A szórt hegyi településekről beszélve – Kárpátalja vonatkozásában – általában az erdős hegyvidéki ruszin falvakra gondolunk. Ám a Nagyszőlősi járás délkeleti részén, 25 kilométerre a járási központtól, az ukrán–román határ mentén található egy 600 lakost számláló színmagyar község, melynek az Akli-hegyre felkúszó házsorait ugyancsak erdőrészek, valamint – a verhovinai helységektől eltérően – szőlőtáblák választják el egymástól. Ez Aklihegy, Kárpátalja egyetlen magyarlakta hegyi, szórt települése, melyet egy szem autóbuszjárat köt össze a járási központtal, vezetékes telefonnal csupán a helybeli általános iskola rendelkezik, mobiltelefont pedig mindössze két éve, az átjátszóállomás felállítása óta lehet használni a községben, amit addig lehetetlenné tett a környező hegyek árnyékoló hatása.
Vincellérek ivadékai
A kinti hidegből kellemes érzés betérni a 87 éves Pénzes Jánosnak, a község krónikásának s egyben legidősebb lakosának a barátságos, meleg otthonába, aki kérésemre előszedi kézzel írott könyveit, hogy betekintést nyújtson a falu múltjába.
– Jó kétszáz évvel ezelőtt még csak három család lakott az Akli-hegyen, akik kicsiny gazdaságukból éldegéltek. Az 1800-as évek elején azután parcellákat kezdtek vásárolni itt nemcsak a környező települések, hanem még Beregszász, Szatmárnémeti, Nyíregyháza, sőt Debrecen jómódú lakosai is, akik szőlővel ültették be a földjüket, majd túrterebesi, gyulai, halmi, nevetlenfalui, benei, illetve Erdély belsejéből származó vincelléreket fogadtak fel szőleik gondozására, s kisebb házakat is építettek a számukra – pillant vissza a kezdetekre beszélgetőtársam. – Sok vincellér feleséget is hozott magának a közeli falvakból, s végleg letelepedtek itt, idővel parcellákat vásároltak a gazdáiktól, és saját földtulajdonra tettek szert. A kolhozosítás során azután elvették mind a nagy-, mind a kisgazdák birtokait, a kolhoz felosztásakor pedig egy-egy hektárt kaptak a kollektív gazdaság volt munkásai, s most abból élnek.
Ötven éve vezetem a falu krónikáját, ki mikor született, házasodott, mikor halt meg. Sok mindent tükröz ez a krónika. Például az 1960-as-1970-es években, amikor több helybeli fiatalember is esztendőkön át Donyeck környékén dolgozott, onnan hozott magának feleséget, akik viszont szépen elmagyarosodtak. Az utóbbi időben sokan vesznek feleségül feketeardói lányokat, a helybeli hajadonok közül pedig jó néhányan Nevetlenfaluba, illetve Akliba mennek férjhez. A legelterjedtebb név a Kovács, a Szántó, a Ferenci, valamint az Udud, s volt, illetve van, aki ragadványnevet is kapott. Az egyik Kovácsot például Kis Kovácsnak hívták, mert kis termetű ember volt, többeket pedig Lakatos Kovácsnak neveztek el, mert egy Lakatos János nevű helybeli férfi élettársi kapcsolatba került egy Kovács Mária nevű lánnyal, de nem iratkoztak össze, s mindegyik gyermeküket Kovács vezetéknévvel anyakönyvezték, az apjuk után viszont mindenki csak Lakatos Kovácsoknak hívja őket.
Még Kijevben is kapós az aklihegyi gyümölcs
– Az itt lakók 90 százaléka a gyümölcstermesztésből él – jellemzi a helyzetet Danka Viktor, a Nevetlenfalui Községi Tanács egyik aklihegyi képviselője (a Nevetlenfalui Községi Tanács irányítja Nevetlenfalu, Batár, Akli, Újakli és Aklihegy életét).
– Eddig a cseresznye volt a sláger, de az utóbbi időben őszibarackkal is kezdenek foglalkozni a helyiek, már többen is szép őszibarackossal rendelkeznek – kapcsolódik be a beszélgetésbe Pacuha Aranka, az aklihegyi KMKSZ-alapszervezet elnöke. – Emellett földiepret meg szilvát is termesztenek eladásra, és sokan főznek szilvalekvárt, melynek egy részét meg is vásárolják a környező falvak lakói. S mivel sok a szilvánk, faluszerte közkedvelt étel a szilvás gombóc.
Többen is nagyban foglalkoznak szőlőtermesztéssel, s bár eddig inkább magántermők uralták az ültetvényeiket, újabban egyre jobban terjednek a nemes európai fajták, a csemegeszőlőt viszont könnyebben értékesítik, mint a bort. A gyümölcsöt többnyire a hágókon túlról érkező felvásárlók veszik meg, de ha nem jönnek a viszonteladók, akkor maguk a termelők viszik el a közeli piacokra a termést.
