Először nem hittük el. Csak most volt, hogy a KMKSZ elnökeinek konferenciáján együtt voltunk. Jó hangulatban, vidáman. S most itt van a megváltoztathatatlan.
Aki ismerte, tudta, hogy tele van feszültséggel. Újra meg újra képes volt felháborodni a világ aljasságán, az emberek gerinctelenségén, de ennek ellenére mindig vissza tudott billenni a jóakaratú emberek pozitív lélekállapotába.
A sok rosszakaró ellenére kitartóan munkálkodott a magyarság érdekében. Tette a dolgát, szerényen, minden nagyképűség nélkül. Úgy gondolom, hogy sokan szerették, s a környezetéből sokan merítettek állhatatosságából.
A dicsérő szavaknál azonban bizonyosan igazabbul szólnak azok a kis életsugarak, amelyeken keresztül családjához, gyermekeihez, unokáihoz s hozzánk, a magyarok ügyéért együtt harcolókhoz kapcsolódott, s amelyek lelkünkben egy jó életérzés harmóniáját idézik.
Az emberek születnek és meghalnak. Egy szemvillanás alatt elvesztettünk egy igaz magyar embert, de próbatételekkel teli évtizedekre lehet szükség ahhoz, hogy egy újat nyerjünk. Mégis úgy hisszük, hogy lesz, aki folytatja a harcot, lesz, aki a kezedből kifordult zászlót újra felemelje.
Mi, akikkel együtt álltál a csatasorban, megtartunk jó emlékezetünkben. Isten veled.