Augusztus 28-án, a KMKSZ Mezőgecsei Alapszervezete, a helyi községi tanács, valamint a Mezőgecsei Hagyományőrzők és Falufejlesztők Egyesülete szervezésében immár ötödik alkalommal rendeztek lekvárfőző fesztivált és szüreti mulatságot, -- a fent említett szervezetek és a nyírtéti Őrült Veterán Motoros Klub által lebonyolított III. Mezőgecsei Motoros Találkozót.
A beregszászi járási település szélső házai és a községi futballpálya által közrezárt tágas, füves térségen már reggel hat órakor megindult a sürgés-forgás. Egymás után érkeztek a lekvár- és ételfőző versenyre benevezett kárpátaljai, illetve magyarországi csapatok (összesen tízen), hogy felverjék sátraikat, s felállítsák többnyire rézből készült üstjeiket. A résztvevők több mint nyolc mázsa szilvát mostak át, döntő részben hasítószilvát (például beszterceit, illetve bercenceit), melyet ki is magoltak, ám a mezőváriak ezek mellett penyigei szilvát is feldolgoztak, amit magolás nélkül, egyenesen az üstbe tettek. Egyes csapatok az edényt hagyományos módon, vályogból épített katlanra helyezték, s reggel nyolc óra körül végre hozzáláthattak a lekvárfőzéshez. Lassú tüzelés mellett, fából készült kavaróvitorlával, szünet nélkül kavargatták a masszát, hogy cukortartalma miatt ne karamellizálódjon, s ne égjen oda. Persze, a kavarás nehéz munka, melyet még nehezebbé tett az idő előrehaladtával egyre erősödő hőség, valamint az üstökben rotyogó lekvármasszából felszálló meleg pára, így a csapattagok sűrűn váltogatták egymást a kavaróvitorla mellett. A magvas szilvát addig főzték, míg a magja ki nem vált, és a héja össze nem sodródott. Ekkor a katlan alól kiszedték a tüzet, a penyőnek nevezett szétfőtt szilvát pedig tiszta dézsába öntötték. Az üstöt tisztára mosták, a penyőt szűrőn áttörték, melynek során csak a mag maradt a szűrőben. Az áttört, átdörzsölt levet, vagyis a ciberét azután visszamerték az üstbe, ismét tüzet raktak a katlanban, így kezdődhetett az öregítés, azaz a besűrítés. Este hat óra is elmúlt, mire elkészült a lekvár.
És hogy miért jó a szilvalekvár? Amellett, hogy kellemes, zamatos ízű, tartósítószerek nélkül is eláll – jelenleg is szilkékben tárolják – , s kenyérre kenve, reggeliként, uzsonnaként is fogyasztható, de többféle ételt is készíthetünk a felhasználásával, s a fesztivál résztvevői éltek is ezzel a lehetőséggel. A Kiskunfélegyházáról érkezett Mezei Sándor például szilvalekvárral töltött fánkkal fogadta a vendégeit, a mezővári hagyományőrzők – a Beregszászi Járási Vendégfogadók Szövetségéhez tartozó csetfalvai csapathoz hasonlóan – szilvalekváros derelyével, a Sass Enikő által vezetett mezőkaszonyiak szilvásgombóccal kedveskedtek a látogatóknak, a mezőgecsei Nagy Ritáék pedig gőzön főtt szilvalekváros fánkkal csiklandozták a vendégek ízlelőbimbóit. Az ételek elfogyasztásán kívül – 40-50 hrivnyás kilogrammonkénti ár mellett – üvegedényekbe töltött lekvárt is lehetett vásárolni a csapatok standjain, fél-, egy-, illetve kétliteres kiszerelésben.
A délelőtti órákban istentiszteletet tartottak a református, illetve szent liturgiát a görög katolikus templomban, majd sor került a fesztivál ünnepélyes megnyitójára, melyen Mester András mezőgecsei polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, valamint a meghívott vendégeket. A polgármester reményét fejezte ki: az elmúlt évek s az elkövetkezendő esztendők szervezői munkájával sikerül elérniük, hogy még unokáink is részt vegyenek a községnek nevet szerző fesztiválokon. Kiss Sándor, a Magyar Országgyűlés képviselője röviden szólt a közösségépítés fontosságáról, s arról, miszerint a mezőgecsei összejövetelek is kiváló alkalmat teremtenek az emberi kapcsolatok fejlesztésére. Gyurin Miklós beregszászi konzul abban látja a rendezvény jelentőségét, hogy ápolja a hungarikumnak, magyar jellegzetességnek tekinthető szilvalekvárfőzés hagyományát. Dr. Orosz Ildikó, a KMPSZ és a Rákóczi-főiskola elnöke annak a kívánságának adott hangot, hogy az elkövetkezendőkben még több résztvevője legyen a lekvárfőző versenynek. Sin József megígérte: a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezete a továbbiakban is támogatni fogja a mezőgecsei fesztiválokat.
A felszólalásokat követő gazdag kulturális program során fellépett a Mezőgecsei Kultúrház és a Mezővári Művészeti Iskola mezőgecsei filiájának a tánccsoportja, valamint a tiszabökényi néptánccsoport. A rovásírásos falunévtábla felavatásán pedig Sipos László, a Magyar Rovásírás Alapítvány elnöke a székely-magyar rovásírás történelmi jelentőségét ecsetelte, kifejtve: azon népek közé tartozunk, akik saját írásrendszert fejlesztettek ki a múltban. Legyünk hát büszkék erre a kultúrkincsünkre, s minél szélesebb körben ismerjük meg ősi írásbeliségünket.
A Czegle Tiborból, a magyarországi Szabadtűzi Lovagrend képviselőjéből, Bártfai Endréből, a Budapesti Gazdasági Főiskola tanárából és Csizmár Saroltából, a Beregszászi Járási Falusi Turizmus Szövetség elnökéből álló zsűri ítélete alapján a mezőkaszonyi csapat nyerte meg – finom szilvásgombócával – az ételkészítő versenyt, s oklevelet, egy palack gyümölcspálinkát, valamint szilvalekvárt kaptak a rendezőktől. A lekvárfőző versenyben pedig a mezővári hagyományőrzők végeztek az élen, akik egyhetes görögországi turistautat nyertek.
A futballpályán – a Bihari Albert Emléktorna keretében – Mezőgecse, Badaló, Gut és Csetfalva felnőtt, illetve Gut és Mezőgecse ifjúsági labdarúgócsapatai mérték össze tudásukat. A felnőttek között a mezőgecseiek szerezték meg az első helyet, így az ő kezükbe került a vándorkupa, az ifiknél pedig a gutiak diadalmaskodtak, megnyerve a kupát, s átvéve a nekik kijáró oklevelet. A torna gólkirálya – vagy inkább gólkirálynője – a guti Nagy Barbara lett, három góllal.
A motorostalálkozó kezdetén a nyírtéti Őrült Veterán Motoros Klub tagjai, valamint a Beregszászi Acéllovasok robogtak be a rendezvény színhelyére. A nyírtétiek 30-40 éves motorkerékpárokat szereznek be s tartanak karban a német MZ-ktől a magyar Pannóniákig. A Beregszászi Acéllovasok ellenben modernebb gyártmányú Kawasakik, Suzukik, BMW-k vagy éppen 50-60, sőt akár 100 ezer hrivnyába kerülő Harley Davidsonok nyergébe pattanva vágtak neki a Mezőgecse–Munkács–Mezőgecse tájtúrának.
Este több kárpátaljai amatőr zenekar, valamint a budapesti Historica Zenekar is a közönség elé lépett. A fesztivált hajnalig tartó táncmulatság zárta.