– Még Kijevből is érkeznek felvásárlók aklihegyi gyümölcsöt venni – szúrja közbe Danka Viktor. – Nemes szőlőből 28 félét termesztenek a gazdák, mert rájöttek: jobban értékesíthetik ezek borát, mint a magántermőkét. Főleg a nagyszőlősi borfesztiválokon adnak túl rajtuk, s már elértük, hogy egyre nagyobb sikerük van a nemes szőlőkből erjesztett aklihegyi boroknak. Saját fogyasztásra pedig szívesen főzünk jóféle szilva-, cseresznye-, illetve vegyes gyümölcspálinkát. (S az utóbbiról szólva, e sorok írója is igazolhatja, hogy valóban finom nedűről van szó, csak persze, mértékkel kell élni vele.) A gyümölcstermesztési hagyományokra való tekintettel, három éve szilva-, az utóbbi két esztendőben pedig cseresznyefesztivált rendeztünk, melyeken a környező falvak termelői is megjelentek, s tavaly, illetve tavalyelőtt az asszonyok megmutathatták, hogy a levestől – a különböző süteményeken át – a gyümölcstortáig mi mindent tudnak készíteni a cseresznyéből. Természetesen az idén is megszervezzük a cseresznyefesztivált.
Három gyülekezet – közös templommal
Aklihegy főutcáján felfelé kaptatva hamar a szemünkbe tűnik egy csúcsos süvegű toronyban végződő, szép, modern épület, melynek homlokzatán hatalmas kereszt hirdeti templom mivoltát. Ez az építmény a község egyik nevezetessége, a helybeli református, görög, illetve római katolikus gyülekezet közös, Kárpátalján egyedülállónak számító, ökumenikus szentegyháza.
– Korábban a reformátusok Gyulára, a római katolikusok Nevetlenfaluba, a görög katolikusok pedig Batárra jártak át felekezetük ottani templomaiba, részt venni az istentiszteleten, a misén, illetve a szent liturgián, majd egy helybeli asszony, Ferenci Jánosné felajánlotta, hogy vasárnaponként az ő lakásán tartsuk meg ezeket a szent alkalmakat, s nem egyszer részt is vettünk egymás szertartásain – emlékezik vissza Fehér Zoltán református gondnok. – Azután Oroszi Pál egykori akli református lelkész felvetette az ökumenikus templom felépítésének az ötletét, s 1992 és 1995 között – holland támogatással – tető alá is került az épület, melyet 1995. november 26-án szenteltünk fel. Azóta mi, reformátusok minden vasárnap megtartjuk az istentiszteletünket, s míg korábban Lőrincz Attila nevetlenfalui lelkipásztor járt ki hozzánk, két éve már saját lelkészünk, a Beregrákosról származó Mészár István végzi az egyházi szolgálatokat. Ugyancsak a '90-es évek derekán indította be Oroszi Pál tiszteletes a Máramaros-ugocsai Református Egyházmegye Aklihegyen működő ifjúsági táborát, melynek kezdetben a helybeli általános iskola adott otthont. 1997 körül azonban felépült a parókiánk, s azóta ott kerítünk sort a rendezvényre, mely július elejétől augusztus végéig egyhetes turnusokban fogadja a fiatalokat, s nyaranta összesen 800-1200 résztvevő gazdagodhat itt lelkiekben. A kárpátaljai lelkészek, hitoktatók és nevelők mellett pedig a kezdetektől részt vesznek táborunk munkájában a budapesti Pasaréti Református Egyházközség vallástanárai és nevelői. Gyülekezetünk 140 tagot számlál, a múlt évben két keresztelőre, két temetésre és egyetlen esküvőre került sor. Jelenleg húsz gyermeket ismertetünk meg hitünk alapjaival, s a diakóniai munkáról sem feledkezünk meg. Szegénykonyhát működtetünk, ahol minden második nap hat elesett család kap kétfogásos meleg ebédet, gyógyszereket szerzünk be szegény sorsú falubelijeink számára, s ha módunkban áll, besegítünk a drága orvosságok megvásárlásba is. Néhány presbiterünk pedig istentiszteleteket vesz fel magnókazettákra, s ezekkel keresik fel azon idős hittestvéreinket, akik hajlott koruk miatt már nem tudnak elmenni a templomba, de szeretnék meghallgatni a prédikációkat.
– Negyven család alkotja a görög katolikus egyházközséget, tavaly hat újszülöttet kereszteltünk meg, s négy gyülekezeti tagot kísértünk ki a temetőbe – mutatja be hitközségét Bárány Illés görög katolikus gondnok. – Tizennyolc gyermek jár hittanfoglalkozásokra, melyeknek a helybeli általános iskola ad otthont, s az idén kilenc első áldozó lesz közöttük. Szűcs Viktor batári görög katolikus parochus pedig minden hónap első és harmadik vasárnapján tart szent liturgiát a templomban.
– A nyolcvan római katolikus családból kikerülő hívek számára minden hónap második, harmadik és negyedik vasárnapján tart misét Hajas László atya, a Nagyszőlősi Ferences Misszió szerzetes papja – tájékoztat Szántó Bálint római katolikus gondnok. – Az elmúlt esztendőben négy keresztelőre és három temetésre került sor, jelenleg 27 gyermek látogatja a hittanórákat, korábban pedig diakóniai munkával is foglalkoztunk, karácsonykor és húsvétkor élelmiszercsomagokat osztottunk szét a gyülekezetünkhöz tartozó nagycsaládosok között, míg húsz nyugdíjas pénzsegélyt kapott a tűzifa megvásárlásához.
S mivel az ökumenikus templom mindhárom helybeli gyülekezet közös lelki otthona, így közösen is tartják fenn azt, 2000-ben pedig együttes munkával építették fel a szentegyház kerítését. Jellemző még a falura a nagyfokú vallási türelem, valamint a vegyesházasságok magas száma.
Iskolák az együvé tartozás jegyében
– Testvériskolai viszonyban állunk egy-egy magyarországi, felvidéki, erdélyi, horvátországi és vajdasági magyar tannyelvű iskolával, s évente találkozót rendezünk a tanintézetek valamelyikében, mi például eddig két ízben adtunk otthont a rendezvénynek – tudjuk meg Béres Istvántól, az Aklihegyi Általános Iskola igazgatójától. – A hat oktatási intézményt összekötő kapcsolat a Piliscsabai Klotildligeti Ward Mária Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola kezdeményezésére jött létre, s 12 évvel ezelőtt az elsők között csatlakoztunk az oktatási intézmények eme szövetségéhez. A találkozókat főleg önerőből szervezzük, bár némelyik tanintézetnek pályázati pénzeket is sikerül szereznie a rendezvények lebonyolításához. A nemzeti és keresztény szellemben megszervezett összejöveteleken elmélyítjük a magyar történelem egy-egy korszakával kapcsolatos ismereteinket, majd a találkozó végén vetélkedőt szervezünk, melyen felmérjük, milyen mértékben sajátították el a gyermekek az adott kort, s büszkeséggel tölt el, hogy tanulóink mindig az első három hely valamelyikén végeznek, többször pedig meg is nyerték a vetélkedőt. A történelem mellett a néphagyományokkal is foglalkozunk, néptáncot, népzenét, kézműves munkákat mutatnak be az iskolások, s közös gálaműsorral zárjuk a rendezvényt. Ezenkívül sportversenyeket és kirándulásokat is szervezünk a résztvevők számára. Amikor például mi bonyolítottuk le a találkozót, felkerestük az ungvári skanzent, a munkácsi várat, valamint a Vereckei-hágót.
Amúgy jelenleg száz tanulónk van, akiket 18 pedagógus oktat, az utóbbiak kétharmada viszont a környező falvakban lakik, s ki személygépkocsival, ki kerékpárral jár be a munkahelyére. Az idei tanévben nyolcan tanulnak az első, s tizenhatan a kilencedik osztályban. Végzőseink pedig felerészben a Nevetlenfalui Középiskolában szereznek érettségi bizonyítványt, ahová iskolabusz szállítja be őket, míg a többiek a Munkácsi Technológiai Főiskola Nagyszőlősi Kihelyezett Képzésén, a jelentős presztízzsel rendelkező Tiszapéterfalvai Református Líceumban, illetve Munkácson, a Kárpátaljai Állami Egyetem Humán-Pedagógiai Főiskolán tanulnak tovább. Honismereti, színjátszó, ének, ukrán, illetve futball szakkört működtetünk, s természetesen részt veszünk a különböző tanulmányi versenyeken is, így a közelmúltban egy diákunk második lett a járási szavalóversenyen, egy másik tanulónk pedig harmadikként fejezte be a járási matematikaversenyt.
KMKSZ: Ünnepek és mindennapi feladatok
– A KMKSZ Aklihegyi Alapszervezete 1989-ben jött létre, s jelenleg 135 tagot tömörít soraiban – tájékoztat Pacuha Aranka, az alapszervezet elnöke. – 2008-ban, az ökumenikus templom mellett emlékművet emeltünk a II. világháború öt hősi halottja, illetve a sztálini lágerek 18 áldozata tiszteletére. Halottak napján minden évben megemlékezünk a mártírokról, s rendszeresen megszervezzük a március 15-i, valamint az október 6-i ünnepségünket. Részt veszünk a helyhatósági választásokon, melyeken felemás eredményeket érünk el. A tavalyi október 31-i választáson a járási és a megyei pártlistán is a KMKSZ kapta a legtöbb szavazatot, nem nyertünk viszont a járási, illetve a megyei tanácsi egyéni jelöltek versenyében. Ugyanakkor a Nevetlenfalui Községi Tanácsba beválasztott három aklihegyi képviselő közül ketten is a KMKSZ-alapszervezet tagjai. S természetesen részt veszünk a vízumhoz szükséges támogató nyilatkozatok előkészítésében is, tavaly huszonöt helybeli lakos kapott schengeni vízumot a közreműködésünkkel.