Kárpátalján is megtalálták a módját az emberek, hogy 1956-ban kapcsolódjanak "ehhez a reménytelenül is szépséges vállalkozáshoz: azért mert ezt kívánta az igazság, ezt kívánta a becsület" – hangsúlyozta dr. Deutsch Tamás európai parlamenti képviselő a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) 1956-os központi megemlékezésén elmondott ünnepi beszédében vasárnap, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán.
1956 a magyar nép szabadságszeretetének szimbóluma – állapította meg köszöntőjében Bocskor László, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének elnöke. Mint hangsúlyozta, Mohács utáni történelmünk minden évszázadának megvolt a szabadságharca, s a 20. században 1956 volt az első, amely a szovjet elnyomás elleni megmozdulásként kivívta a Nyugat figyelmét, tiszteletét.
Bocskor László az ünnepi rendezvény vendégei között üdvözölhette a beregszászi főiskola Esztergom termében többek között Tóth Istvánt, a Magyar Köztársaság Beregszászi Konzulátusának főkonzulját, Ljubka Katalint, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságának osztályvezetőjét, Kovács Miklóst, a KMKSZ elnökét, dr. Brenzovics László alelnököt, valamint a szövetség középszintű szervezeteinek s számos alapszervezetének elnökeit, dr. Orosz Ildikót, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnökét, a történelmi egyházak megjelent képviselőit. Külön köszöntötte a házigazda a megjelent kárpátaljai ötvenhatosokat: Molnár Lászlót, Perduk Tibor Árpádot és Milován Sándort, akiket a régiónkban szerveződött ellenálló csoportok tagjaiként a szovjet bíróságok több éves börtönbüntetésre ítéltek 1956-os tevékenységük miatt.
A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem – idézte ünnepi beszédében Bibó István szavait Deutsch Tamás. Mint emlékeztetett, október 23-án egyetlen varázsütésre eltűnt a kommunista rendszer által gerjesztett félelem, s a rendszer napok, órák alatt kártyavárként omlott össze. Az emberek megérezték a szabadság ízét, s nem voltak hajlandók kevesebbel beérni, tette hozzá. "Ez a szabadság, a közös megszabadulás volt az az élmény, ami újra nemzetté tette a büszkeségétől megfosztott és darabokra szaggatott nemzetet. Mindenhol az utódállamokban, ahol csak magyarok éltek, fellobbantak a mécsesek: mindenhol beszélték, s ahol lehetett, támogatták is a forradalmat. ... Itt, Kárpátalján is nagyon sok minden történt, amiről odahaza nagyon keveset beszélünk. Itt is megtalálták a módját az emberek, hogy kapcsolódjanak ehhez a reménytelenül is szépséges vállalkozáshoz: azért, mert ezt kívánta az igazság, ezt kívánta a becsület. Soha el nem múló hálával és köszönettel tartozunk mindezért!" – fogalmazott Deutsch Tamás.
Napjainkról szólva Deutsch kiemelte: a válság, amellyel jelenleg Európa küzd, alapvetően morális jellegű, s abból fakad, hogy Európa nem tartotta szem előtt saját értékeit – kulturális önazonosságát és a kereszténységet, a munka értékét és a gazdaságban betöltött szerepét. "A legfontosabb, amihez ezekben a nehéz időkben ragaszkodnunk kell, az október 23. öröksége: a szabadság – mutatott rá. – ... A szabadság, ami újra összekötötte, újra nemzetté formálta a magyar embereket."
Deutsch Tamás a nemzeti összetartozás fontosságát hangsúlyozva kiemelte: a kárpátaljai magyarság számíthat a polgári kormányra és azokra, akik az Európai Parlamentben képviselik a magyar érdekeket. Az elmúlt idők fontos eredményeként értékelte a szónok a magyar állampolgárság megadását "mindenki számára, aki ezt magyarként kéri". "Nagyon fontos azonban, hogy itt az önök jogos jussát adtuk vissza. Nagy hálával és köszönettel tartozunk mindazoknak, akik éltek ezzel a jogukkal. Kimondták: bíznak bennünk, és bíznak az összetartozásban" – mondta.
Az ötvenhatosok nevében felszólaló Milován Sándor rámutatott: a történelemírás a kiemelkedő eseményekről és személyekről emlékezik meg, míg a hétköznapok a feledés homályába vesznek. Kárpátalja történelmével kapcsolatban is írnak arról, hogy a nagyszőlősi magyar iskola diákjai 1956-ban szovjetellenes röplapokat készítettek, terjesztettek, s ezért letartóztatták, bebörtönözték őket, arról azonban nem szólnak a feljegyzések, milyen lehetett az az iskola, ahol a fiatalság így gondolkodott, ilyen tettre szánta el magát, mutatott rá a szónok. Milován Sándor e szellemiség érzékeltetésére idézett idős tanítónőjének hozzá írt leveléből, melyet édesanyja csempészett be az ungvári vizsgálati fogházba. A súlyosan beteg pedagógus, aki tudta, többé nem találkozhatnak, egy életre szóló útravalóval látta el tanítványát, akire még hosszú börtönbüntetés várt. "Négy dolgot akart tudomásomra hozni. Először is azt, hogy a történelem kereke forog, tehát számítsak arra, hogy a Szovjetunió ideiglenes valami... Azt üzente még, hogy tanuljak, hogy dolgozzak, hogy imádkozzak" – mondta Milován Sándor.
Az ünnepi beszédek elhangzása után a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium diákjai egy-egy szál vörös rózsával köszöntötték a kárpátaljai ötvenhatosokat. A továbbiakban a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház művészei adták elő ez alkalomra összeállított irodalmi műsorukat.