó konzervgyárban végzett munkából tartja fenn magát. Az említett üzemben a március–április folyamán kezdődő és késő őszig tartó feldolgozási idényben a két község 50-60 lakosa keresi meg a kenyerét – ismertet meg Turjanica Miklós tiszabökényi görög katolikus kurátor, a Tiszapéterfalvi Községi Tanács főkönyvelője a megélhetési helyzettel. – A kolhozt már a '90-es évek elején felosztották, de csak 75 áras parcellákat mértek ki a volt tagok között. 15-20 farmergazdaság is működik a falvakban, a farmerek többsége 3-5 hektárral rendelkezik, két-három társuk viszont több mint tíz hektáron gazdálkodik. A kistermelőkhöz hasonlóan a farmerek is inkább zöldségtermesztéssel foglalkoznak a szemesek és a burgonya mellett. Még mindig az uborka a "sláger", melyet a helybeli konzervgyár is átvesz, de paradicsomot, karalábét, s ha nem is olyan nagy mértékben, mint Zariccsán (Alsókaraszlón), de káposztát is termesztenek. Két éve pedig beindult a földieper-termesztés, ám mivel ez utóbbi gyümölcs értékesítésével gondok vannak (a felvásárlók nem jönnek ki mindig idejében a termések megvételére), inkább csak azok foglalkoznak ezzel a kultúrával, akik saját gépjárművel rendelkeznek, s el tudják juttatni az árut a piacokra. Akadnak, akik még Lembergbe, Tambovba is elfuvarozzák a szamócát, így egész éjjel úton vannak, hogy reggelre már a standon legyenek. A zöldséget, illetve a krumplit jobbára a királyházi és a huszti piacra viszik, Munkácsot csak a nagyobb tehergépkocsival rendelkező gazdák, farmerek választják úti célul.
Vannak, akik bikákat nevelnek eladásra, de a tenyésztők többsége már két hónapos korban eladja a borjakat, mert több pénzt kapnak értük, mint ha a felnevelésükkel küszködnének, s felnőtt korukban próbálnák értékesíteni a jószágot. A sertéstartó gazdák is jobban járnak, ha a 2-3 hetes malacokat bocsátják áruba, mint ha a hízókat adnák el.
A Tiszapéterfalvi Vimark Cipőfelsőrész-készítő Üzemben mintegy 40-50 helybeli lakos helyezkedett el, s kevesebb, mint feleennyien vállalnak munkát Nagyszőlősön. Akadnak, akik kovácsoltvas kapukat készítenek, nagyon kevesen dolgoznak viszont az építkezéseken, s ők is jobbára Magyarországon helyezkednek el.
Étterem, fodrászat, vendégfogadás
Tiszafarkasfalván működik a több profilú Gólyafészek fogadó, Gődi Pál és felesége, Angéla vállalkozása.
"2007-ben indítottuk be a vállalkozásunkat, s mivel az általunk megvásárolt régi, lakatlan falusi ház kéményein sok gólya fészkelt, ezért neveztük el ezt Gólyafészek fogadónak" – fejti ki Gődi Pál. – Van két ötszemélyes szobánk, a megnyitáskor több kárpátaljai vendégünk volt, de újabban inkább fele-fele részben Ukrajna belsejéből, illetve külföldről, többnyire Magyarországról, kisebb részében Romániából jönnek hozzánk turisták (ám az utóbbiak is 90 százalékban erdélyi magyarok), akik tőlünk kiindulva akarják maguknak "felfedezni" szűkebb pátriánkat, elsősorban a hegyvidéket. Általában négy-öt napra veszik ki a szobáinkat, de egyszer akadt egy salgótarjáni csoport, mely hét hétre "tanyát vert" nálunk. Bárcsak többen is lennének, akik ilyen hosszú időre megszállnának itt! De csak a nyári időszakban jönnek hozzánk turisták, ilyenkor télen nem.
Van egy szakácsunk és két felszolgálónk, akik magyar népviseletben szolgálják ki a vendégeket, a szakácsunk pedig igazi magyaros ételeket készít. Természetesen házi specialitásaink is vannak, nevezetesen a négyszemélyes csülöktál, valamint a Gólyafészek-tál, mely karajból, kolbászból, szalonnából és füstölt húsból van összeállítva. Különteremmel is rendelkezünk, melyet többnyire legénybúcsúkra, illetve születésnapokra vesznek bérbe, az udvarunkon sorakozó pavilonokban pedig lakodalmakat rendeznek, s általában havonta kétszer kerítenek sort valamilyen rendezvényre. Még Nagyszőlősről, sőt Beregszászból is érkeznek szórakozni akaró csoportok. A konferenciatermünkben pedig különböző szimpóziumoknak adunk helyet, a közeljövőben pedig Tiszapéterfalván rendezik majd meg a magyarországi, erdélyi, felvidéki és kárpátaljai magyar polgármesterek találkozóját, de mi fogjuk vendégül látni a résztvevőket az éttermünkben, ahol mostanában, sajnos, nagyon kevesen fordulnak meg.
Mindemellett szépségszalont is nyitottunk, ahol a feleségem és a lányom dolgozik. Más falvakból, illetve Nagyszőlősről is jönnek hozzánk kuncsaftok, sőt magyarországi turisták is megfordulnak nálunk.
Eddig elég jól megéltünk a vállalkozásunkból, ám újabban már többet kell fizetnünk az elhasznált földgázért, villanyért (csak a gázfogyasztásunk is havi 4000 hrivnyába kerül), ráadásul emelik az adókat is. Véleményem szerint meg akarják fojtani a kisvállalkozókat. Most még elég jó a forgalmunk, de nem tudjuk, mit hoz a jövő, így sajnos, megeshet, hogy be kell zárnunk a fogadót.