Kovács Miklós: Ukrajnai választások és magyar érdekvédelem 1989-2008 között

Több szempontból is figyelemreméltó munkát jelentetett meg a fenti címen a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség.

Kezdjük mindjárt azzal, hogy Kovács Miklós először tesz kísérletet a kárpátaljai magyar érdekvédelem elmúlt két évtizedének összegzésére. Ez már csak azért is érdekes vállalkozás, mivel a politikus-politológus szerző nem áll meg a tények ismertetésénél, hanem mindjárt magyarázza, tagolja, elméleti keretbe is illeszti azokat, miáltal tanulmánya sokkal inkább politikatörténeti, semmint honismereti munka. Ezt a szerző maga sem tagadja: "A téma magja természetesen a kárpátaljai magyar politika főáramának a bemutatása. Úgy vélem, az egymást követő választásokat megalapozottan lehet egy politológiai elemzés gerincének tekinteni" - írja a Bevezetőben.

Az írás három részre oszlik. Az első fejezet a rendszerváltás utáni első két parlamenti és helyhatósági választást tárgyalja (1990 és 1994). Külön tárgyalásukat a szerző szerint egyebek mellett az indokolja, hogy mindkettő többségi rendszerben zajlott, továbbá "a magyar érdekképviselet pluralitása még nem jelent meg teljes mértékben, hiszen a KMKSZ szakadása a '94-es választások után következett be".

A második fejezet az 1998-as és 2002-es választásokat írja le, amelyek vegyes rendszerű választási szisztéma keretei között zajlottak "két hivatalosan is szembenálló magyar politikai csoportosulás részvételével".

Végül a harmadik rész a 2004-es elnökválasztástól a 2007-es előrehozott parlamenti választásokig tartó időszakot elemzi.

További érdekessége a műnek, hogy a szerző a kezdetektől maga is tevékeny résztvevője, alakítója volt a tárgyalt eseményeknek, s ki-ki eldöntheti, hogy tárgya kifejtésekor mennyire engedett a kísértésnek, hogy szubjektív elemekkel, benyomásokkal csempésszen némi színt a szabályszerűségek feltárásának olykor szigorú egyhangúságába